Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kiszsolna (Sendorf, Jelna) község a Kelemen-havasok Ny-i lábánál, a Mezőség K-i szélén, a Szamosmelléki dombvidék Budaki ágában, a Budak-patak mellett fekszik Az 1264-ben jelentkező Zolosim helységet egyesek Kiszsolnával vélik azonosíthatónak. 1332-ben a pápai tizedjegyzék Silna (Silva) néven említi, 1587-ben Zolna a neve.

1332-ben plébániatemploma van, papja, Henrik a pápai tizedjegyzék szerint fél fertó ezüstöt fizet, majd 3 és fél fertó ezüstöt. 1333-ban fél fertó ezüstöt, 1334-ben 16 garast, majd 8 garast, 1335-ben 2 garast, majd 4 garast. Az első befizetés kivételével Henczmann pap a befizető. 1432-ben Oswald a plébános és dékán, 1453-ban Bálint dékán a plébános. 1496-ban a plébániai kert mögött egy kőkápolna épült az előző fakápolna helyett.

Napjainkra sajnos az értékes műemléktemplom az újonnan betelepített románok közönyétől kísérve összeomlott. E Szent Péter tiszteletére szentelt középkori templomot a XV. században gótikus stílusban átépítették. Korábbi leírások szerint szentélye sokszöggel zárult, keresztboltozatos volt. Az oszlopfőket, amelyekre a bordák futottak, egy-egy emberi fej zárta. Kettő fiatal fejet, egy pedig öreg ember fejet ábrázolt kifaragva. Ezek keletkezési korát a XV. század második felére tették. A templom középkori emléke volt még egy kehely 1494-ből, mostani sorsáról semmit sem tudni.

A hajóból és szentélyből álló templomhoz nem csatlakozott nyugatról harangtorony. A védelmet a védőfal és az ebbe épített erős kaputorony biztosította, mely ma is látható. A templomkertben jelenleg méhészet működik, jelentősen megnehezítve ezzel a romok megtekintését.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 681-682.