Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Vinna, Tarna

A történészek adattáraiban általában „Nagymihály” néven szerepel. Ismeretes még „Tarna” néven is. Mivel azonban Nagymihály városa már Zemplén vármegyéhez tartozik, míg Vinna települése és kővára Ungban emelkedik, ezen a néven szerepeltetjük.

Leírása:

Nagymihály városától ÉK-re, Vinna {Vinné} község mellett egy erdő borította, 325 méter magas hegyen emelkedik a szabálytalan háromszög területű, 48 méter hosszúságú oldalfalú Vinna vára. A meredek hegyoldalon földút vezet fel a bokrokkal-fákkal benőtt romokhoz.

A legjobban támadható K-i oldalt kettős szárazárok kerítette, ez részben betemetődve, de fennmaradt. A K-i oldalt kialakított várkaput egy négyszögletes, külsőtorony védelmezte. Ez a védőmű a bejárattal együtt teljesen elpusztult. A várudvarra belépve a K-i oldalon megpillanthatjuk a középkori földesurak szállását, egy gótikus stílusú, valamikor igen szép kialakítású 13 x 7 méter alapterületű palotát.

A romok napjainkra fennmaradt állapota alapján feltehetően legalább kétemeletes épületbe a földszinten négyzetes, az emeleten, nyolcszögű lépcsőtornyon keresztül juthatunk be. A palota alatt dongaboltozatos pincét alakítottak ki, ami részben beomolva, de még járható. Az É-i sarkot hatalmas, vastag falú torony zárja le, feltehetően ez Vinna középkori várának legkorábbi magja, az oklevelekben „nagy toronyként” említették.

A Ny-i oldalon 3 nagyméretű, emeletes épület, ezek voltak a raktárak és istállók, falaik jórészt elpusztultak a császári katonaság robbantásai miatt. A több száz éve felrobbantott Vinna erősségét 2011-ig a természet tartotta birtokába.

Ekkor több lépcsőben tervezett jelentős rekonstrukciós és állagmegóvó munkálatok kezdődtek, melyek napjainkban is tartanak.

Története:

Valószínűleg 1270 és 1300 között építették fel a Kaplyon nemzetséghez tartozó Jakó fiai, Jakó és András előkelő az erősség korai magját, ami a közeli Nagymihály mezővárosát és a hozzá tartozó települések birtokközpontjául szolgált a következő évszázadokban. Mivel a XIV. század elejétől a família tagjai szilárdan Anjou Károly Róbert itáliai trónkövetelő, majd magyar király pártján álltak, 1312-ben az Amadé-fiak tartományúri serege feldúlta a várukat.

Egy korabeli oklevél szerint 1335-ben, mikor birtokosztályt tett a rokonság, a vinnai váruradalom a Nagymihályi nemesi család tulajdonába került át. A középkorban nem volt jelentősebb katonai szerepe a mindvégig magánföldesúri tulajdonban lévő várnak, róla csak a családon belüli perekkel kapcsolatban tettek említést.

A török hódoltság véres hadszíntereitől távol feküdt, de a XVI. század közepétől önállóvá vált Erdély határsávjába esett, ezért 1594-ben egy Habsburg-párti zsoldossereg megostromolta és felgyújtotta. Akkori földesurai, a Sztáray família rövidesen újjáépítette, de ők már inkább a jobbágyfaluban létesített reneszánsz várkastélyukat lakták.

A középkori kővár pusztulása a XVII. század végén, a Thököly Imre vezette kuruc felkelésben következett el, mikor a győztes császári csapatok felrobbantották az épületeit és védőműveit.

Forrás:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 372. old.
Ludovit Janota: Slovenské hrady III. {1935, reprint 1996} 254. 260. old.
Burgen und Schlösser Slowakei {1990} 212. old.
CsorbaMarosiFiron: Vártúrák kalauza III. {1983} 310. 311. old.
Dr. Ferenczy Sándor József közleménye
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 477. old.
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond…{1977}136. old.
Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIIIXIV. századi Magyaror.on {1977}169. old.
Legeza László – Szacsvay Péter: Felvidéki utakon 4. {1998} 186. kép
Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 181. old.
AB ART kiadó: Hrady a známky na Slovensku {2002} 136. 137. old.
Csorba Csaba: Regényes váraink {2002} 212. 213. old.
{Szatmári Tamás}