Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Óbars - Nagyboldogasszony-templom

A templom története a kora középkori sáncvárhoz kapcsolódik, amely mintegy 200 méterre északkeletre helyezkedett el tőle. Ez volt Bars vármegye székhelye.

Az eredeti templom a 11. század első felében épülhetett, amit az ebből az időszakból származó feltárt sírok is alátámasztanak. Kisebb, egyhajós épület volt, négyzetes apszissal.

A település fejlődése szükségessé tette az épület bővítését a román korban (11. század második fele - 12. század), és a feltárt alapfalak egy nagy déli és egy kisebb északi bővítmény létezésére utalnak. A 13. században a templomot ismét átépítették egy nagy téglalap alakú bővítménnyel az északi oldalon.

A 14-15. századra tehető egy jelentős gótikus átépítés, amelyet a templom 14. század elején a Csák Máté vezette lázadó nemesség elleni harcok során a templomban keletkezett károk tettek szükségessé. Ekkor a templomot kelet felé meghosszabbították, és egy új, szabálytalan alakú, sokszögletű presbitériumot építettek, amelyet támpillérekkel erősítették meg.

1536 előtt jelentős késő gótikus átépítésre került sor, amely nagyrészt a templom mai formáját adta. A régebbi gótikus presbitériumot lebontották, és helyébe egy sokkal nagyobb, poligonális szentélyt építettek. Nem sokkal később a templomhajó új déli falát építették, diadalívvel együtt. A diadalív fölötti 1536-os dátum az átépítés befejezését jelzi.

A következő évek viharos időszaka, amelynek során a templomot mind a török, mind a császári csapatok kifosztották, nagy károkat hagyott maga után. Az 1561-es évről azt állítják, hogy a templom úgy nézett ki, mint egy „trágyával teli istálló”. A 16. században a templomot ismét átépítették, a 17. században pedig a presbitérium gótikus boltozatát eltávolították, és helyére síkmennyezetet építettek. 1698-ban a templomot a romokból kellett újjáépíteni. Az utolsó nagyobb szerkezeti változtatásokra a 18. század második felében került sor, amikor a hajó nyugati homlokzatához egy tornyot és a kórus északi oldalához új sekrestyét építettek. A templomhajót is újonnan boltozták. 1825-ben a tornyot jelentősen átépítették.

1853-ban nagyszabású javításokat végeztek a presbitériumban, amelybe villámcsapás csapott, és a sérült falazatot is javítani kellett.

1945 márciusának végén a templomot a második világháború folyamatos harcai megrongálták, és csak 1953-ban javították ki. 1948-ban régészeti ásatásokat végeztek a templom közelében, amelyek során egy temetőt tártak fel, ahol már a 11. században temetkeztek.

1966-ban ismét villámcsapás érte a templomot, ami újabb javításokat tett szükségessé.