Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nyárádszentlászló - SânvăsiiRomániaErdély és PartiumMaros-Torda vármegye - templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

Nyárádszentlászló (Sânvăsii) falut 1332-ben a pápai tizedjegyzék de Sancto Ladislao néven említi. Az 1567. évi regestrumban már a nép nyelvén jelentkezik: Zent László, 4 kapuval. 1602-ben Szent László formában írják.

1332-ben már plébániatemploma van, papja, Mátyás a pápai tizedjegyzék szerint ebben az évben 5 banálist fizet, 1334-ben 7 dénárt, 1335-ben 3 veröczeit. Keletkezési idejét a XIII. század elejére lehet tenni, mert Szent László szentté avatása után (1192) tisztelete nagy lendületet vett Erdélyben.

A templom mai napig megőrzött stílusjegyei is erre a korra utalnak: román és gótikus vegyesen. Keletre néző szentélye törpe dongaboltozattal, köríves diadalívvel s egyetlen déli fekvésű keskeny ablakával román kori. Sokszög záródású szentélye már gótikus. A hajót átalakították. Itt a gótikus jelleg dominál: a nyugati kapu, a sekrestyéből a torony földszinti terébe vezető ajtó, a csúcsíves ablakok esetében.

A torony erős, zömök építmény. Korára enged következtetni az egykori freskómaradványain megörökített két dátum: 1496, 1497.

Balogh J. egy 1816-ból származó feliratot idéz: „Ezen romladozott, minden mennyezet nélkül való templom északi oldala mellett kőből épült torony, kívülről feljáró grádiccsal.” A torony érdekessége, hogy alulról külső bejárata nincs. Régen kődobó résekkel ellátott kőtornáca volt. Bejáratát csigával tették felhúzhatóvá. E védőtorony igazi erődítésritkasága Erdélynek.

Az egykori falfestményekről Benkő Károly tudósít: „hol felszínéről az új mész lepattogzott, helyén régi festések láthatók.

A freskókat utóbb bemeszelték. Nemes Ödön, marosvásárhelyi tanár, 1896-ban másolatot készített róluk. A másolatokat az Erdélyi Múzeum őrzi. Ezek: Krisztus és az apostolok képe, inda- és virágdíszekkel; a szentély boltozatán Krisztus és az evangélisták, a déli falán pedig az apostolok. Kelemen Lajos szerint a freskón szereplő 1616-os dátum utólagos bekarcolás.

Régi muzeális értékű ajtaja, mely a sekrestyéből a torony alatti részbe vezetett, az Erdélyi Múzeumba került. Helyette az eredeti helyén másolat van. Az eredeti hátlapján egy későbbi bevésés látható 1688-ból: „HF [Hic fiut] Stephanus Küs A.D. 1688”.

A torony alatti részen Digér Mátyás sírkövét őrizték meg 1586-ból. Felirata: „Obiit in Domino in Oppido Saxonum.

Prazsmár XXIII octob. MDXXCVI. suae aetatis XXI. „ A köriraton kívül többsoros szöveg siratja el az ifjú korai halálát.

 

Forrás:

 

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 739. 

A galéria alsó részében a helyszínről belső fotók és panoráma képek is megtekinthetők.
GPS: É 46° 29.948 (46.499138)
K 24° 44.427 (24.740448)
NVA
Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban
Civertan Studió - Vár-webáruház