Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Zólyombúcs, templom

Zólyombúcs, Zólyomtól közel 4 km-re nyugatra, a Garam folyó jobb partján fekszik. A települést „Bucha” alakban 1254-ben említik először. A település neve 1907-ig Búcs volt, napjainkban Zólyombúcs, szlovákul Budča.

Búcs katolikus templomát a 14. században gótikus stílusban emelték és Szent Mihály tiszteletére szentelték fel. A település a török időkben sok viszontagságot élt meg, többször felégették, sok lakóját hurcolták el.

A templom védőfalát feltehetően a 16. század második felében, a török portyák megnövekedésekor készítették. 1592-ben már helyőrségét is feljegyezték, amely 20 főt számlált, zsoldjukat pedig a közeli bányavárosok fizették. 1599 őszén a törökökkel szövetséges tatár sereg tört Zólyom vármegyére. Ekkor elsősorban Korpona környékét pusztították, Dobronyát és Pelsőcöt lángba borították. Október 21-én Zólyombúcsnak fordultak, hogy azt is kifosszák és felgyújtsák. A falubeliek a korábban megerődített templom védőfalai mögé húzódtak, majd az érkező tatárokat nyílzáporral és lövésekkel fogadták. Sikerült a támadókat meghátrálásra bírni, melyet követően az ellenség Zólyom városa felé távozott.

Az egyhajós, kelet–északkelet tájolású templomot napjainkban szabályos körhöz közelítő alaprajzú fal övezi, melyet feltehetően a 16. századi védőfal jelentős visszabontásával, átépítésével alakítottak ki. Az 1,5–2 méter magas, vakolt felületű, bádogfedéssel védett kerítőfal bejárata a déli oldalon nyílik. A lemeszelt falon lőrések nyomai napjainkban nem láthatók, a védett terület átmérője közelítőleg 36 méter.

A templomot 1692 után felújították, a 18. század végén pedig barokk stílusban átépítették. Ezt követően 1910-ben és 1957 táján is átalakították. A  napjainkban látható épület egyhajós, sokszögzáródású szentéllyel, a hajó nyugati oldalához csatolt toronnyal. A templomhajót a barokk átépítéskor poroszboltozással fedték be. A belső festés R. O. Dollingertől (1959) származik, a belső berendezés historizáló stílusú. A főoltár a Mihály arkangyal ábrázolással neogótikus és J. B. Klemens alkotása. A templom harangjai 1512-ből és 1517-ből származnak.

Források:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Budapest, 2018. II. kötet. 1350-1351. old.
Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa”
Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Budapest, 1999)
Gerecze 1906. 1070.
Radocsay 1955. 210.
Súpis 1967. 231
Hnutel'né pamiatky 1970. 342.