Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A Meszes-hegység É-i lábánál, a Glódi (Szoros) patak mellett fekszik Vártelek (Ortelec) község. A falu központjában emelkedő kiterjedt dombon egy árpád-kori vár maradványait kereshetjük fel.

A 11. században emelt erődítmény a Keleti-Kárpátok ívét Ny felől legtávolabb követő védelmi vonalhoz tartozott. Az Erdélyen át Magyarország felé nyíló természetes átjárónak, a közelben fekvő Meszesi-kapunak a védelmében is szerepet játszhatott. A sáncátvágások során talált, úgynevezett „vörös sánc” (melyet Ferenczi G. „égetett- vagy cserépfalú vár”-nak is nevez) maradványai a régészeti kutatások szerint a legkorábbi magyar várépítészet időszakához köthetők (ld. pl. Kozárvár, Malomfalva, Locsmánd, Sopron–várfalkert, Darufalva stb.). A vár a tatárjárás (1241/42) idején valószínűleg már nem volt használatban.

A kb. 100 m átmérőjű, egy kis ÉK-i nyúlványtól eltekintve majdnem szabályos, kör alaprajzú vár egy K–Ny-i irányú dombnyúlvány K-i végén helyezkedik el úgy, hogy a várat mesterséges árokkal választották el a dombnyúlvány többi részétől. Az árok szélessége kb. 20 m, mai mélysége is eléri a 4-5 métert. Ezt jelenleg szekérútként használják. A vár enyhén ÉK-i irányba lejtő területéből egy kb. 4 m-es relatív magasságú és 20 m átmérőjű plató emelkedik ki a DNy-i oldalon. Ezen a platón jelenleg egy újkori templom áll, körülötte temetővel. Ebből a kiemelkedő dombocskából kiindulva a vár területét a Ny-i, D-i és K-i oldalon is jól látható, kb. 0,5-1 m relatív magasságú sánc maradványa veszi körbe. A plató peremén végighaladva a K-i oldalon sáncátvágás nyomait találtuk. A kör alaprajzú várrészből ÉK felé egy kb. 30 m-es dombnyúlvány ugrik előre, mely erősen lejt a környező terep felé. Ez a rész a várnak a legkönnyebben támadható oldala volt, ám e területen védművek nyomát mégsem láttuk. Ennek oka csak az lehet, hogy a legkönnyebben megközelíthető feljárati oldalon a helybéliek már régen elplanírozták az itteni sáncot.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 495.

Ferenczi Géza: A moldvai ősibb csángók. Székelyudvarhely. 1999. 21.