|
POLICHNA-PALICHNA
Severin – Palicsna
Elhelyezkedése:
Szokatlan fortifikációs elemeivel a szeverini várhely, elüt a bilogorai, a Dráva menti és a monoszlói régiók, összes többi ilyen objektumától. A várhely, a 28-as főút szeverini útkereszteződésétől mintegy száz méterrel délkeletebbre, a Severinski patak hídjától nem messze található. A szokatlansága tudniillik annyiban áll, hogy nem egy, hanem három földhalmot vettek körbe védősáncokkal, melyek így egyetlen egészet képeznek. Ez okból a sáncok is megközelítőleg egy tojás alakját vették fel. A délkeleti földhalom, valaha a Vitéz családhoz tartozott, akik 1925. körül a földhalom kör alakját, háromszögletűvé alakították át, hogy könnyebben megművelhessék. A falunak ezt a végét „Podrumača-nak” (am. pinceszer) nevezik, noha ebben az erődítményben egyáltalán nem találhatók pincék. A sáncokból csak az első, azaz a legbelső látható, míg a többi sánc maradványa, csak nyomokban figyelhető meg. Az egész várhely felszínén középkori (15. 16. szd-i) kályhaszem és kancsó töredékek figyelhetők meg.
A várhely neve és múltja:
A falu mai elnevezése (Severin), a 17. századból ered, amit a törökök elől menekülő, dalmáciai menekültek adtak neki, noha az is lehet, hogy a Kupa menti Severinből ide áthelyezettektől, vagy a Zadarból áttelepültektől kapta.
Azonban ez a település, már jóval ezelőtt is lakott volt, igaz, hogy azok a dokumentumok melyek először megemlítik, csak a 13. századból erednek. A falu akkoriban a Polichna nevet viselte. Így pld. 1277-ben(91), amikor Gurk fia Blasiot említették meg a Poličina patak (ma Severinska patak) menti földek tulajdonosaként. A környező vidék hasonnevű családjai, a fivérének, Durszivojnak és rokonának, Zebeszkának a leszármazottjai voltak. Talán itt érdemes megemlítenünk, hogy a Severinka patakot, helyenként ebben az írásban, még Črnec-nek, Churnuc-nak, Chernec-nek, Charna folyónak, stb. is nevezzük.
Abban az időben pedig, amikor Saracen Heyze 1306-ban(92) kirabolta Rácsát és környékét, „Palichnu” egy bizonyos Jonos nevű nemes és fiainak, Pálnak és Péternek a birtoka volt. Az 1334-es(93) egyházközségi összeírásban, mint „Eccl. S. Petri de Paluchna” említődött meg.
Valamivel később, azaz 1366-ból(94) található egy olyan oklevél, mely arról beszél, hogy „Palychna”, az ősi Berzyzlay (Beriszlói-Berislav) család leszármazottja, Miklós fia Lukács kezére került. Megemlítettek még egy Horvathtelke nevű birtokot is. Itt kell megemlítenünk, hogy a Horváth család is számos falut birtokolt Bjelovár környékén, sőt a későbbiekben magát Palicsna várát is. Palicsnának ebben és a következő évszázadban gyakran változtak a tulajdonosai, pld. a Horváthok mellett, meg találhatjuk itt a Vitézeket, a Komarnicaiakat, stb. Így lett pld. 1476-ban(95), Palicsna és Csezmice tulajdonosa Pozsegai Miklós is, igaz csak rövid időre. Ezután, „de Paliczna Zenth Peter” tulajdonosa, Horvát Péter lett, akit 1481-ben(96), több vádlottal együtt, különböző erőszakoskodásokért vád alá helyeztek. A település, mint „Plebania de Palychna” említődik meg az, 1501-es egyházközségi összeírásban. Szapolya János király rövid idejű horvátországi uralkodásának idején, a hűségén lévőknek ajándékozta ellenségei birtokait. Az 1530-as esztendőben(97), az ő hűségén állt, Thwrkeych de Palychnazentpetheri Ferenc is. A királytól kapott némi birtokokat, Bwdor de Budrowczi András is.
Az 1650-es esztendő környékén, a török háborúk idején, Palicsna elvesztette a nevét, az új települést, mely a régi helyén jött létre, már Severinnek nevezték. A faluban 1750-ben(98), egy új pravoszláv, Szt. Péter Pál templom emeltek, a régi templom pedig, ettől nem messze, a ma Dudnjak-nak (am. Szedres) nevezett helyen található. Az 1697-es esztendőben(99), Rindsmaul Kristóf gór figyelmeztette „a határőrvidéki vlachokat, hogy ne lázadozzanak, hanem az egyik megbízottjukat az indítványaikkal, küldjék Caprara generális elé”. Ez alkalommal megemlítést egy bizonyos Mittart, aztán Benger „voyvodát” és Jouan Sueuerinszki knyázt. Ebben a faluban volt az 1755-ös(100), un szeverini felkelés székhelye.
JEGYZETEK:
91. CD VI. No. 176. p. 194; 1277. év.
92. CD VIII. No. 102. p. 114; 1306. év.
93. J. Bösendorfer: Crtice iz slavonske povijesti (Vázlatok Szlavónia történetéből, Eszék, 1910. 257/33. oldal)
94. CD XIII. No. 418. p. 588; 1366. év.
95. J. Bösendorfer: Crtice iz slavonske povijesti (Vázlatok Szlavónia történetéből, Eszék, 1910. 81. oldal)
96. M. Šufflay: Osuda plemića križevačke is virovitičke županije (Körös és Verőce vármegyei nemeseket elitélő határozatok „Vjesn. zem. arkh.” VIII. p. 156 (sic!))
97. E. Laszowski: Monumenta habsburgica regni Croatiae, Dalmatiae, Slavoniae, vol. I. Zágráb, 1917. 156. oldal)
98. ?
99. R. Lopašić: Spomenici ... vol. II. No. XXVI. p. 459.Lj. Ivančan: Iztraga (Kutatás, „Vjes. zem. arh.”, Zágráb, 1903. 73/4 (sic!).
100. Lj. Ivančan: Iztraga (Kutatás, „Vjes. zem. arh.”, Zágráb, 1903. 73/4 (sic!)
LOVRENCEVIC, Zvonko
Középkori várhelyek Bilogoréban (MEDIEVAL HILLFORTS IN BILOGORA)
Forrás: Lovrencevic, Z. (1989), Srednjovjekovne gradine u Bilogori, u: Arheološka istraživanja u Podravini i kalnicko-bilogorskoj regiji, "Posebna izdanja Hrvatskog arheološkog društva", 14: 139-166, Zagreb.
fordította és összeállította: Szatanek József
|
