Engel Pál adatai szerint:
A 16. szd. második feléig, Zágráb vármegyéhez tartozó, Pozdvizd vára, 1475-ben, Frangepán János tulajdonában volt. Várnagyként említik meg Farkasics (a későbbiekben a családot Vragovics-okként is említik) Tamást 1495-ben, majd Miklós nevű fiát, aki 1519-ben, a törökök elleni harcokban esett el. A vár és birtoka 1503-ban Kozol Jánosé, majd a Tompics család tulajdonába kerül (1522.). A vár valószínűleg Bihács eleste környékén került a törökök kezére. (Egyes források szerint 1576. 09. 29-én, mások szerint 1577 őszén, sJz)
Podzvizd vára
„…Podzvizd várát, ahogy a csatolt ábrázolás mutatja (Fikret Abdić rajza, a 20. szd. 30-as éveiből), egy süveg alakú hegyre építették fel, de úgy, hogy az elhelyezkedése okán, a Petrova gora majd minden oldalára pazar kilátás nyílott. A várhegy legmagasabb pontján, egy magas torony áll, amit valamivel lejjebb, egy várplató (várudvar) és egy kéttornyos külsővár övezett. Az egyik torony kaputoronyként működött, de a felső szintjét egy dzsámivá alakították át. A kapuzat fölött, egy török nyelvű kőtábla van, melynek tartalma szerint, a várat egy bizonyos Zvjezdana Marija emeltette. Ám tekintettel arra, hogy a környékbeli népesség hajlamos a meséknek és legendáknak hinni, így nem állítható, hogy az építtető úrnőre vonatkozó adatnak bármilyen történelmileg is igazolható alapja lenne. A vár belsejében álló hatalmas toronynak nem volt kapuja, így bemenni, egy a toronyfal magasában vágott résen keresztül lehetett, melyhez korában egy létrán keresztül lehetett jutni. A várplató területén egy négyszögletes torony is található, melyről állítják, hogy azt Ahmed, a boszniai vilajet pasája építette. A torony mellett néhány kisebb kunyhó is megtalálható volt, melyek közül néhányat még a keresztények építettek, amikor a kezükön volt a vár. A belső torony magassága a 20 méter is eléri, míg a várudvar fala helyenként a 15 métert. A hodzsa (török pap), egy kicsiny, a várudvar falának támaszkodó házacskába szorult. A belső torony és a külső falak közti területen, volt még egy régi házrom is, melyben a török helyőrség lakott, míg el nem űzték őket. A vár alatt, egy kisebb, hat portából, egy dzsámiból és egy hozzátartozó iskolából álló, váraljai település (csársija) is volt…”
A hegy, amelyen Podzvizd vára emelkedik, nem különösebben magas, az un. podzvizdi útkereszteződés felöli oldal kivételével. A vár, minden bizonnyal Bosznia legrégebbi várai közé sorolható, ugyanis a szakemberek a várat magas védőtornya alapján, Bosznia legkorábbi, középkori építményei közül valónak tartják. A vár központ lakótornya, elérte a 12 méteres magasságot és a 15 méteres átmérőt. A torony eredetileg hengeres volt, s csak utóbb alakították át köpenyezéssel, 12 szöglet alakúra. A torony bejárata, a felszíntől 4 méteres magasságból nyílott és megközelíteni egyedül egy létra segítségével lehetett, ami a védők biztonságát erősítette. A torony magasban lévő, kör alakú terme alatt, volt egy olyan helyiség is, mely börtönként és élelmiszerraktárként szolgált, s ahol egy, az akkori szükségleteknek megfelelő, kőbe vágott kút is volt. Dr. Čiro Truhelka 80 évvel ezelőtti véleménye szerint: „a torony megalkotását az egész konstrukciója és régisége alapján, leginkább a 13. századra lehetne datálni, és feltehetőleg a Krescsics nemzetség (pleme Krešćićko) építette fel, mégpedig közvetlenül a tatárjárás után”.
Ezt az ősi tornyot, egy ovális fallal vették körbe, ami szintén a vár korai keletkezésére utal. Podzvizd várának külső, tojás alakot formázó védőfalának egyik része, egy sarkantyúszerű éles kiszögellésbe vált át. A várfal egyik részéhez, a későbbiekben, egy kisebb dzsámit és az őrség elhelyezéséül szolgáló épületet építettek. A várat egy un. Pasics (Pašić) toronnyal erősítették tovább, mellyel szemben, egy tágas épület állt, ami a várkapitány lakóhelyéül szolgált.
