Felsőesztergály – Hrádok
Nagykürtös (Velký Krtíš) városától É-ra, 6 km távolságban fekszik Felsőesztergály (Horné Strháre) falu. A községtől ÉNy-ra, 2,5 km-re, a hosszan elnyúló Hrádok-hegy D-i végének kis kiugróján középkori vár állt egykor.
A várhegy környéke már a bronzkorszakban is lakott volt. Jelentősnek mondható őskori kövületek is előkerültek korábban erről a területről.
A kis erősségről először 1826-ban Mocsáry Antal tett említést – azóta alighanem megsemmisült iratok, elfeledett szóbeli hagyományok alapján – Nógrád vármegyét feldolgozó monográfiájában. Történelméről feljegyezte, hogy a vár, valamint a közelében elterülő Váralja (Podhradok) település és temploma (Kosztoliszko) 1224-ig Dikó comes örökös birtoka volt, sőt az itteni templom sírboltjába temették Dikó és Eguch comesek családjait is. A két família valamely tagját azonban 1224-ben II. András király hűtlennek nyilvánította és minden birtokukat lefoglaltatta, majd még ugyanabban az évben a keresztes hadjáratban kitűnt Detrének, a Balassa nemzetség ősének adományozta a szennai és hradeki várakat, valamint a hozzájuk tartozó és egészen Zólyomig nyúló birtokokat, amiért is az uralkodó zólyomi ispánnak is kinevezte. Detre, valamint fia Mikó és unokája Balassa folytatták birtokaik gyarapítását, leszármazóik pedig megőrizték és folyamatosan birtokolták Felsőesztergályt. Ezeket az adatokat Mocsáry nyilván a Balassák levéltárából merítette, mely iratok azonban sajnos mára elvesztek, így hitelességük nem vizsgálható. A vár későbbi sorsáról Mocsáry mindössze annyit tudott, hogy “ezen vár, úgy valamint a mezőváros sok viszontagságon ment által, míg végre a vár elpusztíttatott és többé fel sem építtetett”.
A vár történeti adatainak későbbi kutatásai során, a 20. század elején, Karácsonyi János vetette fel annak lehetőségét, hogy a Felsőesztergály felett lévő várhely azonos az oklevelekben is említett, 1271 után emelt “Sztrahora” nevű várral. Néhány évvel később, 1911-ben, a Nógrád vármegyéről készült Borovszky féle monográfiában Reiszig Ede is ezt írja, valamint napjainkban Dr. Dénes József régész szintén ezt a véleményt vallja. Győrffy György, Engel Pál és Pálmány Béla viszont úgy gondolja, hogy Sztrahora vára nem Felsőesztergály határában állt, hanem Hollókő várától délnyugatra, Nógrádsipek határában, a 457 m magas Pusztavár-hegy csúcsán magasodott egykor.
Felsőesztergály egykori krónikaírója, Štefan Miškey úgy vélekedett, hogy a hradeki vár a honfoglalástól a tatárjárásig létezett.
A fent leírt, meglehetősen ellentmondásos vélemények alapján tehát bizonyosan csak az állítható, hogy a felsőesztergályi vár az Árpád-korban épült, és bizonytalan időben – a tatárjáráskor, vagy legkésőbb a 14. század eleje táján – pusztult el.
Felsőesztergályról a napjainkban rendelkezésre álló oklevelek alapján először 1243-ban esik szó. Ekkor IV. Béla a királyi udvarnokok itteni földjét Dobák nb. palotaszolgáknak adta cserébe. Kaptak itt földet cserébe a Szemere nb-ek is (1247), akikről több okmány is említést tesz. 1278-ban Balassa Mico fiai Péter és Byter, valamint Detricus fiai, Mico, Alexius és Detricus elhatárolták Esztergályt a Madáchok birtoka, Oszlár felől. Ezen oklevelekben azonban a várról nem esik szó, és a mellette fekvő Váralja faluról sem maradt ránk írásos adat.
A vár helyével kapcsolatban Mocsáry egyértelműen a Hrádok hegyet jelöli meg, hozzáfűzve, hogy ott “…most is ásnak alattomban, kincseket keresvén, de csak fundamentumokra találnak”.
Lunácsek József felsőesztergályi tanító 1875-1893 között több alkalommal is megfordult a Hrádok-hegyen, említi a várat is, elsősorban azonban a várhegy Ny-i oldalában omladozó barlangokkal foglalkozott, melyeket a néphagyomány pogányok bálványimádó helyeként tartott számon (e barlangok mára teljesen elpusztultak).
