Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Gyergyótölgyes - TulgheşRomániaErdély és PartiumCsík vármegye - szorosvédő sáncok

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

Gyergyószentmiklóstól északkeletre, a Csalhó- és a Besztercei-havasok között zúgó Kis-Beszterce folyócska kb. 3 km-es szakasza a Tölgyesi-szoros. Ez a szoros volt a legjobban védhető és ellenőrizhető völgyszakasz a Kis-Beszterce mentén. Itt vezetett át a Keleti-Kárpátokon Moldvába az a kereskedelmi útvonal, amelyen az erre irányuló kereskedelmi forgalom nagy részét bonyolították a 18–19. században. Az útvonal Erdély felé eső részén az első község Gyergyótölgyes volt, ahol az 1806-ban létrehozott tölgyesi vám és vesztegzár ellenőrizte a forgalmat.

A község keleti szélén – amely Tölgyesi-szoros nyugati végéhez közel esik – a folyóvölgyet erődítménnyel védték a 19. század második felétől.

A bécsi Kriegsarchiv-ben fellelhető térképek és tervrajzok alapján megállapítható, hogy a szorost védő erődítménycsoportot legalább két ütemben építették ki 1854 és 1878 között.

Az 1854-es keltezésű helyszínrajzon és az ugyanilyen évszámot mutató kapcsolódó tervrajzokon látható a Kis-Besztercétől északra, közvetlenül az út mellé épült szabálytalan hatszög alaprajzú „Hauptwerk II” elnevezésű zártsánc, valamint az ettől kissé északkeletre  emelkedő dombtetőre épített „Blockhaus I” nevű épület. Ugyanezen az 1854-es helyszínrajzon látható még a folyó partjára épített „Blockhaus III” és az ettől délre emelkedő domb platóján a „Blockhaus IV”.

Az 1878-as tervrajzok és helyszínrajz alapján elmondható, hogy addigra az erődítménycsoport az alábbiak szerint alakították át: A korábbi „Hauptwerk II” nevű erődöt „Werk II” névvel jelölve az alaprajz megtartása mellett korszerűsítették, ettől északnyugatra, a dombtetőn új fedezék épült „Blockhaus IV” jelöléssel. Az 1854-es „Blockhaus IV” helyén szabályos ötszög alaprajzzal megépült a „Werk I” nevű zártsánc. Ettől délre kb 200 m-re újabb fedezéket építettek a kissé magasabbra emelkedő hegyre. Az 1878-as helyszínrajz már nem tünteti fel az 1854-esen még szereplő „Blockhaus I” és „Blockhaus III” jelölésű fedezékeket.

2008. és 2010. évi bejárásaink során a helyszínen az alábbiakat láttuk:    

Az északi oldalon, közvetlenül az itt elhaladó 15-ös számú út mentén épült fel a „Werk II” erődítmény. Az eredetileg földből és fából épített szabályalan hatszög alaprajzú, nyílt területen fekvő zártsánc ma is kiváló állapotban van, a sáncok megfigyelhető magassága 2 és 5 méter között változik. Az erődítmény teljes területe elfér egy kb. 100 méter átmérőjű körben a külső sáncokkal és építményekkel együtt. Az hatszögű zártsánc egy oldalának hossza a sánc tetején mérve 20 méter és 40 méter között váltakozik. Az észak felől kissé lejtő terep miatt a zártsánc északkeleti és északnyugati oldalán a sánc előtti árkot mélyebbre kellett ásni. Azok ma megfigyelhető szélessége a legszélesebb részen kb. 20 méter, mélysége 3-4 méter. A délnyugati és a déli oldalon a terepadottságok miatt a sáncok előtti árok sekély, csak mintegy 1 méter mély a külső oldalon levő sánc felső éléhez viszonyítva. Az erődítmény délkeleti külső sarka előtt, az árkon túl a második világháborús Árpád-vonal egyik betonfedezékének romját találjuk. A délnyugati külső oldalon, ott, ahol a közeli házhoz vezet egy szekérút, egy sáncon kívüli építmény nyomai figyelhetők meg. A zártsánc belső területén az egykori belső harántsáncok, üteg és munícióvédő belső sáncok dombocskáit láthatjuk. A „Werk II.” erődítmény mindössze 10-15 méterrel magasodik a Kis-Beszterce vízszintje fölé, tehát szinte a völgyben vezető útra épült. A szorosvédő ütegek és harcoló csapatok elhelyezésére szolgáló zártsánctól északnyugatra, kb. 300 méterre emelkedő Veres-kő-bütü (Piciorul Runcului) nevű hegy 721 méter magas csúcsára gerendákból készült megfigyelő és szálláshelyet építettek (ez a „Blockhaus IV.”).

