Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kecer, gótikus és reneszánsz kastélyok

A település északi részén, a főútvonal keleti oldalán áll az egykori Kecerpeklény-hez tartozó két keceri kastély elhagyatott épülete. Korábban Alsó és Felső kastély néven voltak ismertek, napjainkban „gótikus”, és „reneszánsz kastély” néven különböztetnek meg őket egymástól.

A régebbi kastély késő gótikus stílusban épült még a 15. század végén. A közelében álló reneszánsz kastélyt a feljegyzett kapufelirat szerint szerint Keczer Ambrus és kismarjai Bocskai Katalin fia, Keczer (I.) András építtette 1580-ban. A reneszánsz kastély 1687-ig a Keczer családé. Ezután a kincstár hűtlenség címén elkobozta a kecerpekléni és kecerlipóci uradalmakat. Évtizedekkel később a kastély időlegesen Keczer Andráshoz került. 1760 körül Keczer Menyhért visszaszerezte a család számára, azonban ismeretlen okok miatt elkobozták tőle. A 19. század utolsó harmadában a Keczerek leányági örökösei szerezték meg. A két kastély hanyatlása felgyorsult a második világháború folyamán. Az értékesebb tárgyakat elsajátították, a képek egy része és a barokk bútorok tüzelőanyagként pusztultak el.

1945 utáni államosítást követően irodai és raktárhelyiségeket alakítottak ki a  falak között. 1963-ban nyilvánították műemlékké a kastélyokat, melyek jelenleg elhagyatottak és pusztulófélben vannak.

Az útra merőleges hossztengellyel épült északi „gótikus” kastélyt a 15. század végén emelték. A kétszintes, alápincézett, téglalap alaprajzú épületet többször átalakították. A  déli oldal keleti végéhez közel egy négyzetes alaprajzú tornyot emeltek, amely teljes egészében az épület határoló falain belül áll. A 16 és a 19. század között több átalakításon esett át. Az északi kastélyt  20. században sóraktárként használták, emiatt ismét átalakították.

A főúttal párhuzamos hossztengelyű második, reneszánsz kastély, a gótikus kastélytól kb. 35 méterre délre épült az 1580-as években. A téglalap alaprajzú épület délnyugati sarkához egy ötszögletű tornyot illesztettek. A  Rákóczi-szabadságharc során megsérült kastélyt később már csak részlegesen újították fel. A  18. század első felében és a  19. század első harmadában kisebb átalakításokon esett át. A 19. századtól magtárként használták, majd a  második világháborús pusztítás és az azt követő átépítés után raktárként és irodaként hasznosították.

A két kastélyt és a hozzájuk tartozó parkot valaha közös bástyás védőfal kerítette. Ez a  védőfal napjainkra elpusztult. A  kastély egykori hadicélú használatának nyomai azonban ma is megfigyelhetők. A délnyugati torony emeleti szintjén megmaradtak az átalakítások alkalmával készített lőrések.

Forrás:

Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Budapest, 2018. II. 486–488.