A várhegy és környéke az 1950-es évektől a Lesti Katonai Területhez tartozott, melynek területén 1968-tól szovjet csapatok állomásoztak, egészen az 1990-es kivonulásig. A szigorúan lezárt övezetben a várat és tájékát jóformán megközelíteni sem lehetett.
1987-ben Simon Zoltán és Feld István a lezárt zónába titokban bemerészkedve megpróbálta felkutatni a várat, de semmit sem talált.
A vár lokalizálása Dr. Mikuláš Baltazár kutatásainak köszönhető, aki idős helybéli adatközlők, archívumok, valamint a falu krónikájának segítségével néhány éve határozta meg a vár helyét a Hrádok-hegy déli lábánál. Itt, egy kiugró nyúlványon, kis dombon állt a vár.
Napjainkban már sem a vár maradványai, sem a várhely nincs meg. Oldalában a 19. század közepe táján rövid ideig kőfejtő működött (a lefaragott domboldalt már a II. és III. katonai felmérés is jelöli). A bányászat ugyan meghagyta a dombocska egy részét, ezt azonban a falubeliek elmondása szerint a szovjet katonák pusztították el, amikor a Hrádok-hegyről lejövő szekérutat szélesítették. Mások úgy tudják, hogy nem a szekérút, hanem a várhoz fűződő, elásott kincsek miatt, kíváncsiságból robbantották fel a szovjetek. A hegy lábánál szerteszét fekvő hatalmas kövek tehát az egykori bányászkodás és az orosz vandalizmus emlékei.
Érdemes megjegyezni, hogy a Hrádok-hegy hosszan elnyúló tetején régen művelés alatt álló irtásföldek húzódtak. A hegytetőn vezető erdei út mindkét oldalán, kb. 10-15 m távolságra lévő kőhalmok első ránézésre kősáncnak vagy összeomlott falak maradványainak látszanak, a valóságban azonban az egykor itt szántó-vető emberek hordták egy helyre az eke nyomán földből kiforgatott köveket. A hegytető 402 m magas, D-i részén ovális alakú, fél m magas, falazathoz hasonlatos mészkőalakulat található, mely korábban szintén sokakat megtévesztett, itt azonban természetes eredetű képződményről van szó.
A vár alatti Váralja falunak és templomának helye bizonytalan. Egyes helybéliek úgy vélekednek, hogy az egykori várdomb mellett K-re, az Öreg-patak (Stará rieka) bal partja melletti fiatal erdő helyén, a Száraz-Somos-hegy (Suchý drieň) DNy-i lábánál terült el. Itt 1890 körül a vár alatti réteken vízelvezetést végeztek, s ekkor igen sok lócsont került elő. Mások úgy gondolják, hogy a várdomb melletti völgyben DNy-ra feltörő, kis forrás közelében állt a falu és temploma. Ezen a helyen az 1950-es években útjavítás során többek között egy görbe kardot találtak, melyet a turócszentmártoni múzeumba vittek.
Ezúton is köszönetet mondunk Dr. Mikuláš Baltazárnak, hogy kutatásainak eredményeit megosztotta velünk, valamint Dr. Nováki Gyulának a Hrádok-hegy 2. bejárásakor nyújtott segítségéért és tanácsaiért.
Források:
Jozef Lunaček: Moje výlety do prírody a výskumy v chotári hornostrahárskom a v jeho okoli. Tovarišstvo I. Zbornik F. R. osvalda.1893. 254-266.
Štefan Miškey: Obecná Krónika. Obec: Horné Strháre. (kézirat) 1969 – 1971. 21-23, 31-34.
Magyarhoni Földtani Közlöny. 1885. (XV). 140.
Dr. Mikuláš Baltazár levelei és szóbeli közlései.
Dénes József: Kételyek egy vár lokalizálását illetően. Műemlékvédelem. 35/1991/4. 237-238.
Pálmány Béla: Válasz Dénes József kételyeire Sztrahora várának lokalizálását, illetve datálását illetően. Műemlékvédelem. 35/1991/4. 239-243.
Pálmány Béla: Hol épült fel Sztrahora vára? A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve. 1985. (XI). 205-228.
Mocsáry Antal: Nemes Nógrád vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmértetése. I. Pest. 1826. 328-330.
Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. IV. Bp. 1998. 239-240, 301-302.
Supis pamiatok na Slovensku. Zvázok prvy. Obzor Bratislava, 1967. 433.
II. Katonai felmérés. (1854). XXXIII. / 43. térképszelvény.
III. Katonai felmérés. (1884). 4663/3. térképszelvény.
Simon Zoltán szóbeli közlése.
/Karczag Ákos/
