Rimaszombat – város /Gömör és Kishont vármegye/
Története:
-- A Rima folyó menti települést, az országot romba döntő tatárjárás után erre a vidékre érkezett németajkú „szász” telepesek alapíthatták meg.
1268 – Ebből az esztendőből maradt fenn a virágzó mezőváros első okleveles említése, miszerint a kalocsai érsekség birtokában volt a szombatonként heti piacot tartó helység.
1300 után – 1320 – A Felvidék leghatalmasabb oligarchája, a Trencsénből parancsoló Csák Máté báró erre a vidékre is kiterjesztette a hatalmát.
1320 – Fülek és Sirok várának visszafoglalása után Károly Róbert király megszilárdította az uralmát Gömör vármegyében is.
1334 máj. 5 – A kalocsai érsek elcserélte a rimaszombati birtokát Szécsényi Tamás erdélyi vajdával, annak Bács vármegyei földjeiért. A birtokcserét engedélyező Károly Róbert király Tamás vajda kérésére Buda város jogaival megegyező privilégiumokat adományozott oda a rimaszombati polgároknak, és ugyanekkor engedélyezte, hogy kőfalakkal vegyék körbe a virágzó helyiséget. A városi erődítés azonban ekkor még nem készült el, mivel a központosított Anjou királyok uralkodása alatt ez a terület békés vidéknek számított.
1335 nov. 2 – Az uralkodó megerősítette Tamás erdélyi vajda tulajdonjogát a településre.
XV. század – Az igen gyér adatok szerint ebben az időszakban készültek el a városi védőművek.
1460 – Ebben az esztendőben szűnt meg a Szécsényi főnemesi család birtoklása Rimaszombat mezővárosa felett. A férfiágon kihalt család örökösei a leányági Guthi Ország és Losonci bárók voltak.
1440 – Erzsébet özvegy királyné hívására Jan Giskra huszita zsoldosvezér a fegyvereseivel az országba érkezett és annak középső és K-i részein hatalmas területeket az uralma alá vont. Ezekben az években került Rimaszombat is a harcedzett husziták befolyási körzetébe.
-- Csorba Csaba várkutató szerint Jan Giskra cseh huszitavezér serege 1441 – 1459 között megszállva tartott egy erősséget is ezen a vidéken {mi volt ez?}
1447 júl. 21 – Hunyadi János kormányzó és Jan Giskra huszitavezér a településen megállapodást kötött egymással, miszerint a csehek nagy összegű pénz {28 ezer arany!} ellenében visszaszolgáltatják a megszállt gömöri várakat. Ez a csere végül nem történt meg.
1452 ápr. közepe – Újabb béketárgyalásokat folytatott a két szembenálló fél, de eredményt nem értek el.
1506 – Egy óriási tűzvészben leégett Rimaszombat városa, a lángok között sok polgár lelte halálát. Az újjáépítés megkönnyítésére II. Jagelló Ulászló király a lakosságot 8 esztendőre felmentette minden adó és illeték alól.
1540 – Bebek Ferenc gömöri főispán, a korszak egyik véreskezű rablólovagja a fegyvereseivel betört a rimaszombati plébániatemplomba, melynek legnagyobb harangját elhurcolva, ágyúkat öntetett belőle.
1554 – A környező terület legerősebb vára, Fülek váratlan éjszakai elfoglalása után a hódító törökök Rimaszombat határában egy palánkvárat építettek fel a környékről összeterelt jobbágyokkal. Ennek történetét lásd külön „Szabadka – török palánkvár” néven!
-- A török hódoltság másfél évszázadában Rimaszombat városának nem volt fontosabb katonai szerepe, sohasem számított jelentősebb stratégiai helynek, sorsa mindig a környező nagyobb végváraktól {például Fülek, Nógrád} függött.
1567 – A Guthi Ország főnemesi család férfiágon való kihalása után a település visszakerült a királyi Kamara igazgatása alá.
-- A háborús évszázadok elmúltával {1711 után?} a terjeszkedő lakosság lebontotta a városi védőműveket, az anyagukat pedig felhasználta az újabb házaik építéséhez.
Leírása:
Rimaszombat {Rimavská Sobota} városának a középkor folyamán létezett, de az eltelt évszázadok alatt lebontott védőműveit, ezek pontosabb felépítését és alaprajzát csak egy régészeti feltárással lehetne megismerni. Sohasem számított komolyabb erődítménynek, nem ismeretes egyetlen ostroma sem a valószínűleg csak palánkfallal kerített mezővárosnak.
-- Korabeli adatok szerint külön kőfal kerítette a plébániatemplomot is!
Szakirodalom:
Csorba - Marosi - Firon: Vártúrák kalauza III. {1983} 256. old.
Veresegyháziné: Magyarország történeti - topográfiai kislexikona {1996} 211. old.
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 576. old.
B. Kovács István: Gömörország {1997} 14, 35, 56. és más oldalakon
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai – Gömör és Kishont vármegye {1900}
összeállította: Szatmári Tamás
