Surány egykori vára
Surány várát a Hontpázmány nembeli Szegiek építették 1382 és 1401 között. Egy 1382. június 15-ről származó királyi oklevél, mely Garay Miklós nádornak volt címezve, még nem utal a várra. 1401-ben Stibor vajda ostrommal foglalta vissza a Zsigmond ellen lázadóktól. Ezért egy 1403-as oklevélben Zsigmond király a várat Ctibor vajdának adja. Az ő 1414-es halála után a várat fia, ifjabb Ctibor örökölte. 1431-ben az ifjabb Ctibor a végrendeletében a várat feleségére, Szécsényi Dorottyára hagyja. A surányi uradalom helységeit az alábbi módon írja le:
Andód község a vágújhelyi ágoston rendieké lesz
Nagysurány város a hozzá tartozó Kissuránnyal
Keszi (Kessew)
Kisvárad (Warad)
Nagyszeg – Egyháznagyszeg része
Egyházszeg – Egyháznagyszeg része
Salgó
Tolmác (Tolmass) – puszta Tótmegyertől északra
Szentgyörgy (Sant Iurd) – puszta Tótmegyer és Érsekújvár között
Keresztúr – Ma puszta Tótmegyertől nyugatra
Tótmegyer (Meger)
Csikó (Chykew) – puszta Tótmegyer és Nagysurány között
A vár első kapitánya Török Benedek (Benedikt de Turuch) lehetett. 1434-ben ifjabb Ctibor is meghalt, amivel a beckói család kihalt, a várat Ctibor özvegye, Szécsényi Dorottya kapta meg. A vár helyettes kancellárja ebben az évben Csuklyás Pál volt, a kapitány pedig Petrás István. Ellentétbe kerültek az esztergomi érsekkel, amiért 1434. december 3-án Budán elítélték őket. Szénás László lett a következő kapitány. 1444-ben a várat Országh Mihály nyitrai ispán és nádor kapta meg, mivel feleségül vette Szécsényi Dorottyát. Országh a vár megszerzése után elfoglalta a komjáti kastélyt és megölette a kastély urát, Forgáchot. Ebben a gyilkosságban több környékbeli úr is részt vett: Zana Lőrinc, Kőrösközi Miklós surányi várkapitányok, Kürthy János, Ebedeczy Miklós, Kismányai László, Balogh Miklós, Thúroczy János, Soóky János és Zekne Pál. Bár Forgách testvére, János feljelentést tett az ügyben a királynál, azonban Országhtól sokan tartottak, így az ügyből nem lett semmi. Országh hű szolgája volt Mátyásnak. 1462-ben Horváth Péter lett a vár kapitánya. 1482-ben, Országh Pál halála után a várat fia, László örökölte, aki azt lányának, Dorottyának adta. Dorottya férjhez ment Korláthkőy Péterhez, így a vár az övé lett. Korláthkőy Péter a mohácsi csatában esett el 1526-ban. Lánya, Erzsébet Nyári Ferenc honti ispán felesége lett. Nyári Ferenc, a kiváló katona utód nélkül halt meg 1553-ban. A vár Országh Kristófé lett, aki a várat csak 1560-ban vette át, addig a várat Nagyváthy Antal igazgatta. 1565 és 1569 között a vár kapitánya Dersky István volt. Ezután egy évig volt itt kapitány a lepoglavai Krusics János báró. 1569-ben Forgách Simonnak jutott a vár, akinek 1598. szeptember 24-én bekövetkezett halála után Illésházy István vette meg Surányt, Trencsénnel és Bánnal együtt 201 065 tallérért a Forgách családtól 1599-ben. Ekkor már minden bizonnyal szlovákok lakták a várost, mivel a vár gondnoka szlovák nyelven írt levelet Körmöcbányára, melyben tudatja, hogy Illésházy a vétellel jó üzletet csinált. A trencséni várral megszerezte a trencséni ispán címet is. Illésházy valóban kiváló üzleti érzékkel bírt, szívesen kölcsönzött még a királynak is, hogy így gyarapíthassa birtokait. 1609. május 5-én halt meg Bécsben és a bazini katolikus templomban temették el. Halála után Illésházy özvegye, Pálffy Katalin a várat 1613-ban Bosnyák Tamásnak adományozta, aki Surány több épületét is kijavíttatta és új építkezésekbe kezdett. Tamás fia, Bosnyák István idejében épült a surányi templom. Bosnyák Tamás 1634. december 19-én halt meg Surányban. Mivel országos jelentőségű személy volt, ezért temetését csak 1635. június 4-én tartották Nyitrán, hogy a vendégek el tudjanak jönni. A végrendeletet június 7-én hajtották végre, mely szerint a Surányi vár egyik fele fiát, Istvánt, esztergomi kanonokot, későbbi nyitrai püspököt illeti, másik felét lányára, Zsófiára hagyja, aki Wesselényi Ferenc felesége volt. Bosnyák Zsófia Sztrecsényen halt meg 1644. április 28-án. Mumifikálódott testét 1689-ben Vágtapolcán helyezték el. 1663. október 10-én a várat elfoglalják a törökök. Ebben az időben járt