Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

GoraHorvátországHorvát-SzlavónországZágráb vármegye - Gora

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

Gora, Gradište – Gora várhely

Vármegye: Zágráb vármegye, Petrinyai járás (1914.)

Ország: Horvátország 

Régió: Horvát-Szlavónország 

Helységnév 1: Gora

Várnév 1: Gradište, Gradina

A vár története:

„…

Gorában

is volt egy vár, ám mára semmi sem maradt belőle. G o r a, egy plébánia és egy nemzetségi megye (vármegye) székhelye is volt, ami már 1200-ban, mint 

Terram Gora 

említődik meg. András király, 1205-ben a topuszkói apátságnak adományozta, majd 1211-ben, a templomosok javain kívül, a vármegye egészét is. C

astrum de Guora-

t, már 1242-től, egészen 1578-ig említik. Ez időben Gora is a törökellenes védelmi vonal része volt…”

Gjuro Szabo:

Sredovječni gradovi… Zágráb, 1920.

--- / ---

Engel Pál

adatai szerint:

Gora

(Zágráb m., ma HO.)

Castrum/castellum. 1417-től említik, a vránai johannita perjelségé. – Petrinja és Glina között, ~ mellett állt.

Castellum. A vránai johannita perjelségé (1496: Zágrábi k. lt. Loci cred. II-295; 1504: Draskovich lt. 45-3; 1516: Starine V. 169)

A település plébániatemplomát, Szt. Mária 1334-1501-ig említik, a gorai főesperesség székhelye. 

várnagyok:

 (Lack Dávid szlavón báné, [a perjelség kormányzójáé]) 1417-05-30 (castrum, Z. VI. 445)

Tallóci Matkó [a perjelség kormányzója] honorbirtokos 1437 s. d. (castellum, Engel 204)

Csirös (Chyres) Mihály (Székely János szlavón báné [a perjelség kormányzójáé]) 1447-05-03 (comes de G. címmel, DF 255722)

Zkoych-i Iván (Beriszló Bertalan perjelé) 1493 (1504: Draskovich lt. 45-3)

--- / ---

Bővebbet:

Lelja Dobronić: A TEMPLOMOSOK, a johanniták és a szentsír lovagok horvátországi rendházai és birtokai, „Rad” JAZU, Zagreb, 1984.

--- / ---

GORA, 

egy történeti és búcsújáró hely, az Utinje patak partján, Petrinjától 8 kilométernyire, délnyugatra. A település a Petrinja – Glina közti főút északi oldalán helyezkedik el. Gorát először 1201-ben említik meg, majd 1334-ben, a zágrábi püspökség plébániáinak összeírásakor, amikor is a helyiség már négy templommal bírt (Szt. Mária, Szt. Kelemen, Szt. Péter és a keresztes rendi kolostor temploma). Hogy Gora mennyire jelentős hely volt, arról az is tanúskodik, hogy a templomosok már a 12. századtól jelen voltak itt, akiknek III. Béla (1172-1196.) adományozta ezt a birtokot. A templomos rend feloszlatása után, a birtokaikat, kolostorukat és templomukat a johanniták vették át, akik egészen a törökök hódoltatás kezdetéig maradtak Gora birtokában. Gora falu területén egy középkori vár is maradványai is megtalálhatók. A várat 1242-1578-ig említik meg. A törökök egy 1591-es támadás során, teljesen megsemmisítették a gorai plébánia területét a környező vidékkel együtt. A templomokat lerombolták, a lakosságot leölték, száműzték, vagy rabságba vetették. A plébániát csak 1705-ben szervezték újjá, de ettől kezdve az első plébánosa Mijo Podvorec már anyakönyvet vezetett, melyből máig végigkísérhető a plébánia élete. A törökök kiűzése után, Gora birtokát 1650-ben a zágrábi káptalan prépostjai vették át, akik rögtön megkezdték az Istenanya templom felújítását. A munkálatok előrehaladttával, a templom 1705-től, már plébániatemplomként szolgálhatott. Sinersperg archidiakónus idejében (1724-1755.), a templom hajója és szentélye boltozatot kapott, s egy barokk harangtornyot is emeltek. A templomot 1736-ban, Branjug György zágrábi püspök szentelte fel. A felújított gorai templom hamarosan búcsújáróhellyé vált, így a templom elé, 1781-ben a búcsújárók számára egy átriumot és egy előteret építettek (1863-ban bontották le). A templomot utólag két keresztboltozattal meghosszabbították, egy sekrestyét is hozzáépítettek, valamint a harangtoronnyal szembeni oldalra egy Szt. Annának szentelt oldalkápolnát is felhúztak. 

