Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Az Ilosvai-hegység déli lábánál, az itt északnyugatra tartó Szamos lapályán, a folyó jobb partjától mintegy 1 km távolságra fekszik Kapjon község. A falu neve az alapító Kaplony nemzetségtől ered, melynek itteni birtokait 1216-ban említik. 1405-től a Bánffy családé, tőlük lázadásuk miatt 1467-ben Mátyás király elvette és Szerdahelyi Imrefi Györgynek, valamint fiainak, Kiss Jánosnak és Mihálynak adományozta. 1569-től a Bocskaiaké lett.

1606-ban már említik az itt álló udvarházat és a hozzá tartozó birtokot, amelyet Bocskai István erdélyi fejedelem Haller Györgyre és Bánffy Lászlóra hagyott. 1625-től Hallerkői Haller György lett az egyedüli birtokosa. 1638-ban birtokosai Haller György özvegye Bedegi Nyáry Borbála és fia Haller Sámuel voltak.

Az udvarház átépítésére, illetve megerősítésére a 17. században került sor. Ekkor építették köré a négyszög alakú, lőréses kőfalat és a sarkokat megerősítő védőtornyokat. Az épület következő jelentős átalakítására a 18. század második felében került sor. Ekkor emeltette a Haller család (talán Haller Antal és Haller János) a ma is látható barokk kastélyt.

A 18. századi újjáépítését követő 70-80 esztendő tekinthető a kastély fénykorának. Az öt ablakos nagyterem, a mellékszoba ornamentális díszítményekkel és címerekkel ellátott mennyezete, a sarkokban álló fehér porcellán tűzhelyek, valamint a kastély úrnőjének rokokó stílusú, festett szobája is nevezetes volt szépségéről. A kastély mögött fedett lovardát emeltek kerek poronddal és páholyos ülőhelyekkel, kétoldalt pedig boltíves istállók álltak, melyek faragott oszlopokon nyugodtak.

A 18. század második felében, amikor II. József császár ezen a vidéken átutazott, ebben a kastélyban pihent meg. 1849-ben az épületet hadikórházzá rendezték be. Ezt követően, a 19. század második felében lassan romba dőlt.

A kastély központi épülettömbje a község déli szélén helyezkedik el. Napjainkban az elhagyott, romos épület teljes tetőszerkezete hiányzik, belső falai leomlottak, azonban az épület külső fala az első emelet magasságáig még áll. Jól láthatóak az ablakkeretek és az északkeleti oldal főbejárati portikusza. Az épülettömb mérete kb. 30 x 30 méter.

A kastélyt hajdanán négyszög alakban körülvevő, lőréses védőfal nyomvonala jól látható, és egyes helyeken, mint például az északkeleti főkapu környezete, 1,5-2 méter magasságban ma is áll. A sarkaihoz épült, kör alaprajzú védőtornyok közül napjainkra egyedül a lőréses keleti saroktorony, illetve annak két szintje maradt fenn kétemeletnyi magasságban, tetőszerkezete sajnos elpusztult. A kastély védőfalait valaha széles árok vette körbe, amelybe állítólag a Szamos vizét vezették. Ezen árok csekély maradványai most is jól megfigyelhetőek a védőfalakon kívül elterülő vizenyős réten.

Forrás: Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 241-242.