Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Balatonszárszó - Kiserdei-dűlő

Balatonszárszó DK-i határában, az Alma-hegy lábánál terül el a Kiserdei-dűlő Balaton felé lejtő széles platója, ahol Belenyesy Károly, Marton Tibor és Oross Krisztián irányításával 2000-2003 között tárták fel a középkori Szárszó (13-18. századi) erődített templomdombját. A légifotókon már előzőleg egy, a templomdombot körülvevő, csúcsával a Balaton felé forduló, ötszög alakú, széles árok mutatkozott. 

A feltárás során többek között a 13 x 8 méteres, egyenes szentélyzáródású templomban és körülötte 250 sír került elő. A szentélytől 20 m távolságban a korai, 13. századi temetőt határoló, D felé kiszélesedő, ellipszis alakban a dombot körülvevő árkot is sikerült feltárni. Az eredeti cinteremároktói mintegy 15 méterre került elő az erődítés újabb árka, amely már közel fél hektáros területet határolt. A 4-5 m széles, 1,8 m mély árok ötszög alakú, és a 14. században már biztosan létezett, a kitermelt földből készült sánccal együtt. A falu lakosai a korai temetőt határoló cinteremárkot az erődítés készítésekor betemették. A templom és a nagykiterjedésű külső árok közti területen pedig épületek összefüggő csoportjait építették fel. A középpontban álló templom körül a védett terület ÉK-i és K-i oldalán 7 épület került elő. Az épületek oromzata és az árok széle között mintegy 5 m széles sávban állhatott a kihányt földből rakott sánc. A DK-i oldalon további 8, elsősorban gazdasági épület került elő. Az erődítés E-i és Ny-i oldalán szabályos rendben sorakozó épületcsoport késő középkori, többosztású, átlagban 15x5 métere házakból állt, és kivétel nélkül cölöpváz szerkezetes, fonott, tapasztott falakból épültek. Az építményeket D-ről több nagyméretű, egyterű és egy kétosztatú, 17x7 méteres épület zárta le, melynek a felépítménye nagyon masszív lehetett. Ettől K-re további két, egyterű pinceépítmény került elő. 

Az előkerült épületcsoport külső megjelenésében egységes rendező elvre utal, amelyet a védett terület nagysága, jellege határozott meg. Ugyanakkor jól lehatárolhatok a lakó- és gazdasági jellegű épületek különböző csoportjai. Ezek ugyanis a védettebb D-i oldalon egy tömbben találhatók. Az ideiglenes jellegű lakóházak az ÉK-i oldalon az árok vonalát egyszerűen követték. 

A 15. század derekán az erődítést feldúlták. A templommal együtt az itt álló épületeket is felgyújtották és az árokkal körbevett részt elpusztították. A tűzben a falu ide húzódó lakosai közük sokan lelték halálukat. 

Az erődítésen belüli épület alapárkait a 15. század második fele előtt betemették és a területet elplanírozták. Ezzel együtt az erődítést jelentő árok feltöltődése is elkezdődött. A terület, mint refugium, a 15. század közepétől megszűnt, mert elvesztette az igazi védelmi képességét. 

Az épületek helyére egészen a 18. századig temetkeztek. 

Forrás: Magyar Kálmán - Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig, 2005