Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Vígvár vára

Borovszky monográfiasorozatának Nyitra vármegyét ismertető része szerint: „Veszele, tót község, Tyapkótól északra, Rakoviczczal majdnem egybeépítve, 874 r. kath. lakossal. Postája Rakovicz, táviró- és vasúti állomása Nagy-Kosztolány. Veszelének mint Beczkóvár tartozékának 1418-ban „Vigvár” volt a neve, ahol Stibor Zsigmondnak kisebbszerü várkastélya volt. Csak a XVI. században találkozunk mai nevével, még pedig két variáczióban, u. m. Veszele és Wesselye. A községre vonatkozó legrégibb okirat Zsigmond király adománylevele 1390-ből, melyben a községet Stibor pozsonyi grófnak adományozza; ebben az oklevélben a község mint possessio regalis van említve. Kath. temploma 1736-ban épült. A templomi edények közt egy érdekes szentségtartó van 1738-ból. Hajdan vára is volt, mely a XVI. században elpusztult. A faluházán őrzik a községnek 1569-ből való érdekes pecsétjét. Földesurai az idők folyamán gyakran változtak. Ilyenek voltak a Stibor, Bánffy, Nádasdy, Drugeth, Révay, Csáky, Mednyánszky, Vécsey, Skublics és Ocskay családok. Jelenleg Kornfeld Zsigmondnak és Skublics Józsefnek van it nagyobb birtoka. 1813-ban a kiáradt Vág folyó itt iszonyu pusztítást vitt véghez. Veszelén született Moyzes István néhai beszterczebányai püspök. A várdomb nyulványa délfelé őskori telep volt."[

1999-2000-ben régészeti feltárásokat végeztek  a „Hradisko - Podzámske” helyszínen. 

Az ásatások feltártak egy kétrészes bronzkori erődítést mely a füzesabonyi és vatyai kultúra idejében létezett. Az őskori vár északi területét a középkorban is használták.

A 11-12. században épült vár a 16. században pusztult el. Milan Hromník: Veselé - Moyzes püspök szülőhelye című kiadványa többek között azt állítja, hogy a Holeska patak teraszán várat építettek, hogy megvédjék a vidéket a nyugatról érkező támadásoktól. A helyi Hradisko lelőhelyen 1944-ben végzett régészeti kutatások megerősítették egy középkori vár létezését a 11-15. századból. "A fa- és földvár a domb északi oldalán állt. Alaprajzában szabálytalan ovális alakú volt, 50 és 60 méteres tengelyméretekkel. A várdombot egy kb. 45 m hosszú árok vette körül, amely 1 m mély és 4-5 m széles volt. Ma már csak egy enyhe kiemelkedés maradt a felszínen. A vár virágkorát a 13-14. században élte. Egy 1540-es oklevél szerint már nem létezett.