Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bajmóc - BojniceSzlovákiaFelvidékNyitra történelmi vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Térkép
  • Szállás

A Bajmóc {Bojnice} városának Ny-i részén, egy kisebb magaslaton emelkedő, jelenlegi formájában francia várkastélyt formázó erősségbe a hatalmas parkon keresztül egyre emelkedő sétaúton juthatunk el. A sziklaszirtet széles vizesárok övezi, melybe az itt feltörő források vizét vezették be az egykori várépítők. A külsővár négyszögletes kapujánál kell megváltani a belépőjegyet, majd az időközönként induló idegenvezető nyomában járhatjuk végig a nagyméretű épület helyiségeit. Bár az épületeket jelentősen átalakították a XIX. század végén a tulajdonos kérésére, de az alapok így is megőrizték a középkori formákat. A sokszögletű külső védőmű sarkait magas tornyok tagolják, a falak mentén épületek sorakoznak. Hajdanán itt tárolták az élelmiszert, tüzelőfát, itt sorakoztak a lovak istállói, valamint a nagy létszámú személyzet szállásai.

A belsővár épülettömbje is szabálytalan sokszöget formáz, sarkain magas tornyok emelkednek az ég felé. Mindenütt a francia várkastélyokra jellemző konzolos, támpilléres oromdíszeket, neogótikus építészeti részleteket láthatunk – ahogy azt Hubert József budapesti műépítész megálmodta a XIX. – XX. század fordulóján. Az évtizedekig tartó munkálatok az akkoriban hatalmas összegnek számító 2 millió aranykoronát tettek ki és sajnos teljesen meghamisították az eredeti középkori várat.

Az eddig végzett régészeti kutatások szerint Bajmóc XIII. századi korai magja a sziklaszirten egy 30 – 35 méter átmérőjű, ovális területet kerítő vár lehetett. Az országosan ismert várépítési gyakorlat alapján egy kerek öregtorony és a meredek szélét övező kőfal lehetett a korai rész, míg az udvaron gazdasági épületek és istállók emelkedtek. Ezt bővítették ki a XV. században egy nagyobb méretű külsővárral, amit vastag falú tornyokkal erősítettek meg. A XVI.

században, amikor tömegesen kezdték alkalmazni a lőfegyvereket, elmaradt a mindvégig magánkézben lévő erődítménynek a korszerű védelmi követelmények szerinti átalakítása, vagyis nem építettek ki ágyúbástyákat. Ez a középkori erősség, köszönhetően Habsburg császárhű birtokosainak, túlélte a magyar várakra kimondott felrobbantási parancsot. 1889 – 1908 között azonban gróf Pálffy János tulajdonos utasítására igen jelentős mértékben átalakították falait és épületeit. A jelenlegi formájában, meghamisítva az eredeti képét, egy francia várkastélyt tekinthetnek meg a kíváncsi látogatók, amiben 182 helyiséget alakítottak ki, ebből közel 50 a lakószoba. Eredeti, középkori formájában csak a várkápolna, aminek kriptájában, vörös márvány szarkofágban nyugszik a várpalota egykori ura Pálffy János gróf, és a lovagterem maradt fenn, a többi részlet azt tükrözi, hogy az építész és a tulajdonos gróf milyennek álmodott meg egy „lovagvárat”. Lejuthatunk még a sziklaszirt mélyén lévő barlangba is, ahol tiszta vizű forrásokból olthatták a várbeliek a szomjukat.

A városfal leírása:

A Bajmóc {Bojnice} város történelmi hangulatot árasztó, szépen felújított hosszúkás téglaalap alakú főterét övező utcák mögött kereshetjük fel a napjainkig részben fennmaradt városi erődítéseket. A viszonylag vékony, egyszeres kőfalat hosszan követhetjük a D-i oldalon részben a lakóházak közé beépülve, míg a Ny-i részen restaurált állapotban maradt fenn egy hosszabb szakasza. A régmúltban földesúri függésben lévő városnak két bejárata maradt meg, az egyik a vár közelében, a DNy-i oldalon egy négyzetes kaputorony, míg a másik a Ny-i kőfalon, egyszerű kiképzésű kapunyílás formájában. Nagy valószínűséggel a forgalmas Nyitra folyó völgye felé is lehetett kijárata, de ezt a többi városfallal együtt a XVIII. század környékén már lebontották. Bajmóc városa a középkorban nem számított jelentősebb erődítménynek, a török portyázók 1530-ban és 1599-ben is lerohanták és kirabolták a polgárok házait.

