Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Vinna (Tarna) vára

Vinna (Vinné) község Szlovákiában, Nagymihály városától 7 km-re északkeletre, a Széles-tó északi partján található. A vár a történészek adattáraiban általában „Nagymihály” néven szerepel, illetve ismeretes még „Tarna” néven is. Mivel azonban Nagymihály városa már Zemplén vármegyéhez tartozik, míg Vinna települése és kővára Ungban emelkedik, ezen a néven szerepeltetjük.

A várat feltehetően Kaplyon nembéli Nagymihályi Jakó fiai, Jakó és András építtették 1270 és 1300 között. 1312 előtt már bizonyosan állt, mivel ismertetes, hogy az Aba nembéli Amadé-fiak tartományúri serege feldúlta a várat. Egy korabeli oklevél szerint 1335-ben, mikor birtokosztályt tett a rokonság, a vinnai váruradalom a Nagymihályi nemesi család tulajdonába került át. Ezután nemzetségüké, illetve rokonságuké volt a  vár.

1471 őszén IV. Kázmér lengyel király fia, Kázmér herceg hadat üzent Mátyás királynak és benyomult seregével a Magyar Királyság északkeleti területeire. E harcok során Vinna vára is jelentősen megsérült.

1556-ban a Nagymihályiak egy része I. Ferdinánd királlyal szemben Erdély kormányzója, Izabella királyné pártjára állt. Perényi Gábor vezetése alatt a párt ütőkhöz csatlakozott Bánffy Sándor és Bánffy Gábor, valamint Eödönffy János. Fő fészkük Vinna vára lett, amelyben jelentős számú őrséget helyeztek el. A várból folyamatos támadásaikkal zaklatták a vásárra tartó kereskedőket és a környéken élő nemeseket, jobbágyokat. A lázadókat hiába szólította fel I. Ferdinánd, hogy térjenek vissza híveinek sorába. Végűl az uralkodó 1556-ban elkobozta Eödönffy János és Bánffy Sándor birtokait és vagyonát, majd azt a Nagymihályi-rokonság hozzá hű tagjainak adományozta.

Azonban a birtokbavételt nem tudták foganatosítani. 1558-ban már Miksa főherceg szólítja fel Bánffy Sándort, hogy adja át a várat, a keze alatt szolgáló gyalogosokat és a  lovasságot pedig küldje el, ellenkező esetben a  várat elpusztíttatja. De ez csak évtizedekkel később, 1594-ben következett be, amikor a császáriak Vinna várát és az alatta lévő falut megtámadták és felgyújtották. A várat hamarosan helyreállították, és továbbra is a Nagymihályiak, illetve az abból eredő családok birtokolták.

1644-ben I. Rákóczi György serege foglalta el a várat, majd 1672 októberében ruszin felkelők egy csapata támadta meg. A Thököly-féle mozgalom során a kurucok megszállták, 1685 elején Schultz tábornok serege foglalta vissza tőlük. 1686-ban Sztáray Ferenc és Eödönffy László birtokolta. Az 1697-ben kitört hegyaljai felkelés során Vinna nem került a lázadók birtokába.

A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc elején, 1703 szeptemberében ez a vár is a kurucok kezére jutott, kapitánya ez év novemberétől Rákóczi híve, a Nagymihályi rokonságból származó Pongrácz László lett. Pongrácz 1711. januárjában kénytelen volt feladni Vinna várát a Damian Hugo Virmond altábornagy császári seregével szemben. Néhány évvel később az országgyűlés határozata értelmében a várat le kellett rombolni. A várban lévő épületek és a vár falai jórészt elpusztultak a császári katonaság robbantásai miatt. Az ezt követő évszázadokban Vinna erősségét a természet vette birtokába.

A vár leírása:

A község északkeleti része feletti, erdő borította, 325 méter magas hegyen emelkedik a szabálytalan háromszög területű Vinna várának romjai. A meredek hegyoldalon  vezet fel az ösvény a romokhoz.

A várat a legjobban támadható északi és keleti oldalon kettős szárazárok kerítette, mely részben betemetődve, de fennmaradt. A vár legkorábban épült része maga a 13. században emelt, szabálytalan trapéz alaprajzú, 83 x 49 méter befoglaló méretű várfal. Az északnyugati fal mára nagyrészt elpusztult, azonban a többi várfal jelentős részben ma is áll.

A vár északi részén szabálytalan sokszög alaprajzú torony magasodott. Falazatának egyik éle a leginkább támadható északi oldal felé nézett. A várkapu eredeti helye bizonytalan. A kapunak az északi részen való kialakítása mellett az szól, hogy a sokszögletű torony és a néhány méterrel mellette induló keleti fal között 14. századi falazást találtak, ami elképzelhetővé teszi, hogy az eredeti kapu helyét ekkor befalazták és az új kaput csak ezután építették meg a keleti oldalon.

A 14. századi építkezések során a keleti várfal belső oldalához egy palotaépületet emeltek. Azonban ez a későbbi átépítések miatt elpusztult. Az 1335-ben készített összeírásban említett Szent Margit-kápolna is ebben a régi palotában lehetett.

A 15. században készült el a romjaiban ma is jelentős újabb palota épülete, melyet egy korábbi épület helyén hozták létre. Az új palota pincéje és földszintje három, dongaboltozatos helyiségre volt felosztva. A palota nyugati oldalához három, keresztboltozatú traktusból álló árkádos részt építettek, valamint röviddel ezután elkészült az alsó szintjén négyzetes, feljebb, a nyugati oldalán sokszögletű, karcsú lépcsőtorony. A  palotához épült torony csigalépcsője biztosította az összeköttetést a pince és a felsőbb lakószintek között.

A 15. század utáni építkezésekben alakultak ki a palotához délről hozzáépített helyiségek. Szintén ekkor készült el a keleti várfal déli felénél nyitott várkapu belső oldalához emelt, szabálytalan négyszög alaprajzú torony is, míg az északi oldalon, a torony keleti oldalához, lőréses tornyot illesztettek. Ezt követően már csak a legszükségesebb karbantartási munkákat végezték el a váron, további építkezésekre már nem került sor.

2011-ban egy helyi civil szervezet kezdeményezésére kezdődtek meg a több lépcsőben tervezett jelentős rekonstrukciós és állagmegóvó munkálatok. A vár feltárási és helyreállítási munkálatai azóta napjainkban is zajlanak. Külön érdekesség, hogy munkálatokat az utóbbi években igyekszenek javarészt középkori munkamódszerekkel megvalósítani.

A vár jelenleg kisebb korlátozásokkal szabadon megtekinthető, egyben kicsit betekintést nyerve a korabeli hagyományos munkafolyamatokba.

Források:

Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Budapest, 2018. II. 1316-1317. old.
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 372. old.
Ludovit Janota: Slovenské hrady III. {1935, reprint 1996} 254. 260. old.
Burgen und Schlösser Slowakei {1990} 212. old.
CsorbaMarosiFiron: Vártúrák kalauza III. {1983} 310. 311. old.
Legeza László – Szacsvay Péter: Felvidéki utakon 4. {1998} 186. kép
Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 181. old.
AB ART kiadó: Hrady a známky na Slovensku {2002} 136. 137. old.
Csorba Csaba: Regényes váraink {2002} 212. 213. old.