Engel Pál adatai szerint:
Bihács, horv. Bihać (Zágráb m., később Horvátország) Királyi város (civitas) erődítménnyel (fortalicium). Hervoja 1403-ban elfoglalta Besenyő Pál bántól (Schwandtner III. 749), de Zsigmond [1405-ben] visszafoglalta (civitatem et fortalicium Bihigii, 1417: Dl. 10546). 1411-ben Zsigmond elzálogosította Csupor Pál zágrábi ispánnak (Zs. III. 13, megh. 1415), 1430 előtt pedig Frangepán Miklósnak. Ennek fiaitól [1436-ban] Tallóci Matkó szerezte vissza (civitas, Frangepán I. 231, 235, 247). – Város az Una mellett (ALBH 1.4).
Castrum. Királyi vár a horvát-szlavón bán kezelésében. II. Ulászló 1491-ben (VIII. 20) 20000 aftért inscribálta Egervári Lászlónak (ekkor Knin megyében, Dl. 19746; 1492 III 24: ugyanannak 12000 aft-ért, Dl. 19817), de 1493-ban (II. 6) visszacserélte tőle Csókakőért és Vitányért (Dl. 19957) E korból egy várnagya ismert: Horvát Illés 1495 s. d. (Bwhegh, Jajca 121)
Lokalizációs adatok
A Kapitány torony, Bihács Óvárosának, egykor falakkal védett alsó negyedében, az Una folyó bal partján található.
Történeti adatok
A hozzáférhető történészi vélemények többsége szerint, Bihács neve először 1260-ban, IV. Béla adománylevelében tűnt fel. A város, szabad királyi városként fejlődött a középkor folyamán. Ekkoriban a váron kívül a városban megtalálható volt még két kolostor – egy dominikánus és egy ferences, pár egyéb templom, nagyszámban kereskedelmi és lakóépületek, valamint jó néhány védőtorony.
A 16. században Bihács a környező várakkal együtt, a mind gyakoribbá váló török támadások elhárítására létrehozott védelmi övezetnek, a Katonai végvidéknek (krajina) a része lett.
Az oszmán haderő, 1592 júniusában foglalta el Bihácsot. Ekkortól, majd 300 éven át, Bihács az Oszmán birodalom nyugati végvidékének legfontosabb erőssége lett, s mint ilyen, a Horvát királyság elleni török támadások megindulási, logisztikai központjaként szolgált.
A többi boszniai várhoz képest, Bihács erődvárosa abban egyedülállónak tekinthető, hogy a hosszú oszmán időszak ellenére is fennmaradt a város várfalakon belüli, korábbi struktúrája. Új építkezésekkel, a vár külső védelmi rendszerén sem kívántak változtatni annak ellenére sem, hogy a falakat új tábijákkal (török bástya) és tornyokkal erődítették, de a város belső urbánus szerkezetén az újonnan épített építmények sem változtattak.
Noha a Kapitány torony Bihács legrégebbi épületének számít, építésének pontos ideje mégsem ismert. A különböző történelmi térképek alapján az biztos, hogy még 1697. előtt épült [1] Tomsics Iván történetíró műve alapján, H. Strauss (Bihaćke kule i gradine, „Obitelj”, Zagreb 1923.) úgy véli, hogy a Kapitány tornyot 1205 körül építették fel, s egyike volt annak a négy toronynak, melyek közül hármat az 1291-92 közötti időszakban romboltak le.
Krešeljković a művében azt állítja, hogy Bihácson három ilyen torony állt, melyek a már említett erőd még látható maradványait képezték. Szerinte „az első tornyot 1870-ben, a másodikat 1889-ben bontották le, míg a harmadik jelenleg is áll, s jelenleg börtönként szolgál… Miután ennek a toronynak kicsi volt a belterülete így nem lakás céljából építhették, arra a torony mellett egy külön épület szolgált, amit odzsáci-nak, vagy konaci-nak (azaz kandallós épületnek, vagy palotának) neveztek… Míg egy torony felfelé terjeszkedik, addig egy odzsáci széltében terül el. A torony az mindig többemeletes, míg az odzsáci rendszerint egy emeletes. A torony alaprajza kevés kivételtől eltekintve négyzetes, rendszerint négyszögletes, míg az odzsáci alaprajza, mindig téglalap alakú… A tornyokat kőből, míg az odzsácikat kőből, téglából és fából építették…[2] Ezért, az előbbi okok miatt, a torony közelében 1860-ban a régi városfalak felhasználásával [3], egy palotát építettek”. [4] Lopašić 1890-es művében (Bihać i bihačka krajina…) idéz egy adatot arról, hogy: „…Bihács városát kettős fal övezte, melyek közül a külső 4 méter magas volt, a belső 7,5 méter. A falakat négy toronnyal (Dun�erska, Zabija, Kapetanova és Kanli kula), valamint kilenc tábijával védték (Bendbaša, Ičhizar, Nagy kapubástya, Nagytábija, Džibagića, Zelengrad, Fehér, Handanagića, Muhsinovića). A város délkeleti, Unára néző sarkában álló torony, egy különösen erős, háromemeletes építmény, de nem tudni, hogy a horvátok építették e, vagy csak később az oszmánok. A toronyban valaha a szandzsák pasa lakott, de jelenleg börtönként szolgál…”.
Az annexió után, az osztrák-magyar hatóságok a Kapitány tornyot egy börtönné alakították át, s ettől kezdve nagyon sokáig és kizárólag, az is maradt [5]. A börtönné alakítás miatt, számos építészeti beavatkozást hajtottak végre a tornyon, melyek során, elvesztette eredeti kinézetét. Az átalakítások mindenekelőtt a torony belsejét érintették, de ekkor nagyobbították meg a toronyablakokat is. A torony egészen 1959-ig, körzeti börtönként működött.
A 20. szd. hetven éveiben a tornyot felújították, s a belső tereit egy múzeum számára alakították át. A torony jelenleg is múzeumként szolgál.
A torony építészeti leírása
A Kapitány torony a négyzetes alaprajzú, meredek, négy oldalra ereszkedő tetővel fedett erődítési építmények típusába tartozik.
A torony, Bihács város történeti együttesének máig fennmaradt középkori részét képezi, mely a torony mellett áll - a torony körüli erődítési elemekből, azaz annak déli és keleti oldalánál található várfalrendszer maradványából, a régi vizesárok maradványából, a Szt. Antal templom maradványaiból és a régi palota helyéből, illetve maradványaiból.
A pince nélküli toronynak négy, földfelszín fölötti szintje van, szintenként egyetlen helyiséggel és lépcsővel.
A torony földszintje 10x10,5 m, az 1,20 m széles bejárata a keleti oldalán nyílik. A földszint tiszta beltéri magassága kb. 3 m, a falak átlagos vastagság 1,50 métert tesz ki. A földszintnek a bejáraton kívül, más nyílása nincsen.
Az I. emelet 10,00x9,70 m, a bel mérete 6,90x7,25 m, a falak vastagsága 1,20-1,40 méter között változik. Az első emelet megvilágítására két kisebb ablaknyílás szolgál a nyugati oldalon és egy kisebb, meg egy nagyobb a keleti oldalon. A nagyobb ablak a torony tengelyében helyezkedik el, s méretei megegyeznek a földszint bejárat méreteivel. A nagyobb ablak dísztelen szemöldökköveit és szárfáit a környékre jellemző, könnyen faragható kőből, un. bihacita-ból készítették.
A II. emelet kb. 9,50x9,50 m, a bel mérete 7,50x7,50 m, a falak vastagsága 1,00-1,10 méter között változik. A helyiség tiszta bel mérete, kb. 2,50 méter tesz ki.
A III. legfelső szint kb. 9,10x9,10 m, a bel mérete 7,50x7,50 m, a falak vastagsága kb. 0,80 m. Ez a szint volt a várkapitány szolgálati helyisége, s egyedüliként meszes vakolattal van bevakolva.
A torony falai, hasáb alakúra faragott mészkőből készültek. A torony homlokzatain, e kőnek jó néhány faragásfajtája figyelhető meg. A kötések kihangsúlyozására, cementes maltert használtak. A torony keleti oldalának egy kisebb részén, néhány sárgás homokkő hasáb is megfigyelhető.
A zömében négyzetes ablaknyílások a torony felső részén helyezkednek el. A torony keleti oldalán két, téglalap alakú nyílás van, melyek jóval nagyobb méretűek a korábbi ablakok méreténél [6]. A torony déli oldalán, a délkeleti sarok közelében egy kisebb nyílás látható, mely valószínűleg puskalőrésként szolgált. A nyugati homlokzat alsó részén egy faragott kőtábla van, ami egy pelikánt ábrázol.
A torony egészét, egy faszerkezetű sátortető fedi, amit bitumenezett zsindellyel borítottak be.
[1] A néphagyomány szerint, a Kapitány torony, illetve Bihács falai mentették meg IV. Béla magyar király életét az őt, a város faláig üldöző gyors tatár lovasoktól. A hálájának jeléül, IV. Béla király szabadságjogokat adományozott a városnak, s elrendelte, hogy a torony falába egy őt jelképező szimbólumot, egy fekete hollót faragjanak. Ám a tornyon ma látható faragvány - vagy a kőfaragó hozzá nem értése miatt, vagy nem tudott másmilyen hollót faragni - inkább egy pelikánra hasonlít. Az is lehet, hogy a faragványt egy másik helyről hozták ide és utólag falazták be, s csak ráfogják, hogy ez egy IV. Bélát szimbolizáló holló.
[2] Boszniában és Hercegovinában a 19. szd. elején még legalább 100 hasonló torony állt, melyek a kapitányok, különböző parancsnokok, földesurak székhelyei voltak. Kreševljaković megemlíti, hogy amikor a boszniai épített örökség eme fajtájával foglalkozott, akkorra már csak 10 db, állt belőlük. A számuk mára tovább csökkent.
[3] Ezek az épületek mindig nagy kiterjedésűek és általában egy földszintből és egy emeletből állnak. Meredek, négy oldalra lejtő tetőzetük volt.
[4] …szép, faragott kövekből épült építmény (Lopašić, 38.)
[5] A II. világháború alatt, a fasiszták rémséges bűnöket követtek el a toronyban, s majd 1000 ártatlan embert öltek meg.
[6] Az osztrák-magyar hatalom, a torony börtönné alakításakor, befalaztatta ezt a kisebb ablakot és egy nagyobbat készítetett, amit vasrácsokkal láttak el. Ezzel az átalakítással a torony nagymértékben vesztett eredeti értékéből, ezért az 1969-es felújításkor, visszaállították az eredeti állapotokat.
A torony és környéke, 2009. 03. 23-án került bejárásra, Keserű László és Szabó Tibor társaságában. Tekintve a város hosszú régmúltjára, még számtalan történeti adat is a rendelkezésünkre áll, ám az már szétfeszítené a honlap kereteit, így azok talán egy későbbi időpontban kerülnek feldolgozásra.
/Szatanek József/
Forrás:
1890. Lopašić, Radoslav, Bihać i Bihaćka krajina, Zagreb 1890.
1942. Truhelka, Ćiro, Sredovječni spomenici Bosanske Hrvatske, Hrvatsko kolo XXIII, Zagreb, 1942.
1953. Kreševljaković, Hamdija, Stari bosanski gradovi, Naše starine 1953, 1954. Kreševljaković, Hamdija, Kule i odžaci u BiH, Naše starine 1954., str. 71 – 86.
1985. Ančić, Mladen, Bihaćki kraj od 1262. do početka XV vijeka, Glasnik arhiva i društva arhivskih radnika BiH, XXV, Sarajevo, 1985 1999. Bihać, fotomonografija, izdavač opština Bihać i Gradska galerija Bihać, 1999.
