Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Háromfalu , Csókfalva - Trei SateRomániaErdély és PartiumMaros-Torda vármegye - Unitárius templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

 

Csókfalva - unitárius templom

Szovátától DNy-ra, a Marosszéki dombvidék Nyárádmelléki ágában, 366 m magasan, az itt DNy-ra tartó Kis-Küküllő jobb oldalán fekszik Csókfalva (Cioc) község. Egykor Maros-Torda vármegyéhez tartozott. 1954-ben egyesült Atosfalvával és Székelyszentistvánnal, azóta Háromfalu a neve (Trei Sate).

1332-ben sacerdos de Chakafalua, 1567-ben Chijokfalwa, 1575-ben Chokfalwa, néven említik, sőt a falu korábban még Zarahrazahca néven is szerepelt.

Orbán Balázs így számol be a faluról: „Szent-Istvánnal egészen egybe van épülve (csakis a Határpatak választja el) Csókfalva, hol reformátusok és unitáriusok nemcsak vegyesen laknak, hanem még templomai is e két vallásfelekezetüeknek ugyanazon kerítésben vannak foglalva. Néveredetére vonatkozólag a hagyomány azt tartja, hogy a letelepülők a felett tanakodtak, ha vajjon várost vagy falut építsenek-e? Hanem végre is a nagyobb rész falura határozván magát, rákiálták, hogy: csak falu. Egy más hagyomány meg egy itt járt király által megcsókolt leányról származtatja nevét; legvalószínűbb, hogy az Csókafalva volt, s csak később rövidült meg. Balázsi István krimi tatárrabságából 1660-ban érdekes levelet ír Csókfalvára nejéhez”.

A település a XVI. század utolsó harmadáig a szomszédos Szentistván filiája volt, ahonnan ekkor elvált s míg az egykori anyaegyházközség református hiten maradt, a csókfalviak zöme az unitárius hitet követte. A régi templomával és egyházi életével kapcsolatos írásos emlékek egyike említést tesz egy, az egyháznak 1748-ban adományozott ezüstpohárról, melynek felirata: "Zabo Benedek leánya Kata asszony, 1612." Újabb, unitárius temploma 1792-98 között készült, dísztelen, de arányait tekintve formás épület, a régi berendezéséből a barokk stílusú pulpitus egy része maradt meg. 

A templom lőréses kerítőfala részben ma is áll a keleti és a déli oldalon, ez valószínűleg a korábbi templom idejéből származik. A kerítőfalon néhány kulcslyuk alakú lőrést figyelhetünk meg. 

 

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 642.

GPS: É 46° 28.291 (46.471516)
K 24° 53.558 (24.892630)
NVA
Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban
Civertan Studió - Vár-webáruház