Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Esztergom, vár

A honfoglalás után a X. század végén Géza fejedelmi lakhelye, aki megépítette a ma is látható palota magját, a szabálytalan hatszögű lakótornyot. Itt született 975 körül I. István király, itt keresztelte meg illetve bérmálta Adalbert prágai püspök, a feltehetően már Géza uralkodása alatt felépült Szent István protomártír káptalani templomban. Géza fejedelem és I. István király uralkodása alatt Esztergom országos és egyházi központtá fejlődött, ahol 1000-ben királlyá koronázták I. Istvánt.

Esztergom, mint királyi központ fontos események színhelye volt. Itt kötötték meg a békét 1031-ben Konrád német császár fiával, a későbbi III. Henrik császárral, itt fogadta II. Géza 1147-ben III. Konrád német császárt és VII. Lajos francia királyt, majd - az 1188-ban tűzvész pusztította székesegyház és a vár kijavítása után - 1189-ben III. Béla király Barbarossa Frigyes császárt.

Ez időben tehát már állt Esztergom vára, melynek lakótornyát III. Béla, majd utána Imre király átépítette és bővítette, a fennsík más lakóépületeit pedig rövidesen kőfallal kerítették be. Az építkezés Imre király 1198-ban kelt oklevele szerint még nem készült el, de ekkor már említik a vár első ispánját, Gurcut.

A királyi város és vár első ostromára 1241-ben került sor a tatárjárás idején. A tatárok tehát a Duna jegén átvonultak, és az árokkal, kőfalakkal, tornyokkal védelmezett várost bekerítették és elfoglalták. A város várát azonban nem vették be, melyben ispán a spanyol Simeon volt sok íjásszal, ki azt vitézül megvédte. A tatárok elvonulása után IV. Béla a vár és város újjáépítését rendelte el, majd 1249-ben a palotát a Várhegy déli részével együtt az esztergomi érseknek adományozta, székhelyét pedig Visegrádra tette át.

A XIV.század első felében, 1301-ben Németújvári Iván bán, 1304-ben pedig Vencel cseh király foglalta el, aki kifosztotta a kincstárat, a levéltárat, a palotát, és nagy rombolásokat okozott a vár kapuiban, falaiban. Három év múlva, 1307-ben Tamás esztergomi érsek foglalta vissza Németújvári Henriktől. Az ostromok során súlyosan megrongált várat 1330-1349 között Telegdy Csanád állítatta helyre, újabb tornyokkal erősítve meg a falakat, de megújítva az érseki palotát is. Alig egy évszázad múlva újabb ostromra került sor, amikor is 1403-ban Zsigmond, majd 1440-ben Ulászló király seregei támadták a várat. A sérült falakat Széchy Dénes, Vitéz János, Bakócz Tamás és Wszatmáry György érsekek állították helyre.

A mohácsi csatavesztést követően, 1527-ben I. Ferdinánd királynak hódolt meg a vár őrsége, majd 1543-ban a Szulejmán szultán vezette török sereg foglalta el. Az ostrom alatt a III. Béla-kori lakótorony ugyan megrongálódott, de a palota nagy része épségben megmaradt. A vár megszállása után a török azonnal megkezdte annak helyreállítását, sőt a szomszédos Szent Tamás-hegyen egy palánkkal és árokkal erősített erődítményt is emeltek, melyben 200 főnyi őrséget helyeztek el.

A vár visszafoglalására több ízben folytak sikertelen kísérletek, így 1594 májusában Mátyás főherceg közel 50 000 emberrel vette ostrom alá, azonban arra a hírre, hogy Szimán török vezér sereggel közlekedik a vár őrségének megsegítésére, az ostromot abbahagyta és elvonult. Az ostromló seregben ott volt Balassi Bálint költő is, aki a Víziváros május 19-i rohamakor kapott halálos sebet. Egy év múlva, 1595 júliusában Rudolf király fővezére Mannsfeld tábornagy vezetésével újabb ostromra került sor, melynek során maga Mannsfeld is súlyos sebet kapott, ezért helyére a császár Mátyás főherceget nevezte ki, akinek vezetésével sikerült a várat visszafoglalni. Az Esztergom várkapitányává kinevezett Pálffy Miklós parancsnoksága alatt kijavítottál a sérült védőműveket, falakat.

A török 1605-ben támadást intézett a vár ellen, az ostrom kezdete előtt Oettingen Vilmos várparancsnok a magyar őrséget elbocsátotta, és helyükre komáromi császári csapatokat hozott. Oettingen a harcok alatt szerzett sérüléseibe belehalt, és helyére Dampierre gróf ezredes került. A török a vár feladására szólította fel az ezredest, és mivel erre nem volt hajlandó, saját katonái fogságába vetették, a várat pedig Ali budai pasának átadták. Ezután közel 81 esztendeig tartotta a török birtokában, míg végül is 1683-ban a Lotharingiai Károly és Sobieski János lengyel király vezette sereg rövid kétnapi ostrom után Esztergomot felszabadította.

A szabadságharc idején II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós kurucai 1706-ban elfoglalták a várat, de rövid idő után a Starhemberg Guido és Pálffy János vezette császári csapatok visszavették. Ezzel befejeződött a vár hadi szerepe.

A XVIII. század közepén 1756-ban Krey András katonai mérnök mérte fel és rajzolta le a Várhegy és a Víziváros erődítéseit, mely rajz pontosan feltünteti a vár e századi állapotát. Miután Mária Terézia Esztergomot Barkóczy Ferenc hercegprímásnak átadta, 1763-ban megkezdődött - a lebontott középkori székesegyház helyén - a hatalmas méretű Bazilika felépítése. Ez időben került lebontásra a vár erődítményeinek nagy része és a palota falmaradványai is.

A középkori palota és a vár egy részének feltárását a Várhegy déli oldalán 1934-1938 között a Műemlékek Országos Bizottsága végeztette, mely munkálatok 1964-től folytatódtak. A MOB által végeztetett helyreállítás Lux Kálmán és Lux Géza építészek irányításával és Várnai Dezső építész közreműködésével készültek Gerevich Tibornak, a MOB elnökének irányítása mellett. Az 1964-1969. évi teljes régészeti feltárást Nagy Emese (OMF) végezte.

Források:

Horváth István - Esztergom várhegy

Horváth István - Esztergom török katonai építései

Horváth István - Árpád-kori Esztergom