Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Rugonfalva középkori temploma

Rugonfalva református templomát a Nyikó mente, sőt Udvarhelyszék középkori egyházainak sorából gótikus szentélyének átlagon felüli építészeti-művészeti színvonala emeli ki. A templom legkorábbi építési periódusát a hajó képviseli, nyugati oldalán félköríves záródású, henger- és sarkantyú-taggal profilált kőkeretes bejárattal. Korai ablakait eltűntették a késő gótikus átalakítások idején, ugyanakkor a templomhajót megtoldották kelet felé, és a korábbi szentély helyett új, sokszögzáródású, támpilléres szentélyt emeltek. Igényes kőfaragómunkával készültek a szentély kőrácsos ablakai, a kőbordás boltozatot Agnus Dei ábrázolású zárókő díszíti. A templomhajó a gótikus építkezések idején terrakotta bordázatú boltozatot kapott. A nyugati torony 1512-es évszámú, az első világháborúban elpusztult harangjáról Orbán Balázs révén van tudomásunk, melynek felirata alapján megállapítható, hogy a középkori templom védőszentje nagy valószínűséggel Szent Katalin volt. Noha a település legkorábbi közvetett írott említése viszonylag kései (1456), a régészeti topográfiai adatok a középkori templom körül végzett kutatásokkal összhangban Rugonfalva múltját az Árpád-korig vezetik vissza. 

A templomfelújítás kivitelezési fázisában, padlócsere révén kerülhetett sor a templombelső régészeti kutatására, mely elsősorban a ma is álló hajó legkorábbi fázisához tartozó szentély maradványainak a feltárására irányult. A déli bejárat és a diadalív közti felületen nyitottunk nagyobb szelvényt (5x2 m). Az újkori feltöltési rétegek alatt felszínre került a hajó terrakotta bordázatú boltozatának bontásából származó planírozási rétege (a hajó 1783-ban készült kazettás mennyezetét megelőzően bontották el a gótikus boltozatot), alatta kora újkori téglapadló maradványaival. A szelvény déli és délkeleti részén 0,30–0,40 m relatív mélységben került napvilágra a korai szentély mintegy 90 cm vastagságú, félkörívesen záródó, visszabontott falazata.

A szentély másik jellegzetességét elnyújtott formája képezi, ennek belső hossza mintegy 4,5 m-re becsülhető. E tekintetben meglehetősen egyedi a térségben, az udvarhelyszéki templomok sorában mindössze a bögözi templom második építési periódusából származó szentélye állítható párhuzamba vele, itt egy korábbi, egyenes záródású szentélyt alakítottak át kívülről félkörösre. Utóbbit a feltárások a 13. századra keltezték. A rugonfalvi félköríves szentély datálását régészeti módszerekkel annyiban sikerült árnyalni, hogy egyértelművé vált egyidejűsége a jól ismert hajófalakkal (annak középső és nyugati szakaszaival), ennek létesítését az építkezés végső fázisában készült nyugati kapu kőkeretének stilisztikai jellegzetességei a 13. század második felére – végére teszik.

A méreteiben is jóval nagyobb gótikus szentély reprezentatív igénnyel készült a század végén, jelezve a település társadalmi életében időközben történt változásokat. A megvalósítás hátterében a Nyújtódi primor család patronátusa állhatott, az ő megjelenésük 1495-től adatolt Rugonfalván. Az építkezés gyakorlati és liturgiai szempontokat egyaránt figyelembe véve valósult meg. A meglévő templomot úgy kezdték el bővíteni keleti irányban, hogy a templomhasználatról időközben nem kellett lemondani. A gótikus szentéllyel egyidőben épült ennek északi oldalához a sekrestye (nem tudjuk, hogy a korábbi szentélynek volt-e sekrestyéje), ennek elfalazott szemöldökgyámos ajtókerete eredeti helyzetében áll a szentélyben, ezzel szerves kötésben álló falazatának elbontott csorbázatát látványosan megjelenítette a tervező és a kivitelező. Ehhez később nyugatról egy oszszáriumot kapcsoltak hozzá.

A kibővített hajószakasz a gótikus szentély ablakaival egyazon műhelyben készült, magas, kétosztatos, kőrácsos-mérműves nyíláskeretet kapott. Feltehető, hogy a hajófalak megmagasítására és téglás bordázatú boltozására ezidőben került sor. A templomhajó nyugati oldalában középkori, gótikus kőkarzat magasodott, szerkezetének lenyomata az északi hajófalon vált láthatóvá a falkutatások eredményeként. A templomhajó nyugati oldalához harangtornyot építettek, amelyről korábban mindössze annyit lehetett feltételezni, hogy befejezése – gótikus minuszkulás feliratú harangja szerint – a 16. század elejére tehető.

Forrás: Sófalvi András: Rugonfalva középkori temploma régészeti nézőpontból