Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Scserbinec/Ščerbinec (Varazsd vármegye)

Helye és megközelítése:

Varasd városát keletnek hagyjuk el a 2. számú főúton, majd a vasúti síneken túl, ráfordulunk a 3. számú főútra, Novi Marof településéig megyünk. A városkában lévő útkereszteződésnél jobbra, délnyugatnak fordulunk a 24-es regionális útra, Madžarevo falu (lásd Greben várát) irányába. Az Ivánscsicai hegység déli lábánál haladó úton, kisebb falvak (Topličica, Podrute, Gornji Kraljevac) érintése után, Budinšćina faluhoz érünk. Itt tovább folytatjuk utunkat északnyugat felé és kb. 5 km után, elérünk Selnica faluba. A falun átvezető regionális úton folytatjuk az utunkat Zlatar települése felé, Belec falván át, Gornja Batinig. Itt a falu közepén balra, délkeleti irányba fordulunk, Donja Batinán át, Ščerbinec faluig. A kastély a falu közepén .

A várkastély rövid története:

Scserbinec ma az egyik legősibb kastély a horvátországi Zagorjában. Nem tudni ki és mikor építette, de már az előtt is létezett, mielőtt még a hegyekben lévő középkori várakban élők a síkvidékre költöztek. Scserbinec keletkezésének korában az Ivánscsicai hegység déli oldalában lévő Lobor várát (Lobor grad), Oszterc várát (Oštrc grad), Belec várát (Belecgrad), Milen várát (Milengrad) és Greben várát (Grebengrad) is lakták még. Scserbinecet először 1450-ben említik, mint a scserbineci Scserbinec Péter (Petar Ščerbinskog de Ščerbinec) tulajdona. A Scserbinecek után a kastély a Buzsanich (Bužanić) család tulajdonában került. Busáni Busánich Pál (Pavao Bužanić de Bužan), 1495-ben kapta adományba Corvin Jánostól, jutalomként, mivel sikeresen megvédte a töröktől, a Scserbinec közvetlen közelében lévő ratkovicai (Ratkovica) és grancsari (Grančar) birtokokat, továbbá Oszterc várának társtulajdonosa lett, melyhez Scserbinec egy része is tartozott. A Busánichok később felvásárolták az egész várat és Scserbinecet is az addigi tulajdonosától. A 16. század második felében Scserbinec, knini Bojnich Gáspár (Gašpar Bojnić Kninski) tulajdonába került, miután feleségül vette Busánich Margitot. Tekintettel arra, hogy nem voltak örököseik, Scserbinec újra a Buzsanichok tulajdonába került. Busánich Dorottya, Kis Ferenchez ment feleségül, aki Varasd vármegye alispánjaként, Saulovác (Šaulovac) tulajdonosa volt, a Kis család tulajdonába Scserbinec, Ratkovec, és Grancsar a 17. század vége felé került. Kis Jakabot már 1340. körül említik, mint főispán és a Scserbinec közeli Kojscsina (Konjščina) és Batina tulajdonosa.

A várkastély leírása:

A scserbineci kastély egyszintes épületét kövekből építették, alaprajzának formája, szabályos téglalap, amit jó néhányszor átépítettek. A kastély legrégebbi északi részén fönnmaradtak a gótikus ajtókeretezések és egy kő csigalépcső, ami az emeletről a tömlöcbe vezetett. A kastély középső részében fennmaradt lőrések a kastély védelmi funkcióját látták el. Hogy a kastély középső része erődített volt, arról Rudolf császár egyik okirata is beszél, melyet 1582-ben, Pozsonyban adott ki, amiben Scserbinecet is megemlíti, mint »…curia nobilitari in formam castelli extructa…«. Az okirat Bojnich Gáspár jogait is megerősíti. Ekkor már valószínűleg létezett az a védőtorony, melynek alapfalai a kastélytól keletre, még ma is megfigyelhetők. A tornyot 1843-ban bontották le, amikor Kis Donát felújította a kastélyt, amiről a számlák és a »toronj« lebontásáról szóló leírás is tanúskodik. A kastélyhoz a déli részt, legvalószínűbben a 17. század második felében építette hozzá Busánich III. Farkas, a család utolsó férfitagja, aki a kaproncai erőd parancsnoka volt. A fennmaradt írások Farkast, mint Scserbinec falainak felépíttetője említik (…aedificator muri Scherbincensis). Az, hogy a kastély déli része későbbi felépítésű látszik az alaprajzon is. Az 1843-as uradalmi térkép, ami a kastélyban maradt fenn, ábrázolja az övező falakat és a várárkot. Ebben az időben hajtotta végre Kis Donát a már említett kastély felújítást, amiről rajzok is maradtak fenn. ekkor készültek a kastély új tiszafa ablakai is. A kastélyon kisebb átépítéseket 1881-ben Kis Krisztina is végrehajtatott. A kastély földszintjén lévő nagyterem (palatium) tölgyfaborítása 1928-ban keletkezett, a nyugati homlokzaton lévő fa esővetőt 1958-ban készítették a száz évvel előbbi kinézetnek megfelelően. A kastély környékén a hatalmas udvarban számos gazdasági épület volt megtalálható, melyek közül néhány máig fennmaradt. Közülük a legérdekesebb a sajtérlelő, melynek őrgóré formája van.

Források:

Mladen Obad Šćitaroci: Dvorci i perivoji Hrvatskoga Zagorja, 1993. Zagreb

fordította és összeállította: Szatanek József