Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A falu Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma 1332-ben már bizonyosan állt, ekkor és a következő évben papját, Jánost említi a pápai tizedjegyzék. Egy 1466-ban kelt oklevél a templom részére engedélyezett búcsúról szól.

1602-ban a templomerődöt lengyel csapatok kifosztották. 1724-ben egy nagy tűzvészben elpusztult a falu, a templom és a plébánia, ám hat évvel elteltével a templomot újra felépítették 1756-1764 között átépítések és javítások zajlottak templom épületén. A templom északkeleti oldalán álló, 1581-ben épült harangtornyot, mely egyben kaputoronyként is szolgált, 1796-ban egy emelettel megnagyobbították. 1801-ben a templomtetőt is kijavították, 1810-ben új templomi díszpáholyt építettek.

Az 1826-os esztendőben új templom építésébe fogtak.

A templomot övező 16. századi eredetű várfal 1820-ra meglehetősen rossz állapotba került. 1893-ban a fal déli részét lebontották és kőanyagát iskola építéséhez használták fel. 1906-ban a lelkészházzal szemben megmaradt falszakaszt, valamint a sütödét, a várgondnok házát, egy mészárszéket és a piramistetejű délnyugati tornyot lebontották.

Szerencsére fennmaradt Martin Schlichting rajza a 19. sz. közepéről, amely hű képet ad a régi templomerődről.

A ma látható templom egy egyszerű csarnoktemplom, lapos mennyezettel és boltíves szentéllyel.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 647.