Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Csábrág vára

A vár Korponától délkeletre, a Korponai-fennsík festői környezetében, a Litva folyó völgyének egyik kanyarulatában, Csábrágvarbók (Čabradský Vrbovok) település közelében helyezkedik el. Az összefüggő erdőség közepén fekvő hatalmas várrom napjainkban is fennségesen látványával uralva a folyó völgyét.

Csábrágot felépítése után egy ideig Litva várának mondták. Ezt az elnevezését a közeli, Litva nevű romvártól kapta, mely tőle 3 km-re DK-re, a Litva folyó kanyarulatában állt, és az 1320-as években pusztult el. A két vár közelsége és azonos neve miatt e korán elpusztult vár adatait a történészek napjainkig tévesen, Csábrág történelmében szerepeltetik.

Az „új” Litva várat feltehetően Károly Róbert építtette Csák Máté halála után, majd 1335-ben a Dobrakutyai nemzetségnek adományozta, cserében Dobrakucsa váráért. 1342-ben a király Dobrakutyai Demeter fia Lőrinc fiaitól, Pétertől és Leukustól hűtlenség címén elkobozta Litva várát (a későbbi Csábrágot) a másik, romos Litva várral, valamint 26 faluval és 6 vámmal együtt. Mária királynő Szécsényi Franknak adta zálogba, de Zsigmond 1387-ben Saskőért visszacserélte, és 1390-ben Jolsvai Leustáknak adta, aki viszont Keselőkőért cserében Pásztói Jánosnak és kazai Kakas Lászlónak engedte át. 1394 óta egyedül a Kakas családé volt.

A várat a 15. sz. második felétől kezdve többnyire már Csábrágnak nevezik. Még 1467 előtt Horváth Damján szerezte meg, s e család felvette a Csábrági, ill. a Litvai előnevet. 1475-ben Horváth Damján özvegye Balassa Lászlóhoz ment nőül, s a következő évben sógorával, Horváth Péterrel osztozott meg a vár birtokain.

1511-ben már Fáncsy Orbán volt Csábrág tulajdonosa, aki ebben az évben eladta a várat a hozzá tartozó birtokokkal és néhány falu vámjával 1000 arany forintért Tamás érseknek és az Erdődyeknek. 1517-ben azután II. Lajos király adománya ill. Bakócz Tamás végrendelete nyomán végleg az Erdődyeké lett.

Később Erdődy Klárával hozományul Pálffy Péter szerezte meg. Itt született fia, a törökverő Pálffy Miklós. Az ellenkirályok alatt Csábrág vára és népe sok zaklatást szenvedett el; 1547-ben Balassa Menyhért a Ferdinándhoz hű Pálffy Pétertől elvette Csábrágot, de gróf Salm királyi vezér 1549-ben visszaszerezte azt Pálffy Péter számára és királyi őrséget helyezett a várba.

Pálffy leányával, Katalinnal, Krusich János, dalmát származású vitéz és csábrági kapitány kapta meg a várat, aki megerősítette és többször megvédte a törökök ellen, kik Nógrád, Drégely, Szécsény és más közeli várak elfoglalása után gyakran portyáztak Csábrág felé.

Krusich halála után, 1582-ben, özvegye révén Illésházy István, a későbbi nádor birtokába jutott a vár. 1584-ben a bécsi hadi körök Csábrág lerombolásának tervével foglakoztak, azért, hogy helyőrségét a bányavárosokhoz közelebb helyezzék. De a tervvel csakhamar felhagytak, sőt a következő évben Giulio Ferrari olasz építész, Korpona és Bakabánya erődítéseinek tervezője még jobban megerősítette a várat, melyet nagyobb mennyiségű lőszerrel is elláttak.

A Bocskai-felkelés alatt 1604. december 28-án, a fejedelem hajdúi bevették Drégelypalánkot, majd ezután Csábrágot is elfoglalták. Illésházy István özvegyének elhalálozásával, 1622-ben, II. Ferdinánd király báró Koháry Péter érsekújvári vicegenerálisnak és utódainak adományozta. A felkelések idején Bethlen, I. Rákóczy György, Thököly és II. Rákóczi Ferenc csapatai foglalták el a királyhoz mindig hű Koháryak ellenállása után a csábrági várat. Az utolsó felkelés leverése után Csábrág katonai szerepe megszűnt és csak vadregényes fekvésű vidéki kastélyként szolgált a Koháryak nyári lakóhelyéül.

A 18. századtól – a szentantali új Koháry-rezidencia kialakításával – a vár hanyatlásnak indult.
Végső pusztulását a Koháry Ferenc által okozott tűzvész jelentette 1812-ben. A helyi lakosság még sokáig használta a romos épületegyüttes megmaradó épületeit, de a váraljai település elnéptelenedését követően a hajdan híres vár falai rohamosan pusztultak egészen az ezredfordulóig.

A vár jelenkora:

Csábrág várának régészeti kutatására a 20. század végéig kellett várni. A helyszín nehéz megközelíthetősége, illetve az ott található természeti értékek szigorú védelme, mind nehezítette a vár állagmegóvásának megkezdését. A jelentősebb épületeinek a pusztulás után, az 1980-as években a lakótorony is összeomlott, maga alá temetve és összezúzva a keleti palotaépületet is.

A régészeti kutatások végül az 1990-es évek második felében kezdődtek meg Václav Hanuliak irányításával. Ekkor a külső kaputorony környezetében végeztek feltárásokat és tereprendezést. A munkálatokkal szinte kizárólag 18–19. századi szintekig értek. Lényegében a falomladékokat takarították el.