A vár története:

Az 1241-42-es tatárjárás elmúltával IV. Béla király ösztönzésére az országos méltóságokat viselő tisztségviselők, gazdagabb nemzetségek és várjobbágyok sorra emelték a kisebb-nagyobb várakat az adományul kapott földbirtokok védelemre alkalmas pontjain. Közelebbről ismeretlen időpontban a Hontpázmány nembeli Kázmér comes {ispán} fiai létesítették Bajmóc várát a Nyitra folyó völgyéből kiemelkedő kisebb sziklaszirten. 1297 körül a felvidéki vármegyékre uralmát kiterjesztő Csák Máté oligarcha foglaltatta el a fegyvereseivel, mire az általa támogatott Vencel cseh trónkövetelő, majd magyar uralkodó 1302-ben adománylevelet is kiállított. Miután a hatalmas nagyúr 1321-ben meghalt, tartományát rövid idő alatt megszállta Anjou Károly Róbert király serege. A bajmóci váruradalmat, a közeli Keselőkővel egyetemben közös királyi várnagy igazgatta. Luxemburgi Zsigmond király a trónra lépte után, hogy erősítse hívei számát, a hatalmas birtokadományozások során ezt a területet Jolsvai Leusták nádorispánnak juttatta, akinek György fia fiúgyermek hátrahagyása nélkül hunyt el 1427-ben, így ismét a királyi Kamara kezelésébe jutott vissza. 1430-tól az itáliai származású Noffri Lénárd és fivérei birtokolták. Mivel ők négyen voltak, jelentősebb mértékben kibővítették az erősséget, ekkor létesült a külsővár tömbje. Az 1440-es években már a Felvidék jelentős részeit az uralmuk alá hajtó cseh huszitáknak sem sikerült elfoglalniuk a kiépített erődítményt. Hunyadi Mátyás király az 1489-ben kihalt Noffri família váruradalmát a törvénytelen fiának, Corvin János liptói hercegnek adományozta oda. Az új földesurat éppen itt támadták a Szapolyai főnemesi család által felbérelt orgyilkosok, de a tervük nem sikerült. A gaz merénylet közvetlen irányítóját, Pohi Péter bajmóci várnagyot a királyi bíróság Budán elítélte és a Friss-palota előtti téren elevenen négyfelé vágva kivégeztette. Bajmócot rövidesen mégis megszerezték a Szapolyaiak, mivel az elhunyt Mátyás királyon követelt pénzekért cserében Corvin János kénytelen volt zálogba adni nekik a jelentős várbirtokot. A XVI. század közepén a magyar királlyá választott Szapolyai Jánostól Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg, majd szintén magyar uralkodó zsoldos seregei vették el. A győztes király a legfontosabb magyar hívei közé tartozó Thurzó családnak adományozta oda, aki a török egyre gyakoribb portyázásai elleni védekezésül megerősítették a falait. A korabeli források szerint 1530-ban és 1599-ben is kirabolták és felgyújtották a pogány lovas hordák a városkát, de az erős bajmóci várat nem merték megtámadni. A XVII. század nagyobb hadjáratai során 1605-ben helyőrsége ágyúlövés nélkül kaput nyitott a Habsburg császári ház zsarnoksága ellen felkelt Bocskai István hajdúcsapatainak. 1607-től ismét a Thurzó főnemesi család kezelésébe került, akik a környező jobbágyfaluk földesúri birtokközpontjaként használták. Ekkoriban már nem számított fontosabb hadászati értékűnek, ezért elmaradtak a korszerű, ágyúkkal vívott hadviselésnek megfelelő ágyúállások, a bástyák kiépítése. 1637-ben a Thurzó família is kihalt, de az uralkodó rövidesen a Pálffy családnak adta zálogba. A történelem folyamán végig császárhű nagyúri család 1643-tól örök birtokként mondhatta a magáénak. Utolsó katonai jellegű szerepét a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban játszotta, mikor a kurucok csak hosszabb ideig tartó kiéheztető blokád után, 1704 július 8. tudtak bevonulni a falai közé. Négy esztendő múltán ismét visszaszerezte földesura, gróf Pálffy János horvát bán. Mivel a nagyúr a császári ház feltétlen híve volt a felkelés idején, a tulajdonát képező bajmóci vár elkerülte a magyar erődítményekre kimondott felrobbantási parancsot. A továbbiakban is megőrizte a középkori formáját egészen 1889-ig, mikor gróf Pálffy János tulajdonos utasítására Hubert József budapesti műépítész a francia várkastélyok mintájára nagymértékű átalakításokat végzett Bajmóc várán. Az évtizedekig tartó munkálatok az akkoriban hatalmas összegnek számító 2 millió aranykoronát tettek ki és 1908-ra készültek el. Jelenlegi formájában egy meghamisított, ezen a tájon sohasem volt „mesepalotát” idéz fel, melyet megcsodálnak a messze földről idesereglett turisták.

