Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Mannersdorf am LeithagebirgeAusztriaAlsó-AusztriaMoson vármegye - Élesszeg, Scharfeneck, Sárfenék

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Archívum
  • Térkép

Mannersdorf am Leithagebirge-től délre, a Lajta-hegység közepe táján egy északnyugatra kiugró hegykúpon jelentős várrom magas falai emelkednek. Mannersdorfból kiindulva a helységet elhagyva délnyugat irányába, érünk az „Arbachmühle” Gasthaus (fogadó)-hoz. Itt van lehetőség autóparkolásra. Innen már gyalog megyünk tovább kelet irányába a természetvédelmi park földútján, az Arbach-patak mentén. Mindjárt az elején az egykori „sarutlan karmelita” rend kolostorának romjait érintjük. Nagy kapuíven haladunk át, mellette a Leopoldskapelle falmaradványai magasodnak (ettől nyugatra egy régi halastó is van). Hamarosan a karmeliták „St. Anna in der Wüste” kolostorának ma is álló épülettömbjét pillantjuk meg, amelyet 1644-ben alapítottak. A dongaboltozatos keresztfolyosóból nyílik 20 egykori cella. A karmelita rendet 1783-ban II. József császár felszámolta, az épület jelenleg az erdészeté.

Tovább haladva a völgyben a „Fuchsbründl”-nél az útelágazás előtt déli irányban keskeny ösvényen kapaszkodunk fel úti célunkhoz, a „Scharfeneck” nevű várromhoz. A vár platójának szélén árkon és sáncon megyünk át (ennek esetleges őskori eredete ma még bizonytalan) és felérünk az északi, alacsony várfallal körülvett elővárhoz. A várat kivülről a keleti és déli oldalon kettős sánc és mély árok is védte, a belső árok délkeleti kiöblösödésében kút van. A romok közé csak az egykori csapóhíd pillére mellett egy kerek falnyíláson át, meredek, törmelékes lejtőn jutunk be. A romok több helyen omladékosak, mindenki csak saját felelősségére mehet be! A várudvarra érünk. A négyzetes alapterületű várat 5-6 m vastag, 7-10 m magasan álló fal veszi körül, közvetlenül a sziklára alapozva. A sarkokat kváderkövekkel képezték ki. Az északi falból ugrik ki a kapuépítmény, a kapuőr kis helyiségével és a csapóhíd horgonyául szolgáló kövekkel. A közelében kazamata maradványa látható boltozatkezdetekkel, gerendafészkekkel.

A falgyűrűn belüli egykori épületek már nem állnak, de boltozatvállak, szellőzőnyílások, kéménykürtök, kőkeretes (részben gótikus) ablakok több helyen ma is láthatók. A falak tört kőből épültek, de néhol téglát is látni. A falgyűrű tetejére 1558-ban építettek ki gyilokjárót mellvéddel és különböző lőrésekkel.

Az északkeleti és délnyugati sarokból egy-egy kerek rondellatorony ugrik ki, ágyúk számára kialakított lőrésekkel. A délnyugati, ovális alaprajzú rondellához kis helyiséget építettek hozzá.

Az udvar délkeleti sarkához közel áll a 17 m magas öregtorony. Egykor 24 m magas volt, de 1555-ben villámcsapás miatt a felső része leomlott. Északnyugati sarkában csigalépcső kezdete látszik, a torony alsó szintjén belül pedig agyagboltozatos ciszterna, már betömött maradványa található.

