Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Középajta református templom

A középajtai református templom középkori előzményei a mai templom helyén álltak. Az egykori gótikus templomot a századok során több ízben átépíthették, de első jelentősebb átépítése 1777-ből ismert, illetve 1790-ben a források szerint a hajó addig nyugati végében álló tornyot lebontották és a hajótól független módon építették ujjá. A hajó nyugati oldalának megbontása alkalmat adott újabb nyugati irányú bővítésre, mely az orgonakarzatot is magába foglalta.

1901-ben Gyárfás Győző építész tervei alapján alakították át a templomot. Az eredeti tervrajzok a templom 18. század végi állapotának felmérési rajzaival egyetemben máig fennmaradtak. Gyárfás terveinek kivitelezését Zuliáni Péter és Bosin Emánuel vállalkozók vállalták. A templomnak a rajzok alapján már a századfordulós átalakítást megelőzően délen emeletes bővítménye volt, melyben karzat kapott helyet, északi falszakaszán azonban a nagyméretű ablakok helyett kettős ablaksor húzódott. A templomhajót csupán néhány támpillér támasztotta, a mai sűrű támrendszer szintén 1901-1902 között épült. A hajó már korábban is boltozott volt, de bizonyosan a szentélyzáródást átépítették, ahogy a jellegzetes türelmi rendelet kori tetőszerkezetet is. A nyugati bővítmény vélhetően az egykori toronyalap felhasználásával épült. A templomot övező fal építési idejéről a szakirodalom nem szól, de az Első Katonai Felmérésen a templom erősebb piros vonallal keretezett, így feltételezhetjük a – talán visszabontott – fal 17-18. századi eredetét. A nyugati és déli bővítményeken át közelíthető meg a templombelső és az azonos oldalra első karzatok, a keleti karzat a belső térből. A keleti karzaton brassói Csioflek orgona (1904) áll.

Forrás: Danielisz Dóra, Háromszék református templomépítészete, II. kötet, Doktori értekezés melléklete, 99-100 oldal