Nyitra
A Nyitra {Nitra} városa felett uralkodó Várhegyet félkörben öleli körbe a hegyek felől érkező, a történelmi településnek nevét adó Nyitra folyó vize. A középkorban egy mellékág szigetként választotta el a D-felé elnyúló síkságtól a vár alatti háromszögletű területet, ahol kialakult az Óváros. Az 5 hektár nagyságú települést kőfallal övezték, míg a D-re elterülő – újabb folyóággal határolt – ovális alakú Külvárost már csak gerendákból rótt palánk védelmezte.
Az újabb ásatási eredményeket kiértékelő Bóna István régész egyértelműen leszögezte, hogy a nyitrai Várhegyen az 5 méter széles, kazettás rácsszerkezetű fa-föld várfalat a X. – XI. század fordulóján létesítették. Ez az építkezési mód megegyezik a többi, országosan feltárt, korai vármegyei központok {például Szabolcs, Zemplén, Borsod, Abaúj…stb.} építési technikájával. Mindezen részeket a későbbi kővár építésekor megsemmisítették.
Nyitra vára 60 méter magasságra emelkedik a síkság fölé, míg tengerszint feletti magassága 218 méter. A középkorban még felvonóhíddal védett várkapuhoz napjainkban már egy barokk kőhíd vezet, aminek korlátját kővázák és szentek szobrai díszítik. A kapu mai formájában három évszázada épült ki, mindkét oldalról hatalmas ó-olasz típusú bástyák védelmezik. A XVI. – XVII. századi, igen jelentős átépítések ellenére is – amit az ágyúk megjelenése a hadászatban és a várostromokban -- kívánt meg, Nyitra erőssége a külső védőművekkel is kicsiny alapterületet, mindössze 0,84 hektárt képvisel.
A külső kapu után közvetlenül eljutunk a korábbi bejárathoz, amit egykoron szintén felvonóhíd védelmezett. A reneszánsz stílusú épület kapualján keresztül érkezünk el a szűk várudvarba, ahonnét jobbra lépcsősor vezet fel a vártemplomhoz, ami egyben a nyitrai püspök székesegyháza is. A lépcsősor oldalát is barokk stílusban faragott szentek kőszobrai díszítik. Az egyházi épület alsó és felső templomból áll, ezeket egymással és a püspöki palotával föld alatti folyosó köti össze.
A K-i oldalt emelkedik a legkorábbi, XII. századi román stílusú Szent Imre templom, az É-i meredek oldal felől a gótikus stílusú Felső templom, míg D-felé a barokk korszakban emelt Alsó templom. Ez utóbbi hajójában állították fel a középkori püspökök befalazott síremlékeit. Mivel a török megszállás csak egy fél évre korlátozódott, a templomok szerencsésen átvészelték a vészterhes időszakot, csak a berendezéseiket pusztították el a pogányok. Jelenlegi egyházi felszerelései a barokk és a rokokó ízlésvilágát mutatják be.
A nyitrai székesegyházhoz Ny-felől építették hozzá a zártudvarú, négyszögletes, emeletes püspöki palotát, míg a K-i oldalon emelkedik a korai időszakhoz {XIII. sz.?} köthető Vazul torony. Ez a védőmű, nevével ellentétben, későbbi keltezésű a XI. századnál, de így is a nyitrai vár erősség legrégebbi, napjainkig fennmaradt épülete.
Megközelítése:
Szlovákia Ny-i részén, a nevét adó Nyitra folyó egyik kanyarulatában már az ősidők óta lakott helyen fekszik Nyitra {Nitra}. Személygépkocsival a 64-es és 51-es főútvonalak találkozásánál érhetjük el, de vasúttal is jól megközelíthető a forgalmas nagyváros. A házak fölött már messziről jól látszik a Várhegy, rajta a nyitrai székesegyház barokk stílusú harangtornyával. Az Óváros hangulatos utcáin É-felé egyre feljebb kapaszkodva, végül elérjük a kőhidat, amely a kis területű vár udvarára vezet. Innen jobbra vezet a lépcsősor a több részből álló székesegyházba.
