Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kőhalomtól mintegy 20 km-re K-re, az Olt jobb partján fekvő Alsórákos (Racoş) községben épült a szabályos, négyszög alaprajzú, kis méretű várkastély, sarkain egy-egy hengeres, emeletes bástyával. Bejárata a déli fal középső részén emelkedő, több emelet magas, négyszögletes, középkori eredetű kaputornyon át vezet, melynek homlokzatán még látni Bethlen Sámuel kígyós címerét, 1700-as évszámmal.

A várfalakon ma már a pártázat nincs meg, de a bástyákon két lőréssor, a déli falon a szuroköntők nyílásai, közöttük pedig a lőrések még láthatók. A vár többi oldalát vastag falak övezik, melyekben különböző alakú lőrések vannak. A homlokzat udvari oldalának emeletén fedett fatornác húzódott és innen egy ajtó vezetett a nagy lovagterembe, melynek mennyezetét freskók díszítették. A védőfalak belső oldalán megvannak az emeletet elválasztó fafödémek négyszögletes gerendafészkei. Az udvart körülvevő épületeknek – a déliek kivételével – már csak alapjaik állnak.

Az egész várkastélyt vizesárok vette körül, melyen a D-i oldalon felvonóhíd vezetett a kaputorony bejáratához. A déli fal előtt egy különálló védőfal is volt, két szélén egy-egy ötszögletű bástyával. A várkastély ma romos, bástyái közül három részben még áll. Az épületegyüttes állagmegóvási munkálatai megkezdődtek.

A településről kevés adatunk van, az oklevelekben csak 1377-ben tűnik fel. A rákosi várkastélyt – a DNy-i bástyán levő felirat szerint – Sükösd György mezei kapitány építtette 1624-ben. Ez azonban csak a várkastély további építkezéseinek befejezésére vonatkozhat, miután a védőfal egyes részei, védőművei a 16. századra utalnak.

Sükösd György végrendeletével a rákosi várkastély Bethlen Farkasé és feleségéé, Kemény Annáé lett. Délkeleti oldalán a múlt században még látható volt a “P. B. Anno Di 1669. 7. Jun.” felirat, amely szerint ebben az időben mindszenti Budai Péter kezében volt, aki Bethlen Sámuelt fiává fogadta, és a várkastélyt is neki adományozta. Az ő birtoklása idején a hévízi Literáti István által készített összeírásban szerepel a déli, magas torony által védett bejárat, a “lánczon járó felvonó híddal”. E kapu védelmére a leltárkor találtak 5 szakállas és egy “moskétoly” puskát, ezen kívül más helyiségekben további 16 szakállas és “moskétoly” puskát, több karabélyt, néhány hordó lőport, golyót, kanócot és nagy mennyiségű salétromot. Ebben az időben a várkastély udvarának közepén volt a strázsaház, a kapufolyosó alatt a hajdúk háza, és a börtön.

A 19. század végén a várkastély utolsó tulajdonosa Teleki Sámuel Afrika-kutató volt, aki keveset tartózkodott Alsórákoson. Ezután kezdett lassan pusztulni az erődítmény.

Forrás:

Karzcag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 75-76.