Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Csíkszentdomokos – Vársarka 

Csíkszentdomokos (Sândominic) falutól É-ra, 5 km-re, a Nagylók-patak völgyében, a 969 m magas Keresztelet-hegy csúcsától K-re, 300 m-re, a patak elágazása fölött emelkedő 835 m magas dombon áll a vár. A várhegy környéke felhagyott bányaterület, meddőhányóval.

Orbán Balázs a vár 19. századi állapotáról így ír: „A Vársarkát a hátrább lévő Közheggyel meredek oldalu sziklanyak köti egybe, oly keskeny, hogy egy szekér azon alig férne el, közepe tájt kutszerű bemélyedés, s körülte fal nyomai látszanak; mondják, hogy itt volt a vár tornácza, hihetőbb azonban, hogy egy, a hegynyakot elzáró, előmű, vagy kapubástya állott ottan. E keskeny, könnyen védhető hegynyakon belül a hegy fennlapja kiszélesül, helyet engedve a tojásdad alaku várnak, mely vékonyabb végével észak-keletre, a hegynyak felé volt forditva, itt kellett a látszólag kapubástya által védett bejáratnak is lenni, miután másutt lehetetlen lett volna. A hegy ormára fektetett falak még most is 2–3 láb magasságban állanak, többi része azonban leomlott, sőt (mivel csillám-paladarabokból volt rakva) nagy részt el is porlott. A vár kerülete 300 lépés; a hossza 82 lépés, közép szélessége 32 lépés; a nyugat-oldali fal nem a fennlap oromszélén, hanem a hegy oldalán vonult el, a kut helye az északi csúcsban szintén feltetsző. Bámulni lehet, hogy ezen távoli zugban várat ki és hogyan épithetett? Rejtett helyzetéről itélve, hihetőleg buvhelye lehetett Csík legvégső falvainak. A hagyomány szerint tündér Ilona vára volt, miért az erőd kutjában a rege szerint temérdek kincs van elrejtve, mely után a bányászok sokat áskáltak, a mi bizonyitja, hogy az emberek titokszerü és elrejtett után inkább vágyakodnak, mint a valóra…” A vár Ny-i fele 2 m-rel alacsonyabban fekszik, mint a keleti oldala. Napjainkban területét mindenütt sűrű bozótos borítja területét. A vár É-i részén a kerítőfal 1 m magas külső oldala látható. Anyaga helyi palás kőzet. A Ny-i részen a fal alapja még itt-ott kibukkan a földből. 

A vár a 12-13. században keletkezhetett, okleveles említése nem maradt fenn.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 151.