A vár történetének kezdete, mint a legtöbb várnál, itt is homályos. Baden bei Wien közelében is van egy Scharfeneck nevű várrom, a korai adatok összekeverednek a két vár között. Feltételezés szerint az első mannersdorfi vár 1000 körül megépült, de erre még nincsenek bizonyítékok. A környék az Árpád-kor korai századaiban magyar érdekeltségű terület volt. Mannersdorf és a közel Hof nevű település 1208-ban III. Aribone Bothe mosoni ispáné volt. 1233-ban kifosztották a két falut, a tettes pénzbeli büntetését Dénes nádor rendelte el. A vár neve az 1376 óta Magyarországon élő, rajna-pfalzi származású Johann v. Scharfeneck (meghalt 1378-ban) nevével bukkan fel először, aki egyúttal a Bruck a.d. Mur melletti Landskron várának volt a várnagya. A vár építése két fiának, Friedrichnek és Hermannak a nevéhez fűződik, 1390 után. A vár (eredeti nevén Neu-Scharfeneck, elferdített magyar nevén Sárfenék, Újsárfenék, Éles-szeg) Ausztria felé magyar határvár volt. A Scharfeneckereknek Magyarország belső területén is voltak birtokaik, a szomszédos osztrák határvárakkal azonban többször is viszálykodtak és harcoltak.

A Scharfeneck család 1416-ban kihalt, ezután a várat és birtokait Kanizsai István vette zálogul. A továbbiakban sűrűn váltották egymást a birtokosok, illetve a várat és birtokait zálogba vevők. 1417-ben Ulrich Wolfart özvegye és két fia, később Wolfart Pál következett. Utóbbi özvegye 1440-ben lett a birtokos, de férjhez ment Bazini Györgyhöz, így a birtok most már Bazinié lett, aki azonban 1450 előtt Kápolnai Lászlónak zálogosította el. További nevek még: Pottendorfi György, Széchy Miklós, Bertold Ellenbach v. Eberau, Siegmund v. St. Georgen, gróf Pösing család.

1470-ben Mátyás király 6000 magyar aranyért eladta a hírhedt zsoldosvezérnek, Ulrich v. Grafeneggnek, aki hol Mátyás királyhoz, hol pedig III. Frigyes császárhoz húzott. Grafenegg halála után egyre inkább osztrák határvár lett. 1529-ben török portyázó csapat pusztította el Mannersdorfot, de a vár sértetlen maradt. A 16. század közepén a Szent György lovagrend, Leonhard v. Harrach, Max v. Polheim birtokolták, utóbbi idejében, 1558-ban építették körbe a falra a gyilokjárót a lőrésekkel. Közben 1555-ben villámcsapás érte az öregtornyot és leomlott a felső része. 1568-ban Polheim özvegyére szállt a vár és a birtok. A birtokosok azonban ezután már nem a várban laktak, hanem Mannersdorfba, a ma is álló kastélyba költözködtek.

Scharfeneck vára ugyan elvesztette a jelentőségét, de a környék lakóinak veszély esetén menedékül szolgált.

1683-ban ismét törökök pusztították el Mannersdorfot, de a lakosság a várba menekült és többszöri felszólításra sem adták fel a várat. 1704-, 1705- és 1708-ban a kuruc portyázók ellen jelentett menedéket.

Scharfeneck vára ezután végleg magára maradt , a kerek 300 év alatt sokat romlottak a falak, de sok részletében még ma is a viszonylag jó állapotban fennmaradt várromok közé tartozik.

Fordította: Dr. Nováki Gyula

Forrás:

Rudolf Büttner: Burgen und Schlösser zwischen Wienerwald und Leitha. Wien 1966. 87-

Heinz Gerstinger: Ausflugsziel Burgen – 30 Burgen rund um Wien. Wien 1998. 39-

DEHIO-Handbuch. Niederösterreich südlich der Donau. Teil 2 M-Z. Wien 2003. „Mannersdorf”

Georg Binder: Die niederösterreichischen Burgen und Schlösser. 1. Teil. Wien – Leipzig 

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I. Budapest 1996. 407.

1925. 53.

Internet:

www.mannersdorf.-Igb.at ; www.burgen-austria.com ; www.burgenkunde.at

GPS: É 47° 57.081 (47.951347)
K 16° 36.333 (16.605543)
Vár-Webáruház - Látvány térképek várainkról