Története:
Az ősidők óta lakott területről az első ismert források a IX. századból valók, amikor Pribina szláv herceg uralma alatt élt a Nyitra folyó vidékének lakossága. 828-ban Adalram salzburgi érsek már templomot szentelt fel a szláv törzsfő részére. A település neve több korabeli forrásban is felbukkant: „Conservio Bagoariorum et Carantanorum: Nitrawa” alakban. 833-ban Mojmir morva fejedelem elűzte Nyitráról Pribinát, aki a szövetségeseihez, a frankokhoz menekült el Pannónia tartományba. Zalaváron építette ki új székhelyét, ahol a 860-as években ősi ellenségei, a morvák megölték.
A következő időszakban a hódító morvák igyekeztek D-felé kiterjeszteni a hatalmukat, így a Pannónia tartományt birtokló frankokkal egyre gyakoribb összetűzésbe kerültek. A véres hadjáratok érdekessége, hogy a Kárpátoktól K-re táborozó pogány magyar törzsek – mint zsákmányért harcoló segédcsapatok – egyre gyakrabban jelentek meg a belháborús területen. Míg 892-ben Szvatopluk morva fejedelem a vele szövetségben álló magyar lovasseregekkel végigpusztította a frank uralom alatt álló Pannóniát, két esztendő múltán – Szvatopluk halála után – a magyarság megkezdte a Kárpát medence fokozatos megszállását.
A 900-as évben a magyar seregek itáliai hadjáratukból hazatérve elfoglalták az Arnulf római király halálával urát vesztett egykori Pannónia {Dunántúl} tartományát. Rövidesen megütköztek a területet szintén birtokba venni igyekvő morvákkal, majd győzelmük után megszállták azok Nyitra vidéki hódításait is. Az új hódítók alatt továbbra is Nyitra lett a környék legfontosabb települése, ahol a morva erődítmények felhagyásával egy új, fa-föld szerkezetű várat emeltek az addig lakatlan, Nyitra folyó fölé magasodó hegycsúcson. Nyitra vára kezdettől fogva az Árpád vezette törzs szállásterületének számított.
Későbbi utódai Taksony, Géza végül István fejedelem majd király egyik hatalmi központjának tartották a felvidéki területeken. István királlyá koronázása után, hatalma megszilárdítása érdekében, létrehozta a központosított királyi vármegyéket. Ebből az egyik Nyitra központtal létesült. Az eredetileg határvármegyének számító Nyitráról ismerjük az ispánt {„curális comes”}, a hadnagyot, a várnagyot, várjobbágyokat és várnépeket, tehát a szerkezete megegyezik az országosan ismert adatokkal. A nyitrai vár kápolnáját István már uralkodóként emeltette a regensburgi egyház patrónusának Szent Emeramnak {Imre} szentelve. A földvárban, nagycsaládi szervezetben, mohamedán kálizok éltek, akik vámos és határvédő feladatokat láttak el. Mivel Nyitra határvármegye volt, meg kellett szervezni a környék védelmét is. Így jöttek létre Galgóc, Sasvár, Sempte és Szolgagyőr várispánságai is a Morva és Vág folyók közti termékeny síkságon. Ezek a tatárjárást követően felbomlottak, földjeik a környező nemesi vármegyékbe olvadtak be. Szintén István király uralkodása idején emelték a Nyitra mögött magasodó Zobor hegyre a Szent Ipolynak {Hipolit} felajánlott monostort.
Szent Ipoly, éppúgy, mint Szent Emeránus a bajor – tehát Gizella királyné körének – nagyra becsült szentjei közé tartozott. A nyitrai püspökség megalapításáig a zobori bencés apátság volt a keresztény hit egyedüli terjesztője ezen a vidéken. Az apátságot híressé tette András {Zoeard} és Benedek szerzetesek élete. Az előbbi önsanyargatásban, az utóbbi rablók keze által halt meg idő előtt. Mindkettőt László király avatta szentté 1083-ban. Mivel István király a fiát, a harcokban jeleskedő és a testőrség élén álló -- Imre herceget jelölte ki utódjává, nagybátyjának fia Vazul fellázadt ellene, aki magát tartotta az Árpád nemzetség jog szerinti, legidősebb leszármazottjának, vagyis trónörökösének. Az ellenkező Vazult az uralkodó elfogatta, és Nyitra várába záratta.
