„…Szamobor (Samobor) vára, Horvátország nagyobb területű középkori várai közé tartozott, amit közvetlenül egy Szamobor települése fölé magasodó hegyre építettek. Hogy oly hosszú ideig fennmaradt, annak egyik oka az lehetett, hogy mindig az adott korszak igényei szerint alakították át. A Szamobori hegység azon nyúlványára építették fel, aminek közelében emberemlékezet óta a határ húzódott. Habár a várat nagyon gyakran átépítették, a magja ennek ellenére manapság is kivehető. Ez egy igazi középkori vár volt, egy olyan hegy ormára építve, melynek csak az egyik (a déli) oldala volt könnyen megközelíthető. Az építmények nagyobb részét, magára a csupasz sziklára építették fel. A várnak fennmaradt a C öregtornya, ami több szintes volt, az elhelyezkedése meglehetősen hasonló ahhoz, amit Medveváránál már lejegyeztünk. Ennek a toronynak támaszkodott a D , várkápolna, melynek felső része, a védelem céljait is szolgálhatta. A déli oldalnak támaszkodott az F , épületegyüttes, amit mindenképpen jóval később építhettek, akkor, amikor Szamobor vára már elvesztette védelmi jelentőségét. A nyugat felé eső falakból, két erős, félkör alakú torony, A és B ugrik ki, melyek homlokzatát nagyon jelentősen átalakították: a későbbiekben, itt is hatalmas reneszánsz ablakokat készítettek azokon a helyeken, ahol az előtt csak kicsiny gótikus ablakocskák voltak. Hogy mi volt található a K és az I helyiségekben, azt mára már nem lehet kideríteni: mivel itt különböző korok falai szövődtek össze, de vannak itt mély és széles pincék is, és az itteni szép keretezésű gótikus ablakok mellett, barokk kori oszlopok is találhatók. Még a kápolnától az L kapuig húzódó, homlokzati fal is, arról tanúskodik, hogy jó néhányszor átépítették: az alsó részén még kicsiny és szűk gótikus ablakok vannak, de a második emeleten már széles reneszánsz ablakok.
Az A toronyból, a G külső várba, innen a későbbiekben kiépített, hatalmas tüzérségi lőrésekkel ellátott H bástyába juthatunk. Az A torony és a H bástya közötti fal szerkezetében, számos kisebb lőrést figyelhetünk meg. A G külsővárból, a jól védett L kapunál juthatunk ki a várból egy felvonóhídon át, mely fölé egy védőerkélyt ( Pechnase ) építettek.
Kukuljevićúgy véli, hogy Szamobort, II. Ottokár, cseh király építette, úgy 1260. környékén, 1264-ig. Ám kétségtelen, hogy már azelőtt is állt itt valamiféle erősség, de a közeli Gradistyé ben (Gradišce), ahol ma a Szt. Fülöp és Jakab kápolna van, is állhatott valamiféle erősség.
Szamobor ősi települése, már 1242-ben szabadság jogokat (kiváltságokat) kapott, és 1272-ben a király, mint regiam villam , adta Szamobort a Babonicsoknak, hogy aztán pár évvel később, Okich Ivánnak ajándékozza a Portae címmel együtt, mivel az Okichok Szamobor várát, Ottokártól foglalták el. Későbbi tulajdonosai nem meghatározhatók, 1351-ben, Szamobort Péter mester, Zágráb vármegye ispánja, irányította, 1395-ben a várnagya Kont Imre (Mirko Komt) volt.
A XV. században, Szamobor is a Cilleiek kezében volt, akik rokonuktól, az Albeniektől vették zálogba. Egy időben, a várat, Brankovich Katalin tartja, később, állítólag, Tárnoki Péter zenggi kapitánytól, Mátyás király veszi meg, hogy odaadja, Frangepán Borbálának, Ormozsd váráért, hogy aztán ő, 1492-ben, eladja, a szomszédvári Henning Jánosnak.
