Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Felsőcsernáton református templom

2. FELSŐCSERNÁTON

1497-ben Felső-Chernáthon néven írják az oklevelek. (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Bálint I.: Judeţul Covasna.) Az 1567. évi regestrumban 36 kapuval jegyzik. (Orbán: Székelyföld. III. 97.)

A középkorban Alsócsernátonnal egy egyházközséget alkotott, de külön templomról nincs adat. Bár ennek léte feltételezhető, mert már az 1567. évi összeírásban tekintélyes nagyságú falu.

A feltételezést igazolja az is, hogy Ika várától északra, a Szentkert nevű helyen, melynek közelében a Remetének nevezett kaszáló van, középkori kápolna volt, melyet erős védfal övezett, 34 öl kerülettel.

A kápolna romjai a múlt században még látszottak és a várfal alapjai is kivehetők voltak. A hagyomány úgy tudja, hogy a reformáció előtt búcsújáró hely volt. (Orbán: i.m. III. 97., 1. jegyz.)

A reformáció idején a hívek reformátusok lesznek és saját egyházközséggé szerveződnek, külön templommal. Régi templomukat lebontják és 1836-ban felépül a ma is álló templom.

A középkori katolikusok és a későbbi reformátusok egyházán kívül más egyház nincs.

Léstyán Ferenc, MEGSZENTELT KÖVEK, SZENTEGYHÁZAS TELEPÜLÉSEK, III. KÉZDI FŐESPERESSÉG, 2. FELSŐCSERNÁTON

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Felsőcsernáton református templomról kevés információ áll rendelkezésre, Szőcs László lelkipásztor 1996-ban foglalta össze a templom felújítása alkalmából írt templomszentelési szövegében az épület történetét. Eszerint a mai templomnak két elődje állott azonos helyen. Az első templomot 1750-ben bontották le, a másodikat 1830-ban. Elmondások alapján az egykori templomok éppen a mai épület előtt, tehát annak keleti oldalán álltak. 1830-1836 között épült fel a ma is látható templom, melynek tornya az 1838-as földrengésben leomlott. Új tornyot 1865-1867 között emeltek. Az épület 19. század első feléből való eredetét a tetőszerkezet típusa is jól érzékelteti.1908-ban ismét jelentős károkat szenvedett az épület földrengés következtében. Az épület megerősítéséhez és az környező támfalrendszer kiépítéséhez a kézdivásárhelyi Nagymihály Sándor építészmérnök készített terveket, hisz az épület kedvezőtlen elhelyezkedése mindenkor kedvezőtlenül hatott állékonyságára. A 20. századi jelentősebb földrengések mind kárt tettek az épületben, egyik jól látható jelei ennek a toronytestbe öntött vasbeton pillérek.

A templomhajó a keleti torony alatt és a déli bejáraton át közelíthető meg, bár egy befalazott nyugati bejárata is feltételezhető. A tér a 18. század végétől jellegzetes, boltozati imitációk sorolásával fedett, melyek páros pilaszterekre „terhelnek”. A térben keleti és nyugati karzat áll, utóbbi íves tömör karzaton található az orgona, mely Kolonics hangszer 1880-ban készült. A tér nyugatról poligonális záródást kapott, a centralizáló tér az északi falának közepén álló hangvetős (1869) szószék köré szerveződik a tér. A nyugati oldalon hagyományosan a nők ülnek, a déli bejárat mellett a gyermekek, a keleti oldal dél oldalán szintén nők, míg az északkelti padsorban a férfiak. A keleti karzaton fiatalok foglalnak helyet. A szék mellett az ún. Végh pad korábban kiemelt ülőhely volt.

Forrás: Danielisz Dóra, Háromszék református templomépítészete, II. kötet, Doktori értekezés melléklete, 54-55 oldal