Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bozók

Zólyom városától 30 km-re délre, Korpona közelében fekszik Bozók (Bzovík) falu. A község D-i végében, dombon emelkednek Bozók várának falai.

Bozókon 1124-31 között Szt. László király sógora, Hont-Pázmány nb. Lampert ispán nejével, Zsófiával és fiával, Miklóssal együtt bencés monostort alapított Szt. István király tiszteletére. 1135-ben II. Béla király összeíratta a monostor javait és népeit. 1180-1181-ben a monostort a premontrei kanonokok kapták meg.

A prépostság a franciaországi Riéval vagy a morvaországi Gradec monostorának filiája volt. IV. Béla király a monostor népei feletti bíráskodást az országbíró vagy a prépost kizárólagos hatáskörébe utalta. A bozóki prépostság ettől fogva évszázadokon át fontos helyet foglalt el a vármegye történetében, de talán legemlékezetesebb az a pereskedése, amelyet olykor véres viszályokkal Korpona város ellen folytatott némely birtokrészekért. 1351-ben ily viszálykodás alkalmával ölte meg Róbert apátot s két szolgáját Dobrakutyai Lőkös.

Csak a következő században, 1431-ben, békéltek meg az ellenfelek, de Bozókra mégsem virradtak békés napok, mert 1433-ben a husziták pusztításai dúlták fel a községet. Az Albert király halálát követő zavarokból szintén kivette a részét, amint ezt Pál prépost panaszából látjuk, aki Palásti Bertók és László korponai várnagyokat bevádolta, hogy a prépostságot 1444-ben kirabolták, és épületeit feldúlták.

1446-ban ugyanezért emelt vádat Gyulafi György korponai kapitány ellen is. A mohácsi vész után bekövetkezett viszályok idején, 1530-ban, Balassa Zsigmond a hajdúival elfoglalta a bozóki kolostort, a szerzetesek egy részét megölette, a többieket futásra kényszerítette. Az elűzött premontreiek levéltárukkal együtt a garamszentbenedeki bencésekhez menekültek. Miután Balassa Zsigmond e birtokot elfoglalta, a rendházat erőddé alakíttatta át és abban hajdúkat helyezett el. Még tartottak az építkezések, mikor a törökök Bozókig jutottak és megpróbálkoztak az ostrommal is, szerencsére sikertelenül. Az erődítési munkálatok befejezésének idejét mutatja a kapu melletti őrszoba kandallójába vésett évszám: 1546.

Balassa Zsigmondot a várból 1547-ben öccse, a János-párti Balassa Menyhért kiűzte ugyan, de csak rövid időre, mert I. Ferdinánd király visszahódította azt híve, Zsigmond számára. Bozók várát és az ahhoz tartozó földeket Balassa Zsigmond a nejére, Fánchy Borbálára, ő viszont 1562-ben rokonára, Dennai Fánchy Györgyre hagyta, azzal a kikötéssel azonban, hogy ha a király a jószágot visszavenné, köteles a várfalak építésére fordított összeget, hétezer forintot, visszatéríteni.

Az 1567. évi XXXI. törvénycikk egyéb elfoglalt egyházi javak között a premontreieket is visszahelyezte régi birtokukba, de a törvény a zavaros időkben csak írott malaszt maradt és a premontreiek sohasem költözhettek többé ősi fészkükbe. A Fánchyak közel egy évszázadon át maradtak Bozók birtokában és előkelő szerepet játszottak Hont vármegye közéletében, nagyban emelve Bozók jelentőségét is.

1599-től 1646-ig számos alkalommal itt tartotta közgyűléseit Hont vármegye. Később, a Fánchyak után, zálog révén részük volt a bozóki birtokban még a Szelényi, Bori és Balog családoknak is. 1678-ban Thököly Imre egyik tábornoka, gróf Balassa Imre bevette Bozók várát, lefejeztette az udvarbírót és Móra István várnagyot, végül pedig felgyújtatta a várkastélyt. Thököly bukása után Bozók vára Szelepcsényi György érsek birtokába jutott, aki azután perrel és zálogváltással az egész bozóki uradalmat az egyház számára megszerezte.

A leégett vár felújításához és felszereléséhez az országgyűlés adott segítséget a prímásnak. A jezsuiták pártfogójuk, Kolonics érsek segítségével 1693-ban keresztülvitték, hogy az uradalom fele őket illesse meg, és a jövedelem a legújabb korig a nagyszombati papnevelő és a budai egyetemi könyvnyomda, mint a jezsuiták örököse között oszlott meg, mígnem Scitovszky prímás az utóbbi részt megvásárolta az esztergomi papnevelő számára.

A hajdani várkastélyt a 20. század elején uradalmi cselédlakásul használták. A várkápolna régi díszítményeinek ekkor már nyoma sem volt, mert belsejét a Fánchyak korában az ágostai szertartású istentisztelet számára átalakították. A nagyteremben ekkortájt az alapító és neje képzeletbeli, s az utolsó tulajdonosok: Fánchy Pál és Szidónia olajfestményei díszítették a falakat. A templom és az annak É-i oldalán épült 15. századi konventház a második világháború végén teljesen elpusztult.

Az egész várat széles vizesárok fogja körül, a kapuhoz fahíd vezet. A vár falai minden oldalon kb. 85 méternyi négyszöget zárnak körül, a falak sarkait hatalmas tornyok erősítik. A falon belül emeletes, de viszonylag alacsony épületek romja áll. Az egyik épületszárny közepéből hajdan kimagasló őrtoronyból már csak falcsonkok láthatók.

Jelenkor:

Bozók várának a környezete az elmúlt másfél évtizedben sokat változott. Elsőként a vizesárok vonalából vágták ki a fákat és a bokrokat, jól áttekinthetővé téve azt. Voltak korábban hírek, hogy magántulajdonba került és szállodának lesz kialakítva. Az ÉNY-i bástyában ennek az elképzelésnek helyt adó munkálatok eredményei is tapasztalhatóak voltak.

2011 óta folyamatosan látjuk a felújítás és részleges helyreállítás munkálatait. 2016-ban régészeti tevékenység nyomaival találkoztunk a belső udvaron lévő romkert kitisztítása és feltárása mellett. Azonban nincs aktuális információnk a jelenlegi tulajdonos kiléte és a vár jövőjével kapcsolatosan. Az viszont tény, hogy a teljes rehabilitációhoz nagyon sok pénz kellene. A vár az elmúlt időkben történt látogatásaink idejében szabadon bejárható volt, bár hallotunk róla, hogy a kapu néha zárva volt.