„… Margečan/Gradišče – Margecsan/Várhely Béla településének közvetlen közelében, egy Csukovce-nek (Čukovce) nevezett hegyen, Margecsán településétől, kb. 1,5 kilométerrel nyugatabbra, egy középkori vár maradványai találhatók, amit a környék népessége nevezett el Várhelynek (Gradišče). Noha a történeti források mélyen hallgatnak eme építmény nevéről és létrejöttéről, a helyiek emlékezetében fennmaradt az, hogy e helyen volt megtalálható a valamikori templomosok, vagy fekete barátok kolostora. A várat valószínűleg a johanniták építtethették fel a 12. szd. végén, vagy a 13. szd. elején, azaz, amikor Béla várát is.
Noha a várhegy a földrajzi elhelyezkedése miatt már nem tekinthető az Ivánscsica hegység részének, hanem inkább a Varasd-Varasdteplicei dombságon van (ráadásul a hegy már a Bednje folyó túloldalán található), mégis tárgyalt témánk részét képezi, hiszen szoros kapcsolatban lehetett a johanniták hatalmas, bélai uradalmával. Katonai értelemben ez a vár, kifejezetten jó stratégiai elhelyezkedésű, ellenőrzése alatt tarthatta az Ivánc és Béla közti, Bednje folyó völgyét, mely itt egy szűk szorosba vált át.
A vár romjai egy Csukovecnek nevezett hegy ( 325. m ) nyugati csúcsán, a Bednja folyó kanyarulata fölött találhatók. Magát a csúcsot egy meglehetősen szűk és hosszú, három oldalról igen meredek, növényzettel dúsan benőtt hegygerinc alkotja, amit a vár falai határolnak a keleti oldal kivételével, ahonnan a vár a legkönnyebben volt megközelíthető. A vár bejárata is innen nyílhatott. A falak, szinte egy szabályos téglalap alakú területet zárnak körbe, melynek hossza 190 métert, szélessége kb. 28 méter. A vár nyugati és keleti oldala lekerekített. A két részre osztott vár nyugati oldalán egy megközelítőleg 70 méter hosszú külsővár található, mely keleti oldalával, egy árokkal elkülönítve támaszkodik a belsővár nyugati részének, ahol egy középső is vár lehetett. A keletre eső várrész legmagasabb pontján, egy kb. 10x10-es lakótorony, helyenként 2 méter magas maradványai láthatók….”
Engel Pál adatai szerint:
„…A várról adat nem található, az alatta fekvő falut, a temploma titulusa után Szentmargitnak nevezték, mai neve Margecsan. A falu, a bélai uradalom részét képezte.
A vár mai állapota:
A várat 2008. 03. 14-én Keserű László és Szabó Tibor társaságában látogattam meg. A várhoz egy könnyebb gyalogút is vezet, mely keletről éri el a romokat.
A vár elhelyezkedésében, méretében és kialakításában is szinte teljesen azonosnak tekinthető, a magyarországi Mecseknádasd/Ófalu fölötti Rékavárral.
A vár két részre tagolható. Egy erősen lapított, parabola alakú felső várra (kb. 70x25 m), mely a hegygerinc nyugati végében helyezkedik el és egy hosszú téglalapalakú alsóvárra (kb. 100x25 m). Az egy harántsánccal két részre osztott vár két végpontja között kb. 20 méteres a szintkülönbség. Épületek nyomai csak a felsővárban mutatkoznak süppedések és halmok alakjában. Az alsóvárban nyoma sincs épületnek de a keleti végén egy megkutatott, kb. 10x10 méteres toronymaradvány található. A torony a legkönnyebben támadható oldalt és az itt található bejáratot is védhette. A hegygerinc peremén egy kb. 2 méter vastag fal futott végig. A fal vonulata máig jól követhető de csak helyenként éri el a 0,5 méteres magasságot.
/Szatanek József/
További adalékok a margecsáni várhoz:
Kísérleti régészeti kutatás, az ivánci (Ivanec) körzeti hivatalához tartozó, Margecsan (Margečan) település fölött található gradiscsei (Gradišče) várban A kutatásokat vezette: mr. Sc. Juraj Belaj A 2004-es esztendő őszén, tíz napon keresztül tartó szondázó próbaásatásokat végeztünk az ivánci körjegyzőséghez tartozó, Margecsán település feletti, Gradiscsének nevezett helyen található várban. A kutatás végrehajtásában közreműködtek a Zágrábi Egyetem Filozófiai tanszék régészhallgatói programjának hallgatói is, Andrej Kudelić és Kristina Grubišić. A projekt a Rekognisciranje i dokumentiranje lokaliteta Gradišče na Čukovcu (A Csukovecen található Gradiscse lelőhely felderítőásatása és dokumentálása) nevet viselte. A kutatások tíz napon keresztül tartottak. A régészeti ásatásokat vezető mr, sc. Juraj Belaj, valamint a hallgatói programot vezető Andrej Kudelićés Kristina Grubišić mellett, a kutatásokban közreműködött még Maja Šunjić diplomás régész és Dalibor Kereša régészhallgató. A fizikai munkálatokhoz, 4 munkást szerződtettünk a közeli Gatyice (Gaćice) faluból. Annak ellenére, hogy a vár meglehetősen impozáns, kb. 152 méter hosszú és kb. 28 méter széles, a forrásokban nem említődik meg, így a középkorban használatos neve sem ismeretes. Az irodalomba elterjedt vélemények szerint, a várat a johannita lovagrend lovagjai építhették fel.
