Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

„… Szomszédvár (Susedgrad) [4], szintén egy régi vár, ám kevés és rosszállapotú maradványai semmiképpen sem engedik meg, hogy bármi véleményt is alkossunk róla. A vár egy olyan jó elhelyezkedésű hegyen van, melyet könnyű volt védeni és uralhatták róla a Zagorjébe vezető utat, melynek nyomvonalán ma is egy vasútvonal halad el. 
Standlov fényképén jóval több falat figyelhetünk meg, mint amennyit ma találhatunk. Sabljar őrnagy 1855-ös alaprajza azt mutatja, hogy a vár területe egy külső és egy belső várból állt, ott ahol máig fennmaradt a torony egy része. A falait kisebb gondossággal építették, a sarkait egyszerűen faragott kövekkel erősítették. 
Hogy mikor épült fel a vár? Vélhetően Károly Róbert idejében, 1316-ban: „sub castro nostro, Ðuod edificari fecimus in portu Zaue” Ám Ivančan , egy 1299-es okiratra hívja fel a figyelmet, ahol ezt olvashatjuk: „ castra nostra Zumzed, Brbas et Galas” valamint egy 1287-es okiratra, melyben a ciszterciták Szomszédvár környéki adományát említik meg: „Ðuandam particulam terre sue herediarie sub Podgradie contiguam aque Zawa” . Ez a Podgradie (Váralja) szó azt tanúsítja, hogy a vár már állott, ami alapján valószínűsíthető, hogy a 13. század harmadik negyedében keletkezett, amit az 1316-os okirat sem cáfol, de erre utalnak magának a várnak a maradványa is. 
Mint a nagyobb várak általában, Szomszédvár is királyi tulajdonban volt egészen 1345-ig, amikor is Lajos király átadta, a Tóthoknak is nevezett, Aka nembéli Arlandovich Gergely fiának, Miklósnak. Ennek a családnak e kezén maradt egészen addig, míg Tóth Dóra leánya Johanna férjhez nem ment Henning Andráshoz, aki vele, 1439-ben, megkapta a szomszédvári és a sztubicai (ma Gornja Stubica) javakat. Ettől kezdve gyorsan változtak a vár urai, jobbára házasság következtében, ezért láthatjuk itt a Frangepánok és az alsólendvai deésházai Bánffyak családjának tagjait, akik a Henning család leánytagjainak férjei voltak. Egy időben erővel szerzi meg Szomszédvárat Keglevich Péter; kasztíliai don Pedro Lasa, aztán Erdődy Simon püspök és Ungnádi János, ámbár adománylevelet kaptak rá, de a várat soha, egyikük sem birtokolta ténylegesen. Egy évig Johann Katzianer is birtokolta, de a következő évben, 1537-ben, Zrínyi megölette őt. Az nem valószínű, hogy kevendi Székely Jakab ténylegesen is birtokolta a várat, mivel időközben a Henning család leányági tagjai is sikerrel küzdöttek a várért, ami valójában, Báthory András és Teufenbach András birtokaihoz tartozott. 
Ám 1564-ben, Tahy Ferenc erővel ragadta el, és a Henningek pereskedései ellenében is magáénak tartotta, akik csak 1571-ben kapták vissza a vár egy részét, és csak Tahy halála után (1574-ben) tudták megvenni a Henning-Teufenbachok örökösei, Tahy részét. Később a jószág más egyéb családok kezére került, és a birtok egy része még Jellasics bánhoz is tartozott. 
Szomszédvár történelmével szoros kapcsolatban állt Sztubica várának történelme is, de belőle semmi sem maradt fenn, csak annak a helyet tudják megmutatni az alsósztubicaiak (Dolnji Stubica), ahol a vár állott. Felső Sztubicá n (Gornja Stubica) szintén állt vár, amit a későbbiekben egy, mára lepusztult kastéllyá építettek át, és néhány alapfalán kívűl semmi sem maradt fenn belőle. 
[4] Kukuljević: Neki gradine i gradovi u Hrvatskoj ( Néhány várrom és vár Horvátországban ), Ivančan: Pleme Aka, Vjes. arkiva VI. i VII. ( Az Aka nemzetség. Az Országos levéltár Közleményei VI. és VII. ) Prosvjeta ( Felvilágosodás folyóirat, 1898. 157. oldal) …” 

---/---

Engel Pál adatai szerint:

„… A magyar történetírásban Szomszédvár név alatt szereplő Zágráb vármegyei vár, 1322-1345-ig a király kezén volt, majd az Acsa nb. szomszédvári Tót családé 1345-1442-ig. Mint castrum. Cernin Henning utódaié, a szomszédvári Henning családé (1476: Dorottyáé és fiáé Jánosé, csak Jánosé,1484, majd 1502-ben fiáé, Andrásé). Egy időre, 1509-1517-ig modrusi Frangepán Mátyásé, majd a királyé (1520.). 1523-ban Battyáni Ferencet iktatták az itteni királyi jogba. 

---/---

A vár mai állapota:

A várat 2008. 03. 15-én látogattuk meg. Ez alkalommal, a vár területe ki volt tisztítva, így a korábbiakhoz képest a területe teljesen átlátható volt . A várnak jelenleg csak a keleti része és a külsővár romokkal tarkított területe járható be, ugyanis egy 19. szd. végi földmozgás következtében, a belsővár nyugati-északnyugati része a mélybe omlott, így a vár teljes alaprajzára már sohasem derülhet fény. 
A vár leglátványosabb része a belsővár délre néző oldala, az egykori „pajzsfal” melynek egyes részei jelenleg is teljes magasságukban állnak (a várnak nem volt öregtornya). A várba bejutni az egykori külső sáncra felvezető sétányról, egy gyalogösvényen keresztül lehet. A gyalogösvény a délnyugati hengeres torony földkúppá silányult maradványai mellett vezet a külsővár területére. A külsővár külső falainak maradványai mellett, valaha egy épületsor húzódott, de ez ma már csak terepalakulatokban, s értelmezhetetlen falcsonkokként figyelhető meg. A külsővár kapuja a hengeres torony keleti oldala mellett lehetett (itt egy négyzetes épület falai látszódnak). Innen egy még magasan álló, két puskalőréssel ellátott fal húzódik a belsővár irányába. A belsővárba egy szűk kapu vezet, melyen át egy sokszögű kaputérbe érünk. A kaputér bal oldalán lehetett az őrség épülete. A kaputérből a belső udvarba érünk, melynek egyik sarkában található a kb. 1,5 méteres kút (ciszterna?) maradványa. Az udvar jobb oldalán egy épületsor húzódott. Ennek falai még viszonylag magasak. Az udvar bal oldalán, már nyoma sincs a várnak (ez a rész suvadt le). Az udvart északról szintén egy épületsor zárta le. Ennek az épületrésznek egy kifelé szűkülő ablaknyílása most is látható. Az ablaknyílás mellett egy ajtó volt, mely az északi fal-szorosba vezetett. Itt is épületek voltak a külső várfalnak támasztva, melynek nyomai mai is láthatók. A fal-szorosból, szintén egy szűk kapu vezetett a külsővár északkelti sarkába. Itt egy alápincézett téglalapalakú torony állt. A külsővár itteni részén szintén számtalan süppedés, és falnyom látható, de a maradványokból az építmények kialakítására, már nem lehet következtetni. A külsővár övező fala, ezen a részen csak sejthető. 
/Szatanek József/

Forrás:

Ðuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb. 
Medvevár és más, Zágráb környéki várak („Građevinar” folyóirat 2003/55. évfolyama 8. száma)