A Morva folyótól K-re, egy alacsonyabb halmon megtelepült szakolcai lakosok egy rombusz alakú területet vettek körbe erős kőfallal. Az erődítést kisebb-nagyobb tornyok tagolták, ezek közül egy kör alaprajzú kápolna {rotunda} átalakítva napjainkig fennmaradt a Kálvária dombon. A Szent György körtemplomot egyes kutatók véleménye szerint a XII. században emelték, tehát még előbb, mint ama is látható városfalakat. A Morvaországgal folytatott kereskedelemnek köszönhetően meggazdagodott városnak a négy égtáj felé nyílott egy-egy kapuja. A bejáratoktól egyenes út vezetett a háromszög alakú főtérre. Itt áll a gótikus stílusban emelt plébániatemplom, amit később barokk formákkal bővítettek. Mellette egy kisebb, sokszögű épület, a XIV. századi csontház. Az ÉK-i kapu közelében emelkedik a ferences rendiek kolostora és temploma, ami szintén gótikus stílusú. A helységben más egyházi épületek is fennmaradtak, ilyen a pálosok temploma {a XVIII. századból}, a kéttornyú jezsuita templom {a XVII. századból}.
Szakolca város erődítéseit a Stibor bárók uralma alól ismét királyi kezelésbe jutó 1435-ös évben már teljesen elkészültnek írták le az egykorú oklevelek. A háborús idők elmúltával nagyobb részüket a lakosság lebontotta, köveiket az építkezéseikhez felhasználta. A maradék részek napjainkra nagyrészt restaurálva idézik fel az ide látogatók előtt a történelmi múltat.
Története:
-- Az eredetileg Holics várához tartozó település az évszázadok alatt fokozatosan a környék központi helyévé nőtte ki magát. A Morva folyó menti várost – a közeli Morvaországgal folytatott kereskedelem központját – erős kőfalakkal vették körbe a lakosai. Bár az idők folyamán Szakolcának sikerült a szabad királyi városok közé bejutnia, de az uralkodók többször is magánföldesúri függés alá utalták a virágzó települést.
1300 körül – 1321 – Ebben az időszakban a Felvidék hatalmas területeit az uralma alá hajtó Trencséni Csák Máté oligarcha uralta ezt a helységet is.
1321 márc.18 – Meghalt Csák nembeli III. Máté, a trencséni oligarcha. Tartományába rövidesen betört Károly Róbert király híve, Gutkeled nembeli Amadé fia Miklós soproni ispán és komáromi várnagy, aki seregével elfoglalta Appony, Ugróc, Privigye, Bajmóc és Tapolcsány várait.
1321 júl.13 – aug.8 – A Károly Róbert király által személyesen vezetett csapatok háromheti, kemény ostrom után megadásra kényszerítették Trencsén várának őrségét. A védők vezére, Csák Máté unokatestvére, Sternbergi {Cseh} István a vár feladásakor kötött egyezmény értelmében két, kisebb várat – Berencset és Holicsot – megtarthatott saját tulajdonában. Szakolca városába viszont királyi csapatok vonultak be.
1332 – Károly Róbert király a magyar – cseh – osztrák háborút lezáró békekötés eredményeként János cseh király közvetítésével visszaszerezte Berencs és Holics várait azok birtokosától Stenbergi Istvántól {említése 1316 – 57 között}.
1372 okt. 5 – A morva – magyar határ közelében találkozott Nagy Lajos magyar király IV. Károly német-római császárral. Tárgyalásaik nem vezettek eredményre. Valószínűleg ebben az időpontban emelte a magyar uralkodó Szakolcát a szabad királyi város rangjára.
1386 ápr. – Az egész Pozsony vármegyét Anjou Mária – akinek férje Luxemburgi Zsigmond brandenburgi őrgróf volt -- és Erzsébet királynők elzálogosították Jodok és Prokop morva őrgrófoknak azok katonai támogatása fejében. Ez idő alatt az ő familiárisuk állt a nemesi vármegye élén. A morva csapatok bevonultak Berencs erősségébe is, míg egyes magánvárakat – bár arra nem vonatkozott a zálog – erőszakkal megszállottak.
-- Nem maradt fenn adat Szakolca városának sorsáról ebből az időszakból.
1389 jan. 1 – Mivel Zsigmond király megfizette a kölcsönt, Jodok morva őrgróf visszaszolgáltatta a magyar korona uralma alá a megszállt Pozsony várát és városát, valamint a többi várbirtokot. Vele ellentétben a testvére, Prokop őrgróf nem volt hajlandó kivonulni a megszállt erősségekből, ezért ellene Zsigmond hadat vezetett.
1390 máj. – jún. – Zsigmond király az ÉNy-i vármegyékbe vonult, hogy visszafoglalja a Prokop morva őrgróf által birtokolt várakat. A királyi csapatok rövidesen bevették Berencset.
1392 jan. 15 -- Zsigmond király Szakolca városát, valamint Berencs, Holics és Jókő váruradalmait lekötötte nővére Margit hercegnő hozományaként Habsburg Ernő {+1424} osztrák hercegnek. A frigy végül nem történt meg, mivel az úrnő később János várgróf felesége lett {+1410}.
1394 – Zsigmond király, hogy a magyar bárókkal szembeni ingatag helyzetét megerősítse, lengyel származású hívének, Stibor pozsonyi ispánnak adományozta oda Berencs váruradalmát. A nemesúr a királyi bőkezűségnek köszönhetően alig egy évtized alatt a királyság leghatalmasabb bárói közé került, magát az egyik oklevelében büszkén „a Vág urának” nevezte és teljes joggal.
-- Nagy valószínűséggel ebben az időszakban jutott Stibor a gazdag Szakolca városához is.
-- Stibor a királyi tisztségviselők között egyre fontosabb hivatalokat töltött be:
1389 – 1402 pozsonyi ispán, 1395 szept. – 1401 ápr. erdélyi vajda 1401 ápr. Zsigmond király bárók általi elfogatása idején lemondott 1408 a király által alapított Sárkányrend bárói tagja lett 1409 okt. – 1414 feb. + erdélyi vajda, felesége Dobrohna {+1420} -- Stibor vajda váruradalmai: Beckó, Berencs, Csejte, Detrekő, Éleskő, Jókő, Kaszavár, Ugróc, Korlátkő, Holics és Surány.
-- Szucsa, Árva, Zsolnalitva zálogbirtokosa, Vágbeszterce honorbirtokosa.
1414 feb. – Elhunyt a lengyel származású Stiborici Stibor erdélyi vajda, Zsigmond király egyik legbizalmasabb híve. Holttestét a fehérvári királyi koronázó székesegyházban helyezték örök nyugalomra, ahová az Anjou királyok-óta lett szokás az előkelő báróknak temetkezniük. Sírkőtöredékének egyik részét 1923-ban, az azonosítást lehetővé tevő fejrésze 1970-ben került elő a városban.
A báró hatalmas váruradalmait egyetlen fia ifjabb Stibor örökölte meg.
1426 okt. – Ifjabb Stibor és Perényi Miklós lovászmester Vág völgyi kapitány {+1428} vezetésével magyar csapatok harcoltak a husziták ellen Morvaországban.
1428 feb. – A cseh husziták Holiy Prokop és Prokoupek {Kis Prokop} vezetésével betörtek az ÉNy-i vármegyékbe, ahol elfoglalták és kirabolták Szakolca városát majd egészen Pozsonyig nyomultak előre, ahol eredménytelen tárgyalásokat folytattak Zsigmond királlyal. Szakolca vidéke továbbra is a husziták ellenőrzése alatt maradt.
1430 ápr. – más forrás szerint 1431 nov. -- Ifjabb Stibor, mint az uralkodó által kinevezett „Vág vidéki kapitány” az országba betörő cseh husziták ellen vezetett sereget, de a nagyszombati csatában vereséget szenvedett.
1434 ápr. – Meghalt ifjabb Stibor trencséni, nyitrai és máramarosi ispán. Testét a budai Nagyboldogasszony templomban {ma Mátyás templom} helyezték végső nyugalomra. Sírkövét, ami a hazai gótika jelentős emléke, 1907-ben, teljes épségben találták meg az egyházi épület közelében.
-- Mivel a dúsgazdag báró fiú utód hátrahagyása nélkül halt meg, a birtokát képező 11 váruradalom visszakerült királyi kezelésbe. {kivéve Beckót, Surányt és Detrekőt!} 1434 folyamán – Az összegyűlt nemesi hadak visszafoglalták, illetve visszaváltották a csehektől Nagytapolcsány, Szakolca és Nagyszombat városait. Kérdéses, hogy Szakolcára melyik vonatkozik? 1435 – A királyi kezelésbe visszakerült Szakolca városát az egykorú oklevelek, mint erődített helyet említik meg, tehát ez időre már felépültek az erős kőfalai.
-- 1435 szept. 21 – 1436 júl. 17 – Zsigmond király a Morvaföldről egyre sűrűbben betörő cseh huszita támadások kivédésére kapitányt nevezett ki a település élére. Ebben az időszakban bajmóci Noffri Lénárd és János viselte ezt a tisztséget.
-- 1439 jún. 1 – 1441 jún. 22 – Egykorú források szerint Necpáli György fia László viselte a szakolcai városkapitány tisztségét.
1440 – A Felvidék hatalmas területeit megszálló cseh husziták nem tudták elfoglalni ezt a vidéket, de rablásaikkal, dúlásaikkal jelentős károkat okoztak a polgároknak.
-- 1441 okt. 16 – Ezen a napon Necpáli László és Szentmiklósi Pongrác bárok a városkapitányok.
-- 1443 márc. 30 – 1444 aug. 10 – Ebben az időszakban a Hunyadi János erdélyi vajda familiárisának számító Szentmiklósi Pongrác viselte a szakolcai városkapitány hivatalát.
1450 aug. – Hunyadi János kormányzó, más Trencsén vármegyei váruradalmakkal együtt, Szakolcát is magához váltotta.
-- 1451 okt. 22 – Szilvai {Fodor} Miklóst nevezték meg, Hunyadi embereként, a város élén.
-- 1453 júl. 10 – Hunyadi János volt kormányzó idősebb fia, László familiárisaként Temesközi Bálint és Szilvai Miklós kapitányok parancsoltak Szakolcában.
-- 1500-as évek? – A Csehországból vallásuk miatt elüldözött habán posztógyártók telepedtek le Szakolca városában.
-- XVI. – XVII. század – A Morvaország határán fekvő Szakolca városa végigélte a történelem viharait. Házai között megfordultak – és rosszabb esetben feldúlták – a Habsburg királyok idegen zsoldosai, az erdélyi fejedelmek hajdú vitézei, majd a felkelő kurucok csapatai. A gazdag város, bár polgárai igyekeztek erős falakkal védeni a vagyonukat, mindig vonzotta a rabló hordákat.
1660 – Az egykorú írások szerint jeles egyházi iskola működött a településen.
1703 – 1708 – A Rákóczi szabadságharc idején ezen a vidék is a felkelő kurucok ellenőrzése alatt állt. Uralmuknak csak a vesztes trencséni csata vetett véget.
1711 után – A háborús idők elmúltával megkezdődött a katonai jelentőségüket vesztett városfalak, kapuk és védőművek fokozatos lebontása.
Forrás:
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 419. 420. old.
CsorbaMarosiFiron: Vártúrák kalauza III. {1983} 141. old.
Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 63. old.
Legeza László – Szacsvay Péter: Felvidéki utakon 3. {1997} 1. 5. kép
Kovács – Veresegyházi: Magyarország történeti kislexikona {1996} 232. old.
{Szatmári Tamás