Maga a vár, 328- 315 m abszolút, illetve az aljában lévő Bednje folyóvölgyétől 128 m relatív szintmagasságban található. A környékbol ideszállított kövekből épített várfalakból, a föld felett csak kevés maradvány látható.
Legjobban a négyzetes lakótorony maradt fenn a hosszú vár keleti, legalacsonyabb részén. A torony külső méretei kb. 11x11 métert tesznek ki. A kutatások során, több kisebb segédszondát nyitottunk meg, melyek számát a feltárásokkal tovább bővítettük, mégpedig a kivehető falvonulat több pontján. Több szondában, meglehetősen jó állapotban fennmaradt falakra, illetve alapjaikra leltünk. A falak vastagsága, kb. 150 cm-210 cm-ig, annak függvényében változott, hogy melyik szegmensét tártuk fel (a falak alapozása természetesen szélesebb, mint a felmenő falszakaszok). Két szondákkal, csak falhiányokat találtunk, tudniillik a keleti falat jóval nagyobb arányban „termelték ki”. Egy másik részen is létesítettünk egy árkot, amelyben a kitermelt („ellopott”) kőfal egy alapárokban folytatódott, így sajnos nem derült fény a laktorony és az övező fal közti viszonyokra. Mivelhogy a keleti övező fal délről ívesen a lakótorony felé mutat, nagyon valószínű, hogy belecsatlakozott a lakótoronyba, mint ahogy az északi fal is. Ez után feltártuk a lakótorony délkeleti és északkeleti sarkát, majd egy további szűk szondát létesítettünk a torony belsejében. A torony belsejében egy viszonylag vastag omlásréteg alatt egy régebbi rétegre találtunk, finom kerámia és díszedény leletekkel, Megállapítást nyert a torony alapfalainak ( 270 cm ) és falainak ( 230 cm ) vastagsága is. A torony, belső falának palástja, szinte 2 méter magasságig maradt meg. A kutatások végén, a feltalált falakat egy átfogó geodéziai felméréssel mértük fel, majd a maradványokat pontvonalakkal összekötve, kidolgoztuk a vár hozzávetőleges alaprajzát. A szondákban talált és feltárt régészeti anyagok, nem sok segítséget jelentettek a vár keletkezésének és létezésének datálásához, illetve azt sem lehetett megállapítani, sem elvetni azt, hogy valóban a johannita lovagok építették vagy birtokolták volna. Tudniillik, csak 10 középkori kerámiatöredékre leltünk, míg a régészeti anyagok nagy többsége, az urnasíros kultúra régebbi fázisához tartozó magaslati telep lakosaihoz köthető. A hallgatói projekt keretében, némileg más „terepet” jártak be a néprajzkutató hallgatók. Ők a környékbeli falvak, tanyák lakosait kísérelték meg interjúra bírni, hogy ismertessék a közelükben lévőérdekes topográfiai helyekhez kapcsolódó legendákat, vagy adjanak információt, más általuk ismert régészeti és hasonló lelőhelyekről. A számos összegyűjtött néprajzi és toponomasztikai adathalmazban sok érdekes sejlik, melyek sokáig kijelölhetik a régészeti terepbejárások és kutatások lehetséges irányát.
A vár övező fala (balra). A lakótorony belső palástja mellett nyitott kutatóárok képe (jobbra).
A Margecsán vidékén található Gradiscse lelőhely felderítő ásatása és dokumentálása sikeresnek tekinthető. Noha a kutatás meglehetősen rövid ideig tartott, sikerült megállapítani, hogy a lelőhely régészetileg a középkorhoz tartozik, de érdekes eredményeket hozhat azon kollégáinknak is, akik az őskorral foglalkoznak. Az összegyűjtött régészeti anyagok alapján, melyek feltunoen szegényesek, bepillantást kaphattunk az épületek építési módjáról és sikerült kidolgozni az első pontos felmérési rajzot is. Az egyik nyitva maradt kulcskérdés az, hogy a feltárás során miért került elő annyira kevés középkori leletanyag. Talán a talajerozió, vagy kincskeresők pusztították el a középkori rétegeket, melyek érintetlenül hagyták az őskori rétegeket, vagy soha nem is létezett itt jelentősebb kultúrréteg. A kutatások jelen állásánál, nem lehet pontosan választ adni arra az alapvető kérdésre, hogy mikor épült fel a vár és kik építették. Lehetséges, hogy ebben majd a közelgő tudományos elemzések fognak segíteni, de az biztos, hogy a megkezdett szondázó ásatásokat a jövőben is folytatni fogjuk.
Forrás:
mr. sc. Krešimir Regan: Srednjovjekovne utvrde i kašteli na obroncima Ivanščice
Branko Nadilo: Várak és kastélyok az Ivánscsica hegység északi részén