Az 1991-98-as horvát Honvédő háború idején, a plébánia területéről 2500 főnek kellett az otthonát hátrahagyva elmenekülnie és az összes egyházi épületet lerombolták, többek között a gorai plébániatemplomot is. A lerombolt Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele templom felújítása a vidék egyik legnagyobb kihívása, különösen azért, mert a templom egy kivételesen értékes műemléke a horvát kulturális örökségnek, mely a kora gótikus egyházi kőépítészet magas szintjét bizonyítja. A templom a második emelet magasságáig maradt fenn.

Forrás:

http://www.petrinja.hr/dokumenti/2007/razvoj_turizma/03_03_analiza_kulturni_resursi.pdf

--- / ---

Gora

- Báni határvidék (Milan Kruhek: Krajiške utvrde...)

128. oldal:

„Az 1544-es esztendőben, midőn a horvátság sorra vesztette el területeit és csatáit Szlavóniában és a déli térségekben, a zágrábi káptalan és Zrínyi Miklós egy rendeletet hozott arról, hogy, a leendő Kulpa menti védvonal kulcsfontosságú helyein, fel kell építeni az első, új és korszerű erődöket. A határozat szövege ellenére, nem a szilárdan megépített sziszeki kastély volt az első vár, amit a zágrábi káptalan a Kulpa mellé, a Kulpa menti birtokai védelmére építetett. Miután a zágrábi egyház, a káptalan és a püspök voltak (a Zrínyi és a Blagaji grófok mellett) az Una, a Száva és a Kulpa közti térség legnagyobb földesurai, ezért ők már jóval korábban megérezték a török veszély közeledtét, így számos kisebb várat emeltettek a stratégiailag érzékenyebb pontokra, mint Pecki-t, Csunticsot (Hrvatski Čuntić), Klinac-ot, Szentkeresztet (Križ), Szokolt (Sokol). Ám már ennek előtte is álltak, s már akkor réginek mondott várai a káptalannak és a püspöknek (a Zrínyiek és a Blagajiak várain kívül), mint Vinodol, Veliki Gradac, Mali Gradac, Hrasztovica (Hrastovica) és Gora…”

137. oldal:

„Egy, a királyi vizsgálóbizottság elé terjesztett 1552-es indoklásban, a káptalan felsorolja azon régi várait a Kulpa menti térségben, amelyeket szerinte az egyesítendő védelmi rendszerhez kellene csatolni. A káptalan a bizottságon keresztül kérte a királytól, hogy térítse meg a kárát, amit a török, Usztilonja (Ustinlonja) felperzselésével okoztak, amely Sziszek előőrse volt, s amit Sziszekhez hasonló módon, a Blinja patak szávai torkolatában építetett fel. Noha Usztilonja csak egy fából készített torony volt, arra azonban megfelelt, hogy az őrsége felügyelhesse a török bárkák mozgását. Az itteni őrök egy mozsárlövéssel figyelmeztethették a sziszeki védőket és a környékbeli lakosságot, hogy felkészülhessenek a védekezésre az ellenség megjelenése esetén. A káptalan szerint, ugyanilyen őrséget kell tartani Blinja-ban, Vinodolban, Hrasztovicában és Gora-ban, valamint Sziszek körül is. A káptalan a védelem regionális alapú átszervezésének szükségességét is megindokolta, melynek fenntartásához kérte a király, a szábor és a rendek segítségét. A káptalan kihangsúlyozta azt is, hogy minden eddigi jövedelme elment Sziszek és a szomszédos, Zríny hegység – Kulpa közti terület egészét védő végvárainak költségeire, különösen Ópetrinjára, a két Gradacra, Szokolra és Csuntics tornyára…”

187. oldal:

„Lenkovics Iván, 1563-as jelentésében így ír Goráról: Gora egy várral bíró mezőváros. A Szuini (Frangepán) grófok birtoka. A várat 50 főnyi helyőrséggel kell őriztetni, a mezővárost le kell rombolni és fel kell hagyni…”

218. oldal:

„Ferdinánd király biztosainak 1563. végi, a horvát, szlavón határ végvárainak állapotáról szóló jelentéséből, jó néhány régebbi vár kimaradt, pld. Kis és Nagy Gradac, Ó-Petrinja, Szracsica és Gora. [379]…

(379 – Ferdinánd király sem tett említést az utasításában a Zríny hegység északi oldalán található várak zöméről. Valószínűleg Lenkovics azon tanácsa okán, hogy a vidék minden kisebb várat le kell rombolni és védelmüket fel kell hagyni. )…”

259. oldal:

