Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A Kudzsíri- (Kudzsiri-, Hunyadi-) havasok É-i lábánál, a Maros mentén húzódó Kenyérmező síkságának D-i részében, a Romosz-patak mellett fekszik Romosz (Romos) falu.

1206-ban Rams, Ramos, 1291-ben Romoz, 1332-ben Ramas, 1488-ban Ramasz, 1579-ben Romas, 1659-ben Romosz néven jelentkezik az oklevelekben. II. Endre 1206-ban kelt oklevele szerint német (szász) lakóinak már a király elődei kiváltságokat biztosítottak. Eszerint tehát már korábban letelepedtek itt, csakúgy, mint a Szeben vidéki szászok, akik már II. Géza korában, tehát a XII. század közepén részesültek kedvezményekben. Van olyan feltételezés is, hogy a romoszi szászok telepítése a fehérvári székesegyház építkezéseivel kapcsolatos.

Ha így áll a helyzet, akkor vitathatatlan, hogy az ide települt szászok (németek) nem maradtak évtizedekig templom nélkül, hiszen mint katolikusok magukkal hozták a templom- és vallásgyakorlat igényét. Ezért Romoszban minden bizonnyal már a XII. században templom épült.

Első okleveles adat templomáról 1332-ből való, ekkor papja, Sygurmann vagy Regurmann a pápai tizedjegyzék szerint fél márkát, majd ismét 4 pensa dénárt fizet, 1333-ban 4 pensa dénárt, 1335-ben fél márkát, majd 1 márkát ezüstben.

Az 1334. évi összeíráskor 25 füstöt találnak a faluban, amikor Sigirmann plébános 4 márkát és 1 nagy fertót fizet. A kezdetben tiszta katolikus falu a reformáció idején lutheránus lett, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház és e század elején is az. 1767-ben és 1823-ban a lutheránus papot rablók támadták meg.

A Keresztelő Szent János tiszteletére a XIII. században épült román stílusú bazilikát 1500-ban átépítették.

1816–1819-ben bővítették és harangtornyot építettek. Gótikus déli kapuját befalazták. Mára csak a hajó és a szentély egyes részei őrzik az eredeti építészeti stílust.

A templomot egykor erős várfal vette körül. Erre nemcsak a török portyázók, hanem a környékbeli románok garázdálkodásai miatt is nagy szükség volt. Utóbbiak ugyanis irigyelve a szorgos szászok által művelt földek termését és a község lakosainak viszonylagos gazdagságát, gyakran megtámadták a falu határát ill. magát a falut is. Romosznak, mint a Szászföld nyugati szélén fekvő utolsó német falunak, egyedül kellett viselnie e rablótámadások terhét, melyhez Szászváros közelsége sem nyújtott jelentős védelmet. Igen nagy hasznát vették tehát erődített templomuknak e viaskodások során. A védőfalakat sajnos a XIX-XX. században elhordták. A templomba felvezető lépcsősor végén emelkedő, a kaput is magába foglaló Ny-i fal újkori. E fal két sarkán azonban még áll az egykori erődfal néhány méteres maradványa. A templom többi oldalán a várfal teljesen elpusztult, csak nyomvonala sejthető.

A szentély mögötti területen, a templomtól K-re, 20 m-re az egykori védőárok nyomai ma is jól felismerhetők.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 752.