Podzvizd várán, három építési fázist különböztethetünk meg. A legrégebbi fázishoz a vár középső része, a középső fázishoz a fent említett lakótorony köpenyezése, míg a legfiatalabb fázishoz, az un. Pasić torony felépítése köthető.
A vár mai állapota
A vár 2009. március 22-én került bejárásra, Keserű László és Szabó Tibor társaságában. Mielőtt a maradványok bővebb ismertetésre kerülne sor, felhívnám az érdeklődők figyelmét, hogy a vár romjai egy aknamező közepén találhatók, így a felkeresése, csak saját felelősség vállalása mellett javasolt! A vár egy kúpalakú, kevésbé magas domb tetején helyezkedik el. Az oválisalakú, többszörösen megtört falú külsővár közepén egy utólagos köpenyezéssel megerősített öregtorony áll. A külsővárat egy nyolcszögletű toronnyal (keleten) és egy négyzetes kaputoronnyal (délen) erősítették. A külső vár nyugati harmadában, a fal belső oldalának támaszkodva egy épületsor figyelhető meg. de a beosztása a növényzet miatt nem megállapítható, bejárni az aknaveszély miatt nem lehetett. A kaputorony fölött, egy fából ácsolt dzsámi volt, mely romos állapotban még a 20.
szd. 80-as éveiben is látható volta, ám mára nyoma sem maradt. A kaputorony nyugati falához, a külsővár falának külső felének támasztva egy hosszúkás épület látható, mely valószínűleg a hodzsa lakása lehetett. A várat kívülről – szintén az aknák miatt – körbejárni nem lehetett, így nem tudni, hogy a várat övezte-e árok. A körülmények miatt, a helyszínen készített alaprajzi vázlat nyugati szegmense nem tekinthető pontosnak.
Összességében, a látható maradványok miatt a vár felkeresése ajánlható lenne, ha nem lenne körbeaknázva, így bejárása egyelőre csak egyéni felelősségre javasolt. Azonban, a legújabb hírek szerint, 2008-ban a bosnyák hatóságok 150.000 KM (kb. 80.000 euro) különítettek el a vár területének kitisztítására, geodéziai felmérésére. A munkálatok elvégzésére 5 éves határidőt szabtak, így remélhető, hogy 2014-től a vár romjai már gond nélkül bejárhatók lesznek.
/Szatanek József/
Podzvizd - Báni határvidék 192. oldal: „Lenkovics Iván, 1563-as jelentésében így ír Podzvizd (Pozviz) váráról: „A vár, Mikulics ispán birtokában van.
Benne, 8 főből álló királyi katona van. A vár védelmét, további 24 katonával kell megerősíteni…”
225. oldal:
„Ferdinánd király biztosai 1563. végén, lejárták és összeszámlálták a határvidék várait, hogy megállapítsák helyüket, sajátosságaikat, a védelmi feladatokra való alkalmasságukat, és az általuk védett hátországból való logisztikai ellátásuk lehetőségeit. A bejárás érintette Bihácsot és az Una menti várak mindegyikét, továbbá Osztrozsácot, Brekovicát, Krupát, Cazint, Sztijenát, Buzsint, Izacsicsot, Terzsácot, Drezsniket, Jeszenicát, Otocsácot, Brinjét, Dabart és Zengg erődítéseit. A fenti várak képezték a végvidék első védelmi vonalát, mely mögött egy második vonal is kirajzolódott Mutnica, Sturlics, Cetin, Szluin, Pécs (Kladusapécs), Alsó- és Felsőkladusa, Kersztinja, Klokocs, Furján, Bojna, Bruvno, Podzvizd várai által. Ehhez még néhány Una és Kulpa közti vár is tartozott, mint pld. Zríny és Gvozdanszkó, valamint a likai hátországból, mint pld. Modrus, Ogulin…”
258. oldal, 437-es jegyzet:
„…A Bihácsi kapitányság 1576-os összeírása alapján, Bihácshoz számoltak néhány dél-