A már korábban meglévő Zenggi és Bihácsi kapitányság mellé, 1576. után, Ogulin és Hrasztovica székhellyel, két új kapitányságot is kialakítottak. A Hrasztovicai kapitányság alá, 12 környékbeli vár tartozott: Blinja, Vinodol, Bojna, Gora, Hajtić, Mazin (Dugi Šimun-nak is nevezték), Greda, Mutnica, Donji Gradac, Gornji Gradac, Zríny (Zrin) és Gvozdanszkó (Gvozdansko). A tűzfegyverek összeírása szerint, a fenti várakban, 2 rövid vaságyút, 2 kisebb vaságyút, 4 mozsarat, 85 szakállas puskát, 16 kézi puskát és 35 mázsa lőport találtak, amit további 500 puskával, 5 nehezebb és nagyobb ágyúval, valamint 15 mozsárral javasoltak megnövelni…”

284. oldal:

„Tekintettel arra, hogy az 1578-as Bruck an der Mur-i szábor küldöttei, az Una hátság elvesztése után úgy döntöttek, hogy az újonnan megrajzolandó védelmi vonal védelmének terheit a Glina folyó menti, és a Zríny hegység déli oldalán található váraknak kell viselni, át a Petrova gorán és a Kulpa déli folyásán, egészen a Kapela hegységig. A szábor az új határterület megszervezésére 20.000 forintot rendelt. A pénzből és a horvát jobbágyok robotjából a térség összes várát ki kellett javítani, s ha lehetséges újakat is kell építeni. Noha egyetlen várrról, sem védelmi pozíciójukról nem tettek említést, nyilvánvaló, hogy a Petrinja melletti Gorára, Topuszkóra, Pernára, Hresznóra, Sztenicsnyákra, a Petrova gora váraira, valamint a Korana és a Mrezsnica folyók menti őrgórékra, őrhelyekre gondoltak egészen Szluin-ig. („Auf Dekhung und besserung der Heuser nach der Glina, alda anieczo ain neue gränitzen zu machen, und etliche heuse wol versicher sein muessen, darauf ein 20.000 R.”)

305-306. oldal:

„A Kulpa bal partján lévő Letovanić első erősségét 1558-ban szluini Frangepán Ferenc, a gorai uradalom akkori birtokosa emeltette…

A 16. szd. hetvenes évekéig, az új kulpai határ leggyakrabban említett vára Hrasztovica, Gora, Letovanics és Breszt vára volt, míg a védelmi rendszer nyugati felén, Topuszkó és Sztenicsnyák…” 

312. oldal:

„1591 őszén megjelent a Kulpa mentén Hasszán pasa a seregével. Elfoglalta a hrasztovicai és a gorai őrhelyet, majd a rátámadt a sziszeki kastélyra…”

317. oldal:

„1594. elején, Horvátország egy új törökellenes háborúra készült. A márciusban megtartott szábor egy határozatot hozott az általános nemzeti felkelés elindításáról. A védelmi harc fő feladata horvát részről az volt, hogy visszaverjék a törököket a Kulpától a sziszeki és a petrinjai kastélytól. 1594 nyarának végén, a Lenkovics György vezette keresztény seregek, sikeresen kiverték a török őrséget Gorából és Hrasztovicából és elfoglalták a petrinjai erőd előőrsének számító tornyokat…

Ám a török 1594 őszén egy erős sereggel újra visszatért a Kulpához és elfoglalta a védtelen petrinjai erősséget. A petrinjai vár elestével, ismét a törökök kezére esett Gora és Hrasztovica is…

Forrás: Milan Kruhek:

Krajiške

utvrde i obrana Hrvatskog kraljevstva tijekom 16.st.. Hrvatski institut za povijest. Zagreb, 1995.

--- / ---

A vár mai állapota:

A várat 2009. 03. 20-án kíséreltem bejárni Keserű László és Szabó Tibor társaságában, de sikertelenül. A vár, a falu északi végében található, de a várhoz vezető út elején a helyi gazda erősen figyelmeztett arra, hogy

a területét az elaknásították, így a felkeresése lehetetlen!!!

Ezt a kihelyezett táblák is megerősítették. 

/Szatanek József/

GPS: É 45° 25.662 (45.427696)
K 16° 11.635 (16.193924)
Várak.hu mobil applikáció
Új feltöltések, frissítések
14NovSzilaspogony - Kis-kő
13NovKrasznahorka - Vár
01NovSzibiel - Vár
31OktTarján - Vár
14OktSopronkeresztúr - Nádasdy várkastély
11OktVilonya - templom
10OktSzihalom - Árpádvár
Ajánlott látnivalók
Cserterivár
HasznosCserterivár
templom
Garattemplom
Keresési előzmények
Gora - Gora