Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kelemér, Mohosvár

Kelemér községtől 2 km-re délra-re, a Nagy- és Kismohos tavak között emelkedik, a 340 m tszf. magasságú, önálló kis kúpot képező Mohosvár hegy, amelyen a vár található. A vár alakja hosszúkás, ovális., a sánccal és árokkal körülvett belső területének átmérője 60 x 35 méter. Az árokkal körülvett belső mag területén egy torony maradványait találjuk. A torony mellett vagy ahhoz kapcsolódva pedig fa vagy kő épületek vannak.

A várhegyet átlagosan 6 méterrel alacsonyabb szinten egy 10–15 m széles, mély árok veszi körbe, melynek külső oldalán sánc húzódik. A sánc a DK-i oldalon már csak terasz formájában követhető. A vár déli oldalán hiányzik az árok és a sánc. Ezt az oldalt, a Kismohos-tó irányába meredek hegyoldal határolja, ahova a sánc mindkét vége röviden lekanyarodik. Mivel ez a nyitott rész a legmeredekebb oldalon van, ez nem bejárat lehetett, hanem feltehetően az árokban felgyülemlő csapadék elvezetését szolgálhatta.

Az ÉNy-i oldalon a sáncon kívül 18–20 m széles, 120 m hosszú egyenes terasz húzódik, külső szélét határozott perem jelzi, alatta a meredek hegyoldal folytatódik. E terasz mindkét vége nyitott, bár mindkettőnél meredekebbé válik a hegyoldal és ez bizonyos behatárolást jelent. A terasz mindenképpen a vár külső része volt.

A régészeti kutatások előtt a vár belső bolygatott területén a mészhabarcsdarabok falazott kő épületre utaltak, de összefüggő falmaradvány már nem volt látható a vár területén. A vár területén 2000-2006 között - kisebb megszakításokkal - ásatásokra került sor Pusztai Tamás vezetésével, melynek eredményeiről 2007-re készült el az összefoglaló jelentés.

Az árokkal körülhatárolt dombtetőt szabálytalan, lekerekített sarkú téglalap alakú, 1,5 – 1,6 m széles kőfal kerítette, ami egy 20 × 15 m belső területet övezett. A fallal körülvett terület közepén egy kerek alaprajzú 3 m falvastagságú, 9 m átmérőjű torony mintegy 2 m magasságig megmaradt falai kerültek elő.

A várbelsőben három faszerkezetű épület nyomavalamint ciszterna is előkerült. A 2006. évi ásatás idején a vár övezőfalának Ny-i külső oldalához kapcsolódva és azzal egy falszövetet alkotva egy négyzetes alaprajzú másik (külső) torony 7,4 × 7,8 m méretű falmaradványait is megtalálták. Ennek falvastagsága 1,7 m, belső tere 3,8 × 4,5 m méretű.

A Ny-i torony földszintjén a külső falban bejáratnak nyoma nem volt. A torony Ny-i fala alatt egy átlósan fekvő és mindkét végén túlnyúló gerenda fészkét találták meg, amit Pusztai Tamás a torony emeleti szintjéhez vezető kapuépítmény részeként értelmezett. A Ny-i torony kaputoronykénti feltételezését az támasztja alá, hogy itt a várhegy Ny-i peremén egy kb. 8 m hosszú palánkfal maradványai is előkerültek, valamint a kőfal és a palánkfal közötti árokban faszerkezet és gerendák elszenesedett maradványai voltak.

A sáncátvágásból a sánc 13. sz.-i létesítésére, majd annak egy 13–14. század fordulójára datált magasítására lehetett következtetni. A külső platón pedig további épületek maradványait találták meg. A leletek alapján a vár építését a 13. sz.-ra, közvetlenül 1242 utánra, pusztulását pedig a 14. sz. elejére lehet valószínűsíteni. Azonban fennáll a lehetősége egy rövid idejű 15. sz.-i használatának is.

