Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

KOPYNCH-KOPINCZ-KOPINA-S.MARTIN

Kupinovac-Kupinci

Elhelyezkedése:

Kupinovac falu és a gornjeplavicei szőlőhegy közti mély völgy szájánál, a Sztara voda nevű forrás mellett, egy lefaragott domboldalon fekszik a kupinovaci várhely. Úgy tűnik, hogy a domboldal adta meg a formáját, mely még ma is őrzi szabálytalan hétszögletű alakját. Ennek a földterületnek a tulajdonosa, a már elhalt kupinovaci Velaj család volt. Néhai Kata Velaj engedélyezte Ivan Barešić bjelovári kutatónak, hogy az itteni földhalmon éveken át kutatásokat végezzen. Az itt feltalált meglehetősen sok téglát (30x12x6 cm-es alakúak), a helyi parasztok már régen elhordták. A legtovább az északi oldal várfalai maradtak fenn, melyek még 1950-ben is láthatók voltak.

A várhely neve és múltja:

Először is talán tegyünk különbséget két pataknév: a Kopinch és a Copnicha között. Az első patak, mely Kopinch vára mellett délről folyt el, a Dobrovita patak felső folyását képezte, míg a második patak a Bistre folyócska mellékvizét képezte, melybe belefolyva a Drávába ömlött be. A Copnicha patak valaha a Chopov-nak (Čepelovac), majd 1270-ben(70), Copinch-nak nevezett földek mellett folyt el.

Kupinováccal együtt, szinte mindig megemlítették a Szt. Márton templomot is, mely úgy tűnik, hogy a kupinovaci uradalomhoz tartozott. Maga a templom, Martinci falutól nem messze, a Bukvikának nevezett dombon állt. Az 1317-es esztendőben(71), a Pál nemzetség eladta azokat a földjeiket Lukács fia Ivánnak, melyek a Csezmica (ma Bjelovačka) patak és a Szt. Márton templom között voltak. Ezt a templomot az 1334-es egyhátközségi összeírásban is megemlítették, mint „Eccl. B. Martini”. És most következzék még egynéhány történeti adat Kupinovacról.

„Nicolo filio Nicolai de Kopinch”, Iván fia László körösi és rovistyei ispán bizalmasa volt, és ő volt az egyik tanú a Castelan Péter fiai elleni perben, akik erővel rátörtek Margareta de Mocriche, podvinjai és orešjei birtokára. A peres eljárás, még 1365-ben és 1367-ben(72) is zajlott. Az akkori Orešjét, ma Orovácnak nevezik.

Az 1476. esztendőben(73), Hermann László elvesztette obrovnicai birtokát, melyet Kupinivaccal együtt, a király a Bánffyaknak adott.

„Anthonius de Kopyncz” neve megtalálható, a Körös vármegyei nemesség 1481-es(74) összeírásban is, akit ekkoriban különböző bűncselekményekkel vádoltak meg. A szomszédai, gatalovaci nemesek voltak. 

Az 1578. év augusztus 20-ai napján, a pakráci bég felperzselte Koppinacz falvát és az ottani embereket, barmokat elhajtotta. Ám Haleg generális csapatai utolérték és elverték őket a Csezma folyó mellett.

Az 1628-as esztendőben(76), a királybíró, Orbowa et Szenth Marton (Martinac) falvait, valószínűleg Kupinovac falu maradékával együtt, Bánffy Kristófnak ítélte oda. 

A későbbiekben, 1650-ben(77), Kupinovac falva, mely a legkorábbi települések egyike lehetett Bilogorában, új lakosságot, szerbeket kapott. A lejegyzett helyi hagyományok szerint, Kupinovac falvának legrégebbi lakosai a Helbet, az Ivanović, a Roklić, a Savić és a Vijčetić családok voltak. A faluban jelenleg egy, a 16. század végi építkezési szokásoknak megfelelő, nyolcszög felével záródó apszisú, pravoszláv templomocska áll. Ehhez a templomhoz a betelepültek feltehetően csak egy fából készült tornyocskát építettek, miután a régi templomalapok még felhasználhatók voltak.

JEGYZETEK:

70. CD V. No. 16. p. 564; 1270. év.

71. CD VIII. No. 379. p. 461; 1317. év.

72. CD XIV. No. 8. p. 14; 1367. év

73. J. Bösendorfer: Crtice iz slavonske povijesti (Vázlatok Szlavónia történetéből, Eszék, 1910. 72-76. oldal)

74. ?

75. R. Lopašić: Spomenici ... vol. I. No. XVI. 23-27. oldal.

76. A. Ivić: Migracije Srba u Slavoniju, Srpska Kraljevska akademija (Szerb népmozgások Szlavóniában, Szerb királyi akadémia „Etnografski zbornik”)

77. R. Lopašić: Spomenici ... vol. II. No. XCVI. p. 152.

LOVRENCEVIC, Zvonko

Középkori várhelyek Bilogoréban (MEDIEVAL HILLFORTS IN BILOGORA)

Forrás: Lovrencevic, Z. (1989), Srednjovjekovne gradine u Bilogori, u: Arheološka istraživanja u Podravini i kalnicko-bilogorskoj regiji, "Posebna izdanja Hrvatskog arheološkog društva", 14: 139-166, Zagreb.

fordította és összeállította: Szatanek József