Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Keszthely, Ferences Kolostor - Végvár

Giulio Turco 1569-ben készített felvételi rajza alapján ismerjük, hogy a vár központja a gótikus ferences rendi templom és a hozzá északról csatlakozó kolostor volt. E köré épűlt meg a vizesárok, erősítették meg palánkkal és a kolostor északnyugati sarkán toronnyal, melyet ,, Fehér-bástya" néven említenek.

A várnak két bejárata volt, egy lovaskapu az egykori kolostor bejárata előtt és egy gyalogkapu a palánk déli oldalán. Mindkettőhöz fahíd vezetett a vizesárkon keresztül., amelynek a kapu előtti része felvonóhíddal volt ellátva. A rajz szerint a templom nyugati főbejáratát befalazták, de előtte egy kis védőépítmény állott, amely korábbi eredetű. A templom déli oldalán bejelölve látható a csigalépcsős torony, külső falán kisméretű lőrésekkel.

A kolostor bejáratától induló palánk a nyugati homlokzat előtt haladt déli irányba. A déli gyalogkapu a főfal és a palánk találkozási pontjánál helyezkedett el. A kolostor északi falát a Pethő János által épített négyzetes torony, a ,,Fehér-bástya" védte, melynek pincéje a gimnázium épülete alatt ma is megvan. A déli kapu védelmére egy négyzetes kőtorony épült.

Az egész várat övező vizesárok külső oldalát kővel falazták ki. Az árkon kívül két újabb palánk vette körül a külső, ún. ,,Huszárvár"-at. A végvár déli falát 1957-ben feltárták, és azokból romkertet létesítettek, ahol a régi vár bejáratai, kerek tornyai, falrészeinek maradvánnyal és az előttük húzódó vizesárok nyomai láthatók.

Kesztely és környezete már az őskorban lakott hely volt. Okleveleinkben 1247 óta szerepel, melyekben ,,Keztel, Kastelic, Kezteley" néven említik. A tatárjárás után, 1247-ben már két kápolnája volt, az egyik Szent Márton, a másik Szent Lőrinc tiszteletére szentelve. 1386-tól Laczkffy István volt a földesura, aki felépítette a jelenlegi templomot és a vele kapcsolatos egykori ferences rendi kolostort. Keszthely 1421-ben ,,oppidum", melyet Zsigmond király 1432.szeptember 23-i oklevelével gersei Pethő Lászlónak és Petőnek adományozott.

A mohácsi csatavesztés után alakították át a ferences kolostort várrá, de hogy pontosan mikor, nem tudjuk, Az biztos, hogy 1550-ben már állt, mert ez év márciusában ,,ex castro nostro Keztel" keltezi levelét Keglevics Péter, akinek 1558-ban Sovics Mihály a várnagya. A kolostornak tényleges várrá történő kiépítését Gersei Pethő János végeztette a 16. század közepén. A 16. századi névtelen krónikás írásából tudjuk, hogy az összes ajtót , ablakot befalazták, hatalmas gerendákból palánkot róttak a templom köré.

A haditanács 1561-ben Gyulaffy Lászlót küldte ki a vár megszemlélésére. Pár évvel később járt itt Giulio Turco olasz hadmérnök. Maga a vár nem volt valami komoly erődítmény, tervszerű ostromnak nem tudott volna ellenállni.. A királyi őrség 50 lovas és 100 gyalogos katonából állott.

Ali koppányi bég 1589-ben a várost kirabolta, de a várat nem tudta elfoglalni. Perneszi György várkapitány 1605-ben Bocskai vezérének, Németi Gergelynek adta fel a várat, aki 1608-ig tartotta kezében, amikor az ostrommal kellett a császáriaknak bevenni, mert őrsége a bécsi béke döntését nem vette tudomásul.

A 17. század közepén bővítették és átépítették a várat. Keszthely városát, illetve annak nagy részét palánkkal s árokkal vették körül. A 18. század elején Keszthely vára elvesztette hadi jelentőségét, és a bécsi Haditanács lerombolását rendelte el.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején - bár már jelentősége a várnak nem volt - élelmiszer- és hadianyagraktárnak használták egyes részeit. A szatmári békekötés után a még álló erődítményeket, kapukat, sáncokat lebontották, csak a templom és a rendház kerülte el a rombolást, ezek ma is eredeti helyükön állnak.

Források:

Dr. Dornyay Béla: Keszthely-végvár a törökvilágban, 1935
Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon
Vándor László: A ferencesek középkori építészeti emlékei Zala megyében
Veress D. Csaba: Várak a Balaton körül
Szántó Imre: A balatoni várak övezete a dunántúli védemi rendszerben