Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Privigye - templomvár

Privigye (Prievidza) városa Garamszentkereszttől északnyugatra, a Felső-Nyitra völgyében fekszik. A települést először 1113-ban említi a Zoborhegyi apátság oklevele Preugian néven. A város keleti részén lévő temető déli sarkában áll a Szűz Mária tiszteletére szentelt templom.

A templomot 1280 táján építették késő román stílusban. A 15. század második felében a kármeliták átépítették. A 16. században, 1687-ben és 1805-ben is végeztek kisebb-nagyobb átalakításokat a templomon.

A templom egyhajós, szentélyzáródása sokszögű, és átépített késő gótikus tornya van. Főoltára barokk stílusban készült a  18. században. A szentély keresztboltozatos, a  szentély falához észak felől csatlakozó sekrestye dongaboltozatos. A hajó déli oldalán reneszánsz főkapu nyílik, nyugati oldalán két késő román kori ablak maradt fenn. A  délnyugati oldalon, a  templomtorony mellett gótikus keresztboltozattal épült, késő gótikus kápolna látható.

A templomot övező, középkori eredetű erődített fal tornyait az újkorban kápolnákká alakították. A falban nyitott gyóntatófülkék találhatók, mivel a templom a 18. században búcsújáróhellyé vált. A templomot szabálytalan hatszög alakban vette körül a  15. századi védőfal, minden sarkán egy-egy ötszögletű toronnyal.

Az északkeleti tornyot, mely Könyöki József 1886-ban készült rajzán még szerepel, a 20. század folyamán lebontották. Hasonlóképp járt a védőfal teljes északi és keleti szakasza. A megmaradt öt védőtorony mindegyike kétszintes. Felső szintjük a templomkert felé is zárt, alsó szintjük azonban ugyanebbe az irányba nyitott, és itt egy falazott boltív tartja a torony felső szintjét. Kivétel ez alól az északnyugati torony, amelynek alsó szintje is zárt.

A napjainkban álló valamennyi torony felső szintjén, kulcslyuk alakú lőrések figyelhetők meg. Az udvar felé nyitott alsó szinteken, a belső oldalon jól látható a kifelé szűkülő lőrések sora, melyek külső nyílása most be van falazva.

A védőfalakat a 20. század első felében visszabontották. Napjainkban lőrés már nem látható rajtuk, azonban Könyöki József még 2,45 méter magas, lőréses kőfalakról számolt be leírásában.

A déli és délkeleti oldalon részben visszabontott falakat vaskos külső támpillérekkel erősítették meg. A déli oldal középső és keleti tornyát is támpillér erősíti. A nyugati oldalon, a védőfalban két késői kapunyílás látható.

Korábban többen tévesen úgy vélték, hogy a templom helyén állt egykoron Privigye középkori vára. A régészeti kutatások nyomán Martin Miňo bizonyította be, hogy a vár a templomtól mintegy 100 méterre déli irányban, a napjainkban Mária-dombként ismert kiemelkedésen állt, közvetlenül a sziklaperem szélén.

Források:

Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Budapest, 2018. 988-989.
Könyöki József, 1871 / 2000
MVV Nyitra, 1899
Gerecze Péter - Magyarország műemlékei, 1906
Martin Miňo 2007. 310.
Tolnai Gergely 2001 és 2011