Az 1031. évben, egy vadászbalesetben meghalt Imre herceg, trónörökös. Újabban, a történészek egy részének feltételezése szerint viszont a fogva tartott Vazul apósa, Tonuzobá besenyő vezér merényletben ölette meg Imrét, míg az István király elleni orvtámadás nem járt sikerrel. Az uralkodó kegyetlen bosszút állt egyetlen fia gyilkosán, Tonuzobát, feleségével együtt élve eltemettette, míg vejét, Vazult a nyitrai börtönben megvakította és megsüketítette {a források nem tisztázták, hogy Vazul meghalt-e a kínzásokban, ugyanakkor tény, hogy többé nem szerepelt a történelemben}. Vazul három fia Levente, Endre és Béla külhonba menekültek a bosszúszomjas király haragja elől. Az egyre gyengülő István ezután unokaöccsét, a kereszténységhez hű, velencei Orseoló Pétert jelölte ki utódjává.
Az Árpád-házi uralkodók idején a nyitrai ispánsági vár többször is az ellenséges hadak útjában állt, így 1042-ben III. Henrik német-római császár fegyveresei égették fel. Rövidesen újjáépítették a fontos erősséget, ezt erősítette meg a régészeti feltárás során a magasabb sáncból napvilágra került 1044-es ezüstdenar is. Később az uralkodó {rex} által a testvéröccsének, a hercegnek {dux} átadott egyharmad országrész egyik központjaként szerepelt. Így 1048-tól Béla, 1064-től Géza, majd 1074-től László hercegek parancsoltak benne. Ez utóbbi innen támadta meg a Pozsony várába szorult Salamon elűzött magyar királyt. 1083-ban fölemelték, és a nyitrai Szent Emerám templomban új sírba helyezték el az István-kori két szent életű remete András és Benedek földi maradványait. Ekkor történt, hogy László király magához vette Benedek aszkéta vezeklőláncának a felét. Amikor 1095-ben Kálmánt királlyá koronázták, ő a testvéröccsét, Álmost állította a hercegség élére, aki azonban német segítséggel a trónra tört. Az uralkodó végül, megelégelve a többszöri lázadását, az éppen szentföldi zarándokútról visszatért Álmos hercegnek nem adta vissza a hercegséget, mire az újra külföldön keresett ellene katonai szövetségest.
1108-ban Szvatopluk cseh herceg – Álmos kérésére – a betörve az országba, a Vág és Nyitra folyók vidékén pusztított. A nyitrai ispánsági vár őrsége azonban visszaverte a csehek rohamát, a magyar király pedig katonaságával visszavágott. Kálmán király idejében alakították meg az ország 12. püspökségét, Nyitrán, az uralkodó feljogosította az egyházat tüzesvas-próbák tartására is. A régészek mai álláspontja szerint ekkoriban kezdték meg átépíteni a nyitrai várat fa-föld erősségből tartósabb kőfalakkal kerített erődítménnyé. Megépült az első püspöki székesegyház is, a napjainkban is látható XIII. századi egyházi épület elődje. Az esztergomi érsek tartományába sorolt nyitrai püspökség első főpapja Gyárfás lett. Korabeli oklevelekben „Gervasius” néven szerepelt püspök 1125 / 28 körüli időszakig viselte a méltóságát.
IV. Béla király a tatárokkal vívott 1241-es vesztes muhi csata után, hűséges kísérőivel együtt a nyitrai várba, majd tovább a horvát tengerparton álló Veglia {ma Krk} szigetéig menekült az őt üldöző tatár lovasok elől. Segítői részben a nyitrai lakosságból szerveződött fegyveresek lehettek, mivel később ezért a bátor tettükért kiváltságokat kaptak az uralkodótól. Az erős falakkal védett Nyitra várát az őrség megvédte a tatárok támadásával szemben. Bár a mongolok hatalmas könnyűlovas seregeikről voltak hírhedtek, de fogoly kínai hadmérnökökkel ostromszereket is tudtak készíteni. Így vették be, például Várad, Esztergom, Vác Pest… stb. településeit is. A tatárjárás második szakaszában már inkább a magyar királyt szerették volna elfogni, ezért nem álltak meg erődített helyeket vívni, hanem sebesen üldözték a magyar uralkodót.
