Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Sredna - SzerdahelyHorvátországHorvát-SzlavónországBelovár-Körös vármegye - Vár

  • Történelem
  • Alaprajzok
  • Mellékletek

SREDNA

Sredska, Szerdahely

Elhelyezkedése:


Sredska falu közepén, egy kör alakú földhalom található, mely körül egy alig látható árok maradványai figyelhetők meg. A földhalom mai átmérője, kb. 50 m, ám a korábbi időkben valamivel nagyobbnak kellett lennie. A dombon gyakran figyelhetők meg középkori kerámiadarabok, melyek a felszínen tűnnek elő, valószínűleg a pravoszláv templom felépítésének okaként. A várhelytől nyugatra folyik el a Sredska patak, melyet a középkorban Dubnicának neveztek. A Gat nevű határban, egy római út maradványai figyelhetők meg, amit a helyiek „öreg útnak” neveznek.

A várhely neve és múltja:


A Szredszka (Sredska) név igen ősi. Bulgáriában pld. már 800 körül(118) megtalálható volt egy Szredec nevű erődítmény (a római Serdica alapján, ma Szófia). Ezt az erődöt 1005. körül(119) is megemlítették, mégpedig a Balkán és a Rodope hegység között, a Marica folyóvölgyének szájában. Az 1014-ben Belolaszicénél megtartott ütközet idején, már több vár is létezett a térségben (Pernik/Bullgária, Melni/?, Lipljan/Rigómező, stb.).
Szredszka, mint Szreda, nemesi birtokként, már 1257-ben(120) feltűnik a horvát történelemben. Az 1309-es és az 1334-es esztendőben(121), a településen már létezett a Szt. Pál apostol temploma, majd Zredahel, vagy Zrednamelleky név alatt, mint „villa libera” jegyezték fel, 1339-ben(122) a csázmai megyében. Az 1365. esztendőben(123), ez a település Descena de Gresenchi fia, Geleth birtokában található, aki ebben az időben panaszt tett a csázmai káptalannál, mivel háborgatták a „Zrednapotok” melletti birtokában. ezt az erőszakoskodást, az Angyalnak nevezett Iván fiai hajtották végre. Az 1413-as esztendőben(124), Szerdahely tulajdonosai között említették meg István fia Györgyöt, majd 1437-ben(125) Gelethfia Vitéz János Szerdahely településén, Zsigmond királytól „discretus notarius nostre Maiestatis” címet kapott. Ez a Vitéz János, 1451-ben(126), esztergomi érsek és Mátyás király tanácsosa lett. Vitéz ebben a minőségében, Pozsonyban egy egyetemet alapított, Budán tudományos akadémiát és könyvtárat. Még ugyanebben az évben, mint váradi püspök, kibékítette a Branikovicsokat a Hunyadiakkal Szendrő várában. Az 1471-es esztendőben(127), saját unokaöccsével, Csezmicai Janus Pannoniussal, összeesküvést szőtt Mátyás király ellen. Az összeesküvést hamar letörték, majd Vitéz János 1472-ben kibékült a királlyal, de Csezmicai János Remetébe szökött, ahol még ez évben meg is halt.
A török háborúk idején, Szerdahelyet elpusztították, ám már 1650. körül, a faluba szerbek települtek be, akik létüket és falujukat úgy biztosították be, hogy 1679-ben(128), „szerződést” kötöttek a törökkel, mely alapján a törökök hagyják őket békében élni, de ezt azzal kell viszonozniuk, hogy rögtön jelentik, ha valamiféle keresztény sereg a törökök ellen indul. Ezt az információt, Ibrišimović Lukács fráter levélben megadta Szusa Lajos (Ludvig Suša) tábornoknak is, továbbá az is kiderül a levélből, hogy Szerdahelyet (Sredska) Srička-nak, vagy Sritska-nak (ikavicás nyelvjárásban) nevezte. Úgy különben itt élt nemes Nakić is, akinek saját oklevelei is volt.
Az 1829-es esztendőben(129), „Szredzka” faluban 56 porta volt, 267 lakossal.

JEGYZETEK:


117. Lj. Ivančan: Iztraga (Kutatás, „Vjes. zem. arh.”, Zágráb, 1903. 70-74)
118. V. Srkulj: Povijest srednjeg vijeka (A középkor története, III. kiadás, 162. oldal (sic!)).
119. F. Rački: Borba Južni Slavena za državnu neodvisnost u IX. v. (A déli szlávok 9. századi harcai a független államuk megteremtéséért, „Rad” JAZU, 123-126 (sic!).
120. J. Bösendorfer: Crtice iz slavonske povijesti (Vázlatok Szlavónia történetéből, Eszék, 1910. 80. oldal)
121. ua. és még; J. Butorac: popis župa zagrebačke biskupije od god. 1334. Kulturno-poviestni zbornik zagrebačke nadbiskupije (A zágrábi püspökség egyházközségeinek összeírása, 1334-tól, A zágrábi érsekség kulturtörténeti gyűjteménye, Zágráb, 1944. 444. oldal)
122. CD X. No. 349. p. 497; 1339. év.
123. CD XIII. No. 324. p. 447; 1365. év.
124. I. Tkalčić: Pavlinski samostan u Dubici (Egy pálos kolostor Dubicában (Remete), VHAD, Zágráb, 1896. 199. (sic!).
125. J. Bösendorfer: Crtice iz slavonske povijesti (Vázlatok Szlavónia történetéből, Eszék, 1910. 80. oldal)
126. V. Klaić: Povijest Hrvata (A horvátság története, III/1, 42 oldal.
127. R. Horvat: Povijest Hrvatska (Horvátország története, I. könyv, 175. oldal, Zágráb, 1924.)
128. R. Lopašić: Spomenici hrvatske krajine (A horvátországi határőrvidékek műemlékei, JAZU, 1. könyv, NO. CCXXV, Zágráb, 1884. 365. oldal; A. Ivić: Migracije Srba u Slavoniju, Srpska Kraljevska akademija (Szerb népmozgások Szlavóniában, Szerb királyi akadémia „Etnografski zbornik”, 115 könyv).
129. L. Nagy: Notitiae politico-geographico-statisticae partium regno Hungariae, etc. Tomus secundus, Budae, 1829.

 

 

LOVRENCEVIC, Zvonko

Középkori várhelyek Bilogoréban (MEDIEVAL HILLFORTS IN BILOGORA)

Forrás: Lovrencevic, Z. (1989), Srednjovjekovne gradine u Bilogori, u: Arheološka istraživanja u Podravini i kalnicko-bilogorskoj regiji, "Posebna izdanja Hrvatskog arheološkog društva", 14: 139-166, Zagreb.

fordította és összeállította: Szatanek József


 

Várak.hu mobil applikáció
Új feltöltések, frissítések
13NovKrasznahorka - Vár
01NovSzibiel - Vár
31OktTarján - Vár
14OktSopronkeresztúr - Nádasdy várkastély
11OktVilonya - templom
10OktSzihalom - Árpádvár
08OktMecseknádasd - Schlossberg
Ajánlott látnivalók
Keresési előzmények
Sredna - Vár