Erre húzódott a második világháború során épített Árpád-vonal is, amelynek felrobbantott betonépítményei a „Werk II.” keleti oldalától a Veres-kő-bütü irányában több helyen láthatóak.

A „Werk I” erődítmény az előbb tárgyalt zártsánctól délre, 700 m-re, a Kis-Beszterce déli partja fölé emelkedő Kerek-domb egyik, a Kis-Beszterce felé néző teraszára épült. Ez az erődítmény a folyó vízszintje fölött kb. 650 méter magasságban, tehát a „Werk II”-nél jóval magasabban épült. Innen jól belátni a keletre húzódó Tölgyesi-szorost és felülről rálátni a „Werk II” erődre. A „Werk I” zártsánc alaprajza eltér az északiétól. Az ötszögletű, szabályos alaprajzú sánc északi és déli oldala közel párhuzamos, valamint a várható támadási iránytól távolabbi, nyugati oldalán a sánc síkjából kinyúló, kereszt alaprajzú egykori barakképület helye figyelhető meg. Az erőd területe nagyobb részben fás ligettel, kisebb részben bozóttal borított. Ez a zártsánc kisebb a „Werk II”-nél. A külső árkokkal együtt a köré írható kör átmérője kb. 70 méter. A külső árok a zártsánc körül mindenhol jól látható, azonban az északi oldal a leglátványosabb. Itt az árok szélessége 10 méter, mélysége 2-3 méter. Az erődítmény az északihoz hasonló módon földből és gerendákból épült. Belső területét a második világháború alatt jelentős részben átalakították, ezért az eredetileg kiépített erődelemek csak részben ismerhetőek fel. Látszik egy belső védődomb a középső részen és egy rámpa a délkeleti sarokban. A „Werk I” erődítménytől délre, kb. 200 méterre, a Kerek-domb 743 méter magas csúcsára itt is gerendákból készült megfigyelő és szálláshelyet építettek (25 fő részére), éppúgy, mint az északi oldalon.

A Kerek-dombon több helyen, főként a keleti és az északkeleti oldalon, de a zártsánc közvetlen környezetében is megfigyelhetőek az Árpád-vonal lövészárkai és betonépítményeinek felrobbantott maradványai.

A Krími háború előestéjén az Osztrák Birodalom szembeszállva korábbi szövetségesével, az Orosz Birodalommal, 1854-ben megszállta Moldvát és Havasalföldet, hogy megakadályozza Oroszország balkáni terjeszkedését. A bécsi Katonai Levéltárban (Kriegsarchiv) levő iratok, térképek és tervrajzok megmutatják, hogy az osztrák hadvezetés már a hadműveletek elején elhatározta a Keleti- és a Déli Kárpátok fontosabb szorosainak megvédését. Ennek érdekében több helyen terveztek és építettek tüzérség elhelyezésére is alkalmas zártsáncokat, kisebb sáncokat és kiszolgáló építményeket. Az osztrák hadvezetés a fenyegető orosz támadás miatt 1854-ben elhatározta az erdélyi szorosok védelmének megerősítését. A Tölgyesi-szorost védő erődrendszer terveit még abban az évben elkészítették. A zártsáncok és a kiszolgáló épületek első üteme 1854–55 fordulóján épülhetett meg. A szorosvédő erődrendszert valószínűleg az 1877-78-as orosz-török háború eseményeivel kapcsolatban továbbépítették és korszerűsítették.   

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 219-221.

 

GPS: É 46° 58.085 (46.968075)
K 25° 46.371 (25.772842)
Várak Kastélyok Templomok évkönyv