1248-tól az ország újjáépítésén fáradozó IV. Béla király Nyitrát a szabad királyi városok közé emelte, ezt azonban a helyi polgárok a következő évszázadokban nem tudták érvényesíteni a püspöki földesúrral szemben. Nyitra vára fontos hadászati helynek számított az 1270-es években is, amikor II. Ottokár cseh király seregei többször is elfoglalták. 1288-ban IV. {Kun} László király Nyitrát – ami pedig szabad királyi város volt! – minden földjével és kiváltságával együtt a nyitrai püspöknek adományozta, megengedvén, hogy újabb hospeseket telepítsen le, a cenzust és egyéb szokásos jövedelmeket a maga számára hajtsa be. Így a virágzásnak indult település püspöki tulajdonba került át és maradt is az egész középkor folyamán.
A XIV. század elején a nyitrai püspök ellentétbe került a Felvidék hatalmas területeit megszálló Csák Máté báróval, akinek parancsára 1317-ben az egyik familiárisa, Kacsics nembeli Mihály fia Simon seregével megtámadta és elfoglalta Nyitra városát és várát. A hódítók az oligarcha parancsára felégették a székesegyházat is, ahol elpusztultak az oltárok, misekönyvek, harangok és kiváltságlevelek is, hatalmas kárt jelentve a püspökségnek. A továbbiakban, egészen 1321-ben bekövetkezett haláláig Csák Máté nagyúr viselte a nyitrai ispán tisztségét. Az oligarcha halála után visszakapta jogos birtokosa, a nyitrai püspök. Mivel a nyitrai várban a püspök tartotta a szállását, a nyitrai királyi ispán valamelyik környékbeli királyi erősségben lakozott. 1392 – 1414 között például a magas udvari méltóságokra került Stibor viselte a nyitrai ispán hivatalát is.
1440-ben Habsburg Albert király váratlan halála után özvegye, Erzsébet királyné – fia, az utószülött V. László hatalomra segítése érdekében – az országba hívta a cseh Jan Giskra huszita zsoldosvezért és embereit. A harcedzett katonák rövidesen uralmuk alá vonták a Felvidék középső és K-i vidékeit, az elfoglalt várak és újonnan kialakított kisebb-nagyobb erődítéseiket bevehetetlen támaszpontokká alakítva. A királyné táborába sorakoztak még fel a nagyhatalmú Cillei Ulrik és Garai László bárók is, míg a legnagyobb ellenfeleik Hunyadi János és Újlaki Miklós főurak voltak, akik rövidesen Ulászló királytól elnyerték az erdélyi vajda méltóságát. Csetneki László nyitrai püspök Erzsébet királynét támogatta a belháborúban, akinek legerősebb hadvezére a cseh Giskra volt. Így a nyitrai földesúr a husziták szövetségesének számított.
A husziták uralma 1462-ben ért véget a Felvidéken, de már 1471-ben lengyel hadak előtt nyitotta meg a kaput Vitéz János esztergomi érsek parancsára a helyőrség. A Hunyadi Mátyás király uralkodásával elégedetlenkedő főnemesek és főpapok összeesküvése azonban rövidesen összeomlott, a Nyitrán táborozó lengyel katonaság pedig 1472 tavaszán kénytelen volt feladni a posztját.
Miután a törökkel vívott 1526-os mohácsi vesztes csatában odaveszett Jagello II. Lajos király mellett az esztergomi és a kalocsai érsek is, a korban legidősebb Podmaniczky István nyitrai püspök koronázta ősszel magyar királlyá a köznemesi párt által trónra emelt Szapolyai János erdélyi vajdát. A sors furcsa fintora, hogy 1527 novemberében Székesfehérvárott, a Királyi Bazilikában szintén István nyitrai püspök koronázta meg Szapolyai János legfőbb ellenségét, Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget.