Három évvel később, a rabságba ejtett Frangepán Miklós felesége, Pethő Erzsébet vette meg a várat, miután Frangepán kiszabadult a fogságából, bevezették a vár birtokába (1513.). Később Szamobort, Thúry, született Frangepán Ilona kapta meg, aki a településen felépítette a ferencesek kolostorát, a várat pedig vejére Ungnádi Jánosra hagyományozta. A vár felét, 1534-ben, Ruda ura, Gruber Leonárd veszi meg, akit 1534-ben ünnepélyesen a birtokba iktattak. Ettől kezdve, családi kapcsolatok és intrikák következtében, gyorsabban változtak az urai: Gruber Dorottya második férje terzsáci Frangepán Miklós, Gruber Kristóf, felesége Tahy Klára, Tahy Ferenc és Ungnádi Kristóf, aki újból egyesítette az összes szamobori javakat, az egyik részét erővel szerezte meg, míg más részét, Szentgyörgyi Boldizsártól vette meg. Ungnádi veje, Bakócz-Erdődy Tamás, saját uralma alatt egyesítette, Szamobort, Lipovácot, Keresztinecet, Jasztrebarszkót, halála után, Szamobort, leánya Judit, férjezett Moscon kapta meg. Később a várral, az Auerspergek rendelkeztek, akiktol először az Erdődyek, majd a Kulmerek vették meg, házassággal került a Kiepachok és az Alnochok tulajdonába. A várat eközben teljesen egy kastéllyá alakították át, melynek rajzolata máig fennmaradt az egész váron. A XIX. század elején még feltehetően egyben volt, ám nem sokkal később rommá lett.…” A templomtól északra volt a helyi birtokos család - a ma már nem látható - megerősített udvarháza.
Engel Pál adatai szerint:
A magyar történetírásban is Szamobor név alatt szereplő vár, 1293-1327-ig a Babonics család kezében volt, majd 1328-1385-ig királyi tulajdon, hogy adományozás útján, a Cillei család kezére kerüljön (1385-1456.). A Cilleik után, rövid és változó időtartamú birtoklások után Frangepán Mártoné lett (1465.), aztán az Auerspergeké (1463-1475.), a Henningeké (1493-1497.), a Thurn családé (1501-1517.), majd Ungnadi Jánosé.
A vár mai állapota:
A Szamobor városa felett található, Öregvárnak (Stari grad) nevezett romok, jelenleg is több emelet magasan állnak és ma is teljesen zártnak tekinthetők. A szakirodalom alapján a vár fejlődése az alábbiak szerint rekonstruálható: 1. Először felépül az öregtorony, egy négyzetes várudvarral, melynek kapuja délnek, a magasabban fekvő hegynek nyílott.
2. A lakályosság kedvéért felépül a torony melletti, alsó és legfelső szintjén védelmi berendezésekkel ellátott kápolna, valamint az udvar északi felén egy palota.
3. Az ostrommódszerek fejlődése miatt a várat északról egy külső várral látják el és a kaput is ide helyezik át, valamint a vármagot félkör alaprajzú tornyokkal erősítik meg. Továbbá kiépítik a vármag keleti oldalán az új palotát.
4. Modernizálják a várat egy ötszögletű, olasz rendszerű bástyával egészítik ki, valamint a paloták szűk, gótikus ablakait, nagyobb reneszánsz stílusú ablaknyílásokra cserélik.
5. A háborús viszonyok megszűntével, a déli fal elé, az egykori várárokba, egy kastély jellegű épületet emelnek.
A fenti építészeti részletek ma is jól megfigyelhetok, hisz az épületek falai, majd teljes magasságukban állnak.
Azonban sajnálatos tény, hogy a várban rendszeres feltárást még nem végeztek, s csak a leglátványosabb elemeket (öregtorony, kápolna) újították fel. A palota, a vármag udvarának, a külsővárnak a feltárása azonban még vissza van, így ha ezek is végrehajtásra kerülnek, feltehetően átláthatóbb képet kapunk a vár egészéről.
Forrás:
Ðuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb.
Várromok a Szamobori és a Zsumberki hegységben „Građevinar” folyóirat 2003/55. évfolyama 4. száma.