A vár története:

Kelemér település első okleveles említése csak 1332-ből ismert. De a terület már 1232-ben a Gut-Keled nemzetség dorogi, majd ennek kihalása után a dobi ágának birtoka. A nemzetség 1338. évi birtokosztozásakor Kelemér Dorog fia Lőrinc fia István mesteré lett, akinek leányát Dobi Erzsébetet a király fiúsította és a tőle származó család szintén a Dobi nevet vette fel, akik itt még 1431-ben is birtokosok voltak.

A vár az 1338. évi birtokosztozáskor még nem szerepel, első említése 1343-44-ből származik, amikor már csak a helyét említik. 1397-ben Zsigmond király Dob-i Mihály fia Péternek új adományként adja többek között Kelemér falut a romos Mohos várral (Kelemer cum deserto castro Mohus vocato...). Egy 1400-ból és egy 1430-ból származó oklevélben szintén csak a vár helyét (loco castri) említik.

Lehetséges azonban, hogy számolni kell a 15. sz. közepén a vár újbóli felhasználásával is. A szuhafői református egyház újkori, de minden bizonnyal eredeti középkori oklevelek alapján készített jegyzőkönyve szerint 1449–1450-ben Panithi Wza Bereck (Uza Brictius) gömöri alispán pert folytatott le a kazai Kakas család és a Putnoki család  között keletkezett hatalmaskodási ügyben, mely szerint a Kakas család tagjai a csehekkel (huszitákkal) együttműködve a keleméri erdőben felépített Mohosvárból háborgatták a vidéket.

A vár feltehetően a 14. sz. elején, (1338 előtt), a Károly Róbert (1308–1342) hatalomra jutásához kapcsolódó harcok során pusztult el, valószínűleg leégett. A huszitákkal kapcsolatos említése alapján Faggyas István feltételezi, hogy a vár Rozgonyi Sebestyén 1458–1459. évi Sajó-völgyi hadjárata alkalmával pusztult el véglegesen.

A vár köveit a 19. század negyvenes éveiben Pogány Fridrik keleméri birtokos építette be kúriájának falaiba. A későbbi birtokos Diószeghy Dezső pedig a 19–20. század fordulójának táján szállíttatta el a várrom még megmaradt köveit kastély és istálló építéséhez.

A vár kutatástörténete:

A várra utaló helynév Vár hegy alakban egy 1852.  évi és egy 1858. évi kéziratos térképen szerepel először. Az 1903. évi Gömör megyei monográfia említését követően csak jóval később, Ila Bálint teszi közzé a vár létét igazoló okleveles adatokat. Ezekből azt a következtetést vonja le, hogy a várat a terület birtokosai, a Gut-Keled nemzetség tagjai, közvetlenül a tatárjárás után építhették.

Ferenczi Imre – Pesty Frigyes helynévgyűjtése alapján – mint Vártetődomb nevű helyet említi és ismerteti a sáncához fűződő,  huszita emléket őrző helyi szájhagyományt.

Első részletes leírása, a korábbi irodalom részbeni ismertetésével, Dobosy Lászlótól származik, aki a helyszínen készített vázlatos rajzát is közölte. Dobosy a vár belső területét az 1966. évi terepbejárása alkalmával már erősen bolygatottnak találta, de a K-i részen még egy boltíves helyiség falmaradványait írja le. 1976. évi terepbejárása eredményeként Sándorfi György – topográfiai alapon – a vár tatárjárás előtti keletkezését valószínűsítette.

1999-ben Nováki Gyula és Sárközy Sebestyén foglalta össze a várra vonatkozó adatokat, egyidejűleg Nováki Gyula 1992. évi felmérését is közzétették.

A vár területén a 2000. évtől kisebb megszakításokkal 2006-ig ásatásokra került sor Pusztai Tamás vezetésével, aki számos jelentésben, 2007-ben pedig összefoglaló jelleggel adta közre a kutatás eredményeit.

Források:

Pusztai Tamás : A keleméri Mohosvár. Egy 13–14. században használt vár kutatásának lehetőségei. In: Castrum. 5. (2007/1. sz.) 39–64.

Nováky Gyula - Sárközy Sebestyén - Feld István : Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az ókortól a kuruc korig, Magyarország várainak topográfiája, Miskolc 2007

Dobosy László : Várak, várhelyek és őrhelyek Ózd környékén - Herman Ottó Múzeum, Miskolc 1975