1533-ban, többszörös birtokcserék után Nyitrát Thurzó Ferenc szerezte meg, akit Habsburg Ferdinánd király – a római pápa hozzájárulása után – egyúttal nyitrai püspökké is kinevezett. 1556-ban Thurzó Ferenc nyitrai püspök – szintén pápai engedélyeztetés után – lemondott egyházi hivatásáról és megnősült. Tettével a dúsgazdag főnemesi család férfiágon való kihalását szerette volna megakadályozni, ami egyet jelentett volna a kereskedelemből és bányászatból összegyűjtött hatalmas vagyon királyi kézbe való visszajutásával. Első feleségével Kosztka Borbálával hozományul kapta Árva és Zsolnalitva váruradalmait. Borbála asszony 1562 előtt halt meg, második feleségül Ferenc úr Zrínyi Katalint kérte meg. A későbbiekben az egykori katolikus püspök asszonyával együtt áttért az akkori Magyarország nagyobb részének hitét képező protestáns vallásra.
Egykorú dokumentum szerint 1582-ben kezdődött meg Nyitra püspökvárának átépítése, ami 1588-ig tartott. Valószínűleg itáliai hadmérnök terve alapján emelhették az akkori időkben korszerű védőműnek számító ó-olasz típusú bástyákat. A Felvidéken végigvonuló hadaknak egyik legfontosabb célja a nyitrai vár elfoglalása volt, amely után szabaddá vált az út Ny-felé. Így 1605-ben Bocskai István hajdúi rövid ostrom után elfoglalták, 1620-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem előtt hosszabb ellenállást tanúsított. Telegdy püspök 1640-ben egy barokk stílusú alsó templomot építetett a régebbi egyházhoz. Ezt az épületrészt utoljára 1732-ben alakították át, ez időből származik a berendezése is.
1652-ben Nyitra környékén, Nagyvezekény településnél Forgách Ádám érsekújvári főkapitány katonasága egy 5 ezer fős török portyázó lovascsapatot győzött le. A véres közelharcban mintegy 800 muzulmán harcos esett el, de a végváriak is komoly veszteségeket szenvedtek. Többek között meghalt Esterházy Miklós nádorispán fia László is, három unokatestvérével együtt. Újabb sorsdöntő napokat látott 1663. októberében, mikor a hadászati fontosságú Érsekújvár bevétele után a hatalmas létszámú török sereg Nyitra alá érkezett, amit a királyi helyőrség ágyúlövés nélkül feladott. A hódítókkal érkezett Evlija Cselebi török utazó a következőket jegyezte fel az erősségről: „Az újvári síkság végén, az ég csúcsáig emelkedő magas szikla fölött, faragott kőből készült erős vár ez… Mandula alakban fekszik, s kissé Esztergom várához hasonlítható… A várnak két kapuja van: egyik a K-re néző s a külvárosba vezető Nagy kapu, a másik a Kis kapu, mely Ny-felé nyílik. A várban két nagy templom van, az egyik a padisah nevéről Mohamed khán dzsámi lett. A magyar templom a Valide szultán nevéről nevezett imahellyé lett… Külvárosa. Ennek a szép építkezésű Nyitra várának szélén, a K-i oldalon, sík földön egy külváros van, amely sövényfallal és széles tömés palánkkerítéssel körülvett vár…”
A mohamedán megszállás nem tartott azonban sokáig, mivel a következő év májusában a Souches gróf, tábornagy vezette császári sereg visszafoglalta Nyitrát. Mint püspöki lakhely – 1701-ben sikeresen elkerülte a Habsburg Lipót császár és király által kiadott, magyar várakra vonatkozó felrobbantási parancsot. Hadi szerepet utoljára 1704-ben játszott, amikor helyőrsége, a kuruc felkelők rövid ágyútüze után, feladta a várat. Nyitrán jelentették meg a Habsburg-ház zsarnoki önkénye ellen indított szabadságharcot a nagyvilág felé hirdető újság második számát. 1706-ban a „nagyságos fejedelem” Nyitraújlakon találkozott a feleségével, akit Habsburg I. József császár és király úgy engedett el Bécsből, hogy győzze meg a férjét, előnyösebb a számára egy német fejedelemség, mint a szabadságharc folytatása. A főúri házaspár – a kényelmesebb lakás miatt – rövidesen átköltözött Kistapolcsányba, majd Érsekújvárba. Rákóczi május 3.-ától, 8.-áig tartózkodott Nyitrán. 1708 máj. 27. a Czelder Orbán és Esze Tamás talpas ezredei között kirobbant verekedés során, a nyitrai táborban, tisztázatlan körülmények között megölték Esze Tamás brigadérost. Az egykori tarpai jobbágyból, só kereskedésből élő fuvarosból, a kuruc felkelés korai szakaszának bujdosójából vitézségével egészen a brigadérosi rangig magát felküzdeni tudó férfi elvesztése súlyos csapás volt a szabadságharc ügyére nézve. Rákóczi fejedelem még 1707. április 28.-án tette meg brigadérossá majd 1708. március 24.-én, megnemesítette. A továbbiakban a fejedelmet csak a főnemesi rend képviselői vették körbe, teljesen elszakítva a kuruc vitézek nagy tömegét adó jobbágyoktól, végvári vitézektől.
A Trencsén várának közelében vívott 1708. augusztusi győztes csata után ellentámadásba lendültek a Habsburg zsoldosseregek. Gróf Pálffy János, császári altábornagy katonasága előtt, háromnapi, mozsarakkal való bombázás után, a kuruc alkapitány megnyitotta Nyitra erődítményének kapuját. Révay Gáspár báró, generális azonban az őrség jelentős részével elvonult a kuruc felkelők táborába. Augusztus 28.-án Ocskay László kuruc brigadéros – akit a nép „Rákóczi villámának” nevezett – a nyitrai-pereszlényi mezőn, előre megbeszélt módon, császári katonasággal fogatta körbe 900 főnyi lovasságát, így kényszerítve őket a Habsburg pártra való átállásra. A szabadságharc ügyét eláruló Ocskayt később Jávorka Ádám portyája elfogta, majd Érsekújváron lefejezték.
1708 után Nyitra vára szilárdan a császáriak hatalmában maradt. A háborús idők elmúltával – elvesztve katonai fontosságát – a császári helyőrsége is kivonult belőle. Mint a nyitrai püspök székhelye, a benne álló székesegyház miatt később is forgalmas egyházi helynek számított. Szerencsére a falait, egyéb védőműveit nem rombolták le, napjainkban is teljes épségben tekinthetők meg.
Nyitra város védműveiről:
A Nyitra város fölött uralkodó Várhegyet félkörben övezi a Nyitra folyó vize, aminek a mellékága a középkorban egy háromszög alakú területet elválasztott a D-re eső síkságtól. Itt alakult ki az 5 hektár területű Óváros, amit kőfalakkal védelmeztek. Bár IV. Béla király a virágzó települést a szabad királyi városok közé emelte, de rövidesen mégis a nyitrai püspök fennhatósága alá került és maradt az egész középkor folyamán. A középkori forrásokból ismerjük, hogy a kőfallal kerített Óvárostól D-re, létezett egy csak palánkkal övezett külváros is, amit szintén a Nyitra folyó egyik mellékága oltalmazott az idegen támadások ellen. Ezen védőművek kialakítása ellenére a város mégsem számított jelentősebb katonai ellenállású helynek, sorsa mindig a föléje magasodó vártól függött.
Nyitra Óvárosának és palánkjának napjainkra nem maradt fenn semmiféle látható erődítése, egyedül a palánk D-i kapuja előtti teret hívják „Török kapu térnek”, a palánk árkának helyén haladó utcát pedig „Török kapu utcának”.
Források:
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 378. old.
Ludovit Janota: Slovenské hrady II. {1935, reprint 1996} szlovák nyelvű 209. 228. old.
Burgen und Schlösser Slowakei {1990} német nyelvű 143. 145. old.
CsorbaMarosiFiron: Vártúrák kalauza III. {1983} 191. 193. old.
