Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Keselőkő vára

Keselőkő-Pohrágy (Podhradie) település Privigyétől 18 km-re délre, a Madaras-hegység tövében fekszik. A falu felett kúpszerüen emelkedő várhegyen találhatóak Keselőkő várának csekély romjai.

A vár keletketési ideje és építtetője nem ismert, de legkorábbi részének kialakítása és mérete, nagyon hasonlatos a tatárjárást követő várépítkezésekre. A várat a középkori források 1352-től Kamienec néven említik. A 14. század első két évtizedében feltehetőleg Csák Máté birtokolta. Halála után már bizonyosan Bajmóchoz tartozott és királyi vár volt.

Zsigmond király 1388-ban Pásztói Jánosnak és Kakas Lászlónak adományozta. Ugyancsak adományul kapta meg 1390-től a Jolsvai nemzetség, melynek kihalásával 1427 decemberében visszaszállt a királyra.

Ezt követően Borbála királyné vára lett, majd még 1437 előtt élete végéig tartó adományul várnagyáé, Liptói Bálinté. Tőle az 1440-es években Majthényi Gergely szerezte meg. Ezután egészen pusztulásáig a Majthényi családé volt.

1510 után a több ágra szakadt család tagjai elsősorban már udvarházaikban éltek. Az eldugott helyen fekvő, katonailag kevéssé jelentős vár a 16. századi harcokban nem szerepelt, a török hódítás idáig már nem jutott el.

1621-ben Majthényi Bernát és Rafael meghódolt Bethlen Gábornak, így várukat ekkor nem érte támadás. A császárhű Majthényiak birtokában lévő várat azonban 1626-ban Bethlen Gábor csapatai súlyosan megrongálták. Ezt követően részben helyreállították és főként raktárnak használták. Keselőkő vára bizonytalan adat szerint a Rákóczi-szabadságharc során pusztult el végleg.

A vár romjai a 19. századi metszeteken még magasan álltak. A vár köveit a környék lakossága, a tiltás ellenére is a közeli építkezésekhez hordta el. A 20. század végére a még meglévő romok nagyon rossz állapotban kerültek. A további romlástól védendően, egy részüket fémhálóval vonták be. Szerencsére a vár romjainak megmentése, ha kis lépésekben is, de megkezdődött. Így van remény, hogy Keselőkő várának romjait a kövezkező nemzedékek is láthassák.

A várterület észak–északnyugat, illetve dél–délkeleti hosszúsága 110 méter, délnyugat–északkelet irányú legnagyobb szélessége 55 méter. A vár legkorábbi, 14. századi része az egykori belső vár déli felében, a várszikla legmagasabb pontjának környezetében maradt meg.

Itt állt egy kb. 7 x 7 méter alapterületű, négyszögletes alaprajzú torony, körülötte szerveződtek a 14–15. századi lakóépületek. A tornyot és a köré csoportosuló épületegyüttest nagyjából északnyugat–délkeleti hosszanti tengelyű, oválishoz közelítő, szabálytalan alaprajzú, tört vonalú de egyenes falszakaszokkal épített várfal vette körül.

A 15. században kiépült belső vár délkeleti oldalán a kerítőfal külső oldalához támaszkodó kis, szögletes tornyot építettek, és a várudvar északnyugati végénél álló sziklákra egy patkó alaprajzú, kb. 9 x 7 méter befoglaló méretű tornyot emeltek. Ettől a toronytól délre, kb. 10 méterre, a nyugati várfalon nyílt a belső vár kapuja.

A belső vár sziklatömbjének nyugati oldala alá, egy alsóbb szinten a 16. században újabb várfalat emeltek, így kialakítva a mindössze 6–14 méter széles, falszorosszerű külső várat, amelynek bejárata a várterület legdélebbi pontján kapott helyet.

Ezt a nyugati külső várat annak közepén egy torony és az alatta kialakított kapu osztotta két további részre. A külső vár északi végénél néhány kisebb rommaradvány jelzi az egykor ott állt épületek helyét.

Források:

Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Budapest, 2018. 592-594.
Ferenczy Sándor József: Keselőkő vára VKT Magazin 2013/1
Miroslav Slámka: Kamenní strážcovia I-II-II. Slovenský skauting - 2015-2018
Plaček–Bóna: Encyklopédia slovenských hradov. Bratislava - 2007
AB ART press: Hrady a známky na Slovensku - 2002
Michal Slivka-Adrián Vallašek: Hrady a hrádky na východnom Slovensku - 1991
Stefan Pison: Hrady, zámky a kastiele na Slovensku - 1983
Ján Hajduch-Peter Hajduch: Slovenské hrady - 1976
Hilda Fialová-Andrej Fiala: Hrady na Slovensku - 1966