A városfal története:

A Hontpázmány nemzetséghez tartozó Kázmér ispán leszármazottai emeltették az 1241-42-es tatárjárás utáni időszakban Bajmóc várát, melytől K-i irányban alakult ki az a kicsiny település, mely a középkor évszázadaiban nagyobb várossá fejlődött. A Nyitra folyó forgalmas útja mellett lévő helység sokat szenvedett a hadak járása során. Nem tudni, hogy mikor emelték az első városi védőműveket, hogy megvédelmezzék magukat a helybeli lakosok a gyakori fosztogató támadásoktól. A korabeli feljegyzések szerint a török portyázók 1530-ban és 1599-ben is kifosztották és felgyújtották a házakat. Más országos példák alapján valószínűleg itt is a kezdeti palánkerődítéseket építhették át tartósabb kő és tégla anyagú városfallá. Mivel Bajmóc városa mindig is a várban élő földesúri família uralma alá tartozott, oda voltak kötelesek beszolgáltatni a különböző adókat és járadékokat. Története szorosan összekapcsolódik az erősségével, akié a vár, az, parancsolt a városlakóknak is. Így a XIV. század elején Csák Máté oligarcha, majd Anjou Károly király várnagya, később pedig a Jolsvai bárói család mondhatta a magáénak. 1430-tól az itáliai származású Noffri fivéreké, de a század végén már Corvin János liptói herceg birtoka. Tőle a korszak nagy birtokszerzője, a Szapolyai főnemesi család szerezte meg. A mohácsi csata után kialakult belháborúban Habsburg Ferdinánd király zsoldosai foglalták el, az uralkodó pedig a legfőbb hívei közé tartozó Thurzó családnak adományozta oda. Bár idáig nem ért el a török hódoltság, de a pogány lovascsapatok gyakran kóboroltak a környékén, sőt 1530-ban és 1599-ben elfoglalták és kirabolták a települést. A XVII. századi hadjáratok idején általában ágyúlövés nélkül szállták meg a Habsburg császári ház ellen felvonuló seregek, így 1605-ben Bocskai István, majd 1619-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem csapatai. Mivel a Thurzó família fiúutód hátrahagyása nélkül halt ki, az uralkodó rövidesen a Pálffy főúri családnak adományozta oda. A kuruc szabadságharc után feleslegessé vált városi erődítmények nagy részét a lakosság lebontotta, anyagát felhasználva új lakóházak létesítésére, maradékait az épületek közé betagozódva romosan, illetve részben restaurálva láthatjuk napjainkban.

GPS: É 48° 46.825 (48.780418)
K 18° 34.646 (18.577436)

Megközelítése: Szlovákia középső részén, a történelem folyamán mindig forgalmas Nyitra folyó völgyében, a 64-es főúton érhetjük el Privigye {Prievidza} városát, melyből néhány kilométeres mellékút vezet a Ny-ra lévő Bajmócra {Bojnice}. A szépen felújított főtér Ny-i oldalán, már messziről látható a francia várkastélyt formázó Bajmóc vára. A kapuján belépve, jobb kéz felé lehet megváltani a belépőjegyet, ugyanitt sokféle ajándéktárgyat is árulnak {képeslapot, történelmi könyveket, bajmóci emléktárgyakat}. Az időközönként induló idegenvezetővel lehet bejárni a számtalan helyiséget {nincs magyar nyelvű tájékoztatás}, ahol a Pálffy grófi família által felhalmozott műtárgyakat csodálhatjuk meg.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció
Ajánlott látnivalók
Szent Katalin kolostorrom
DejteSzent Katalin kolostorrom
Keresési előzmények
Bajmóc - Vár