BUCHA-BOCHA
Bačkovica
Elhelyezkedése:
Egy Levar nevű helyi lakos házától az alanti völgybe ereszkedő domb lejtőjének megközelítőleg a közepén, délkeleti irányban, egy nagyobb várhely található. Ez egy kör alakú vár volt, mely köré először egy kettős, szintén kör alakú sáncot és két védőárkot ástak, majd egy harmadik árkot a hozzávaló sánccal, ami azonban az erősség közepétől, kb. 30 méternyi távolságra húzódott. Talán érdemes megemlítenünk, hogy ezekben az árkokban csak ritkán lehetett vizet találni: talán inkább csak szimbolikus jelentésük volt, mivel az itteni talajnak meglehetősen nagy az áteresztőképessége. A központi földhalmon egy téglából és kőből épített torony, vagy nemesi udvarház volt megtalálható. A 16. század elejére, az addigiaknál valószínűleg jobb fegyverzettel látták el. Ezt a megállapítást egy bjelovári gyűjtő és kutató, Ivan Barešić tette, aki 1938. körül egy ásatást hajtott végre ebben a várban. Ez alkalommal, kb. 75 centiméteres mélységben, hat kisebb ágyút, egy vörösréz mozsárágyút és egy szablyát tárt fel. A várban talált keramika 15. és 16. századi eredetű. A vár valószínűleg, Szulejmán szultán seregének Bécs alatti veresége utáni visszavonulása, vagy Verőce 1552-es elestének következtében pusztult el. A későbbiekben a környékbeli lakosok, a bevett szokás szerint, építőanyagként elhordták a vár maradványait, de úgy, hogy még az alapjai sem maradtak meg. Amikor 30 évvel később (1968-ban) a szerző felkereste ezt a helyet, alig, de még meg tudta különböztetni a várárkok és középső földhalom alapjainak alakját. A telek tulajdonosai is évszázadokon át konok kitartással dolgoztak a megsemmisítésén, szántották, egyengették, majd, hogy könnyebb legyen rajta a mezőgazdasági művelés, a kör alakot, négyszögletesre alakították át.
A várhely neve és múltja:
A 13. században, szinte a Bilogora közepén, a Csezma (Česme) folyó és mellékfolyása, a Csezmice (Česmice) patak (ma a Bjelovacka patak felső folyása) között terült el a csezmicai nemzetségi megye. A megye területén 1250. körül, több nemesi család is élt, mint a Butkovichok (Butković) a mai Patkovácon, a Kokicsánok (Kokičan) a mai Kokinácon, a Poljicsánok (Poljičan) Poličnán (ma Severin), stb. Közülük is kiemelkedett a Buchka (Bachka, Bochka) család. A leszármazottjaik még jelenleg is nagy számban élnek, sőt a család hozzátartozóit megtalálhatjuk szerte a Dráva mentén, kelet Szlavóniában, Zagorjében, a Kupa mentén, stb. Bilogorában e családnak a birtokai, a nyugaton lévő Vrbone (ma Obrovnica) és a keleten lévő, mai Brzaja és Grebenska körüli dús erdőségek között voltak. A birtokaik elhelyezkedéséről valamivel részletesebben, a csázmai káptalan által 1271-ben(1) kiadott adásvételi szerződésből értesülhetünk. Tudniillik a család ebben az évben döntött arról, hogy eladják az örökségüket képező földeknek azt a részét, mely egymagában állt a megye nyugati végében, a fent említett családok birtokai között. A földdarabot 12 márkáért, a vrbonei Descyna fia Mirsa vette meg, hogy így kerekítse ki a saját birtokát.
Ebben az okiratban, a Buchka család tíz tagját említették meg, mint pld. Péter fia Pétert, Ztoyka fia Chernát, Nekmer fia Chernoglaut, aztán Sankot, Giusét, Gardobot, stb. A család leginkább a mai Velika Pisanica, Ravneša és Brzaja között tartózkodott, a székhelyüket képező vár, a mai Bačkovicában volt megtalálható, mely mellett, valamivel északabbra, még egy kisebb erősség található(2). Annak ellenére, hogy ilyen számosak voltak, tény, de a család a 14. század elején, fokozatosan a kihalás szélére került, mivel egy évszázaddal később e vidéken, csak egyetlen képviselőjüket említették tisztelettel. Ez esetben, arról a Bucsinci Illésről van szó, aki több horvát nemessel együtt, 1492-ben aláírta a pozsonyi békéről szóló okiratot(3).
Az 1650-ös esztendő után, Bačkovica falvát az ősi neve alatt újra felépítették és új lakosságot is kapott, akik részben Boszniából és Likából települtek át. A falunak 1866-ban, 21 portája és 258 fős lakossága volt.
JEGYZETEK:
1. T. Smičklas: Diplomatički zbornik Kraljevine Hrvatske, Dalmacije i Slavonije (A horvát-dalmát-szlavón királyság diplomáciai gyűjteménye. A továbbiakban CD, mint CD VI. No. 15. p. 12-14; 1272. év)
2. A második bačkovicai várhelyet 1979-ben, Mladen Medar, bjelovári régészhallgató mérte fel.
3. R. Horvat: Povijest Hrvatska (Horvátország története, I. könyv, 187. oldal, Zágráb, 1924.)
LOVRENCEVIC, Zvonko
Középkori várhelyek Bilogoréban (MEDIEVAL HILLFORTS IN BILOGORA)
Forrás: Lovrencevic, Z. (1989), Srednjovjekovne gradine u Bilogori, u: Arheološka istraživanja u Podravini i kalnicko-bilogorskoj regiji, "Posebna izdanja Hrvatskog arheološkog društva", 14: 139-166, Zagreb.
fordította és összeállította: Szatanek József