Nagy lendületet adott Csábrág várának megmentéséhez a 2000-ben megalakult várvédő egyesület egyesület. A helyi önkörmányzattal együttműködve, fokozatosan megtisztították a várat a benőtt növényzettől. A szakemberekkel karöltve hosszú étizedek óta részt vesznek a régészeti feltárásokban és az állagmegóvó munkálatokban, melyek szép napjainkban is eredménnyel zajlanak.

2013-óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Középkori és Kora Újkori Régészeti Tanszéke is részt vesz a feltárási munkákban, Mordovin Maxim irányításával. Legutóbb 2022-ben fejeződött be az aktuálisan tervezett ütem. A vár most csendesen várja a munkálatok folytatódását, míg a vár gondozásáért felelős Rondel Egyesület, a következő feladatok megvalósításához gyűjti a támogatásokat.

A vár leírása:

Csábrág egy szabálytalan, nyújtott téglalap alaprajzú vár, kb. 90 x 200 méter alapterülettel. Jelenlegi formájában a 18. századi állapotát tükrözi. Az első része az alsó vár, mely teljesen körbeveszi a vár középkori magját. Az egyetlen bejárata dél felől nyílik, a sziklagerincet átvágó mesterséges árok felett átvezető egykori felvonóhíddal. A legkülső védelmi vonalhoz tartozó, a 16. század végére kiépült, olaszbástyával megerősített kettős kapu viszonylagos épségben maradt meg.

Ehhez egy a sziklaterasz peremét követő körítőfal kapcsolódik, amelyen további öt torony figyelhető meg. Közülük kettő-kettő a déli, illetve az északi sarkokon bástyaszerűen kialakított ágyútorony, míg a keleti fal közepénél egy ‑ feltehetően még középkori előzményekkel rendelkező – egyszerű torony. A külső kapu belső részén, a dongás átjáró felett egy őrszobát alakítottak ki, mellette egy kétszintes bővítménnyel.

Innen az út a keleti fal mentén vezetett a második kaputoronyhoz. Ez volt a vár egyik legnagyobb épülete, földszintjén két kapuval a déli és nyugati oldalán. Az útvonal a torony belsejében tört meg és vezetett át a belső, ún. nagy udvarra. A nagy udvaron jelenleg csak egy épületszárny látható, annak északi oldalán. A keleti fal mentén valószínűleg egy árkádos folyosó futott, míg a nyugati falnál csak a tetején helyezkedett el fa gyilokjáró. Az udvar délnyugati sarkán, a külső falszoros területére egy szögletes torony nyúlik ki. Az írott források alapján ide helyezhető a vár péksége.

Az északi szárnyon keresztül – mely egyértelműen egy átépítés eredményeképpen jött létre – át lehetett menni egy kisebb északi udvarra. Az udvar északnyugati sarkát egy rondellával erősítették meg, az északkeleti sarkon pedig eredetileg egy vastag falú, toronyszerű épület állt. Ennek visszabontásával egy bástyaszerűséget alakítottak ki. Nem tudni, miért is bontották le ezt az épületet, de nem zárható ki, hogy a 16-17. századi ostromok egyikében sérült meg annyira, hogy már nem volt érdemes helyreállítani. Az biztos, hogy a 18. században már nem állt.

A nagy udvar területét a délebbi, kis udvarral egy újabb, négyzetes alaprajzú kaputorony kapcsolta össze. Általában a vár ezen – kis udvar körüli ‑ részét tekintik a legrégebbinek, bár a jelenleg is látható maradványok nagyrészt 16-17. századiak. A kis udvar keleti és nyugati oldalán egy-egy palotaszárny húzódik. A nyugati rész még rendelkezhet középkori előzményekkel, de úgy tűnik, hogy a keleti – a későbbi reprezentatívabb épület – legkorábban a 16. század végén épülhetett.

A kis udvar délkeleti sarkára egy vastag falú, ágyúlőréses, négyzetes alaprajzú torony épült. A toronyban lévő kisméretű kápolna és az egyes szinteken lévő sarokkandallók arra utalnak, hogy az épületet lakótoronyként is hasznosíthatták. A nagy és a kis udvart elválasztó fal déli oldala mentén egy árkádsor húzódott, mely összekapcsolta a két palotaszárnyat.

A kis udvarról, a lakótorony nyugati oldala mellett tovább, dél felé haladva lehet eljutni egy szabálytalan, bástyaszerűen kialakított sziklateraszra, ahonnan szemmel lehetett tartani a külső falszoros déli és keleti részét.

A vár újkori használata idején – még a 18. század folyamán – a külső kapu belső oldalán, a belső vár délnyugati sarkánál egy gabonás szín épült. Ezt egészen a modern időkig használták, így jelenleg ez a vár egyik legjobban álló épülete.

Felhasznált források:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája. 1301-1457. I. Bp. 1996. 362.
Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. Bp. 1987. 217.
Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt. Bp. 1971. 48.
Borovszky Samu szerk.: Magyarország vármegyéi és városai. Hont vármegye. Bp. 1906. 34-35, 293.
Csorba Csaba – Marosi Endre – Firon András: Vártúrák kalauza III. Bp. 1983. 230.
Dr. Mordovin Maxim: Csábrági rejtélyek - Kutatások Csábrág várában - Várjáró Magazin 5. szám, 2014 03.22.
Dr. Mordovin Maxim: Mordovin Maxim - Csábrági kutatások - Várak Kastélyok Templomok Évkönyv, 2015
A Združenie Rondel egyesület honlapja - http://www.rondel.sk