Magyarországon Evlija Cselebi, aki közvetlenül elfoglalása után járt Surányban. Evliya szerint a vár tölgyes dombok alatt fekszik, négyszög alaprajzú favár, mely palánkkal rendelkezik. Dél felé kettős kapuja van és körben vizesárok övezi. Evliya leírásából Surányt Bekke pasa vette be ruméliai katonáival. A vár gyakorlatilag megadta magát. A törökök 227 foglyot ejtettek. Evliya szerint ezek a foglyok segítettek bevenni Érsekújvárat úgy, hogy lecsapoltatták az érsekújvári várárkot. A segítségükért cserében Ali pasa az iszlámra való konvertálás után szabadon engedte őket. A leírás vélhetőleg nem igaz, mivel a török történetírók igencsak szerettek mesékkel és mondákkal tarkított elemeket beleszőni a történeteikbe, hogy ezáltal olvasmányosabbak legyenek. Fényes Elek tévesen jegyzi meg Surányról, hogy várát a törökök lerombolták.[10] A várat a törökök elfoglalása után még meg is erősítették. 1664-ben Souches sikeres ostrommal visszavette Nyitrát és Lévát, azonban Suránnyal nem boldogult, pedig az esztergomi érsek sürgette Surány visszavételét. Még a pápa is küldött 20 000 aranyat Surány visszavételére, azonban mindhiába. A császár ígéretet tett, hogy a surányihoz erős várat épített Gútán vagy Stomfán. Amint erről tudomást szereztek a törökök, ismét megerősítették az érsekújvári és surányi várat. A várat 1684 októberében beveszi Czobor Ádám 1200 huszárjával. Bercsényi Miklós 1704-ben veszi be a várat. Rákóczi De Riviére és La Maire francia mérnökökkel megjavíttatja a surányi várat. 1709 áprilisában Wallis nyitrai kapitány 400 bányavárosi lovassal megerősítve beveszi Surányt. Surány palánkját a labancok megerősítették. Éppen ezért 1709. április 11-én a kurucok gyors ostrommal visszafoglalták Surányt és a palánkot lerombolták. 1710. szeptember 14-én Sigbert Heister ostrom alá vette Érsekújvárt és Surányt is. Surány szeptember 21-én, Érsekújvár szeptember 23-án esett el. A surányi vár lebontására a Rákóczi-szabadságharc után került sor, azonban ennek pontos ideje ismeretlen. A teljes várat nem bontották azonban le, ezt a 20. század elejéig folyamatosan a surányiak tették meg. Az egyháznagyszegi Csery Imre leveleiből maradtak ránk a surányi vár utolsó említései, amelyek az 1720-as évek közepéről származhatnak.
A vár valahol a mai Váraljácska (Podzámeček) és a Pallacini grófok egykori kastélya között állhatott és négy, egyenként 15-20 méter magas tornya volt. A földszinti termeket raktárnak használták. A vár rendelkezett kúttal is. Mivel a surányi vár alföldön feküdt, így palánkkal volt megerősítve, amely kezdetben csak facölöpből állt, később viszont már kőből épült. A vár udvarán néhány kúria is állt. Matunák Mihály, a vár első kutatója megemíti, hogy a Nyitrácska folyó jobb partja jelentősen magasabban fekszik, mint a bal partja. A későbbiekben a jobb parti építkezések alkalmával az alábbi szövegtöredéket tartalmazó kőre bukkantak: "S BOSNIAK EQUES KIENSIS * FF * ANNO 1". Ebből kiolvasható: Thomas Bosniak Capitaneus Fülekiensis fieri fecit Anno 1…, ami annyit jelent, hogy Bosnyák Tamás aranysarkantyús lovas, füleki kapitány építette 1…(évszám hiáyzik). Matunák a helyiek elbeszélései alapján próbálta a helyi várat rekonstruálni. Jánosszegen maga is talált egy 17. századi sarkantyút. Ez alapján és egyéb forrásokból feltételezte, hogy Jánosszegen voltak a vár legelői. A vár romjaiból a legtovább az egyik torony maradt meg, melyet egy szélvihar döntött le 1867-ben. Ezen szélvihar döntötte le az újvári plébániatemplom tornyát is. Az északi városkaput 1889-ben nagyrészt szétszedték. Eredetileg a várat körbefolyta a Nyitra, amelynek az itteni oldalágát nevezték Nyitrácskának, amely a mai Szigettől folyt az alsó malomig. A másik ág egykor a mai szőlőhegy irányába folyt (ennek a helynek a mai neve: Sáncok mögött) át a Baláton egészen a Váradi járdáig, ahol mindkét ág újra egyesült a Nyitra folyóvá. A surányi vár romboid alaprajzú volt. A várkapitányok az igényeknek megfelelően a két ágat zsilipek segítségével árasztották el. Ha nagyobb területet árasztattak el, az egész várat bevehetetlenné tették a kialakuló nagy mocsár miatt.
forrás: Wikipedia
