Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Brassótól K–ÉK-re, a Brassói-havasokhoz tartozó Bodzai- (Csukás-) hegység É-i lábánál, a Barcaság síkságának K-i szélén, a Nyén-patak mellett fekszik a kb. 6 km hosszan elnyúló Keresztvár (Teliu) község. A község határában két várhely is található, egyikük a most tárgyalt Kis-Várhegyen állt egykor. 

A település elsődleges magyar neve Lélfalva, amelyet ebben a formájában 1361-ben említenek először. Lélfalvából idővel Nyén lett, 1403-ban már így nevezik a helységet. A 19. század második felében úgy gondolták, hogy a könnyen elírható “Nyén” helynév postai bonyodalmakat okozhat, ezért Nyén falu német nevének, a “Kreuzburg”-nak magyarra fordításával Keresztvár lett a község neve, 1898-ban már így szerepel. 

A község német elnevezése (Kreuzburg) korábban sokáig annak a téves feltételezésnek adott alapot, hogy a település melletti vármaradványok azonosak a német lovagrend által épített, oklevélben is említett “Kreuzburg” nevű erősséggel. A 19. század számos szakírója, többek között Orbán B., Kőváry L. is így gondolta ezt. A Kis-Várhegyen állt vár azonban nem tulajdonítható a kereszteseknek, hanem korábbi időből származik. A lovagrend által 1212-ben emelt Keresztvár erődítményét a magyar és erdélyi szász kutatók (Győrffy Gy., Pósán L., W. Horvath, K. Horedt, E. Jekelius, stb.) a Bodzavám (Vama Buzăului) falutól D-re, 30 km-re, a Tatárhágón álló rommal azonosították, melyet támogat a romnak Marienburggal egyező alaprajza és az 1222-i határleírás, mely a keresztesek havasalföldi területének K-i oldalát Kreuzburgtól vezeti le a Brodnikok földje felé. 

Ami a Kis-Várhegy várát illeti, egyes vélekedések szerint az Árpád-korban keletkezett a 12. század környékén. Dr. Dénes József véleménye szerint talán a brassai Teel család építhette, kiknek emlékét a falu román neve (“Teliu”) őrzi. Pusztulásának ideje és körülményei ismeretlenek, a tatárjárás (1241/42) idején feltehetően már nem használták. 

A Kis-Várhegyet Orbán Balázs 1873-ban így írta le: “A balparti Várhegy tetején nyakas körteidomú erőd állott, melynek északra fordított vastagabb végét kettős sáncz övezte. E sánczok még most is 30 láb mélységűek, s félkörben folyták körül az erődnek ily idomban kanyaruló falait, mely falak 50 lábbal feküdtek a sánczok szinvonala fölött. Az erőd kettős volt; egy 43 lépés hosszú és 30 lépés széles tojás idomú elővár, melynek déli végéhez az előbbitől sáncz által elválasztott, 30 lépés hosszuságú félkör alakú belső vár volt csatolva, melyen túl a hegynek látszólag emberkéz által egyengetett végfokán más épületnyomok mutatkoznak. Ezen, valamint a keleti és nyugati oldalon a hegy meredeken lévén leszelve, az északoldali sánczok nem voltak folytatva. A falaknak most csak alaprakata látszik, sánczai és a hegy oldala is el van borítva az elomlott falaknak legurult köveivel és ragacs-töredékeivel. A hegy oldalán kanyargólag felvezetett útnak még most is látszanak nyomai”. 

Walter Horvath 1944-ben kisméretű földvárként említi, kőfalak nyomait nem találta, és régészeti leletek híján korának pontos meghatározására sem vállalkozott. 

A várat a 20. század második felében az itt működő kőbánya sajnos teljesen elpusztította, így nincs lehetőség arra, hogy régészeti ásatások nyomán többet is megtudjunk a kis középkori várról. 

A község K-i végéhez közel, a Prázsmártól Bodzafordulóra vezető út É-i oldalán egy É felé induló erdei út K-i oldalán található a megcsonkított Kis-Várhegy. Az erdei út Ny-i oldalán található a szintén árpád-kori Nagy-Várhegy (leírását ld. “Keresztvár – Nagy-Várhegy”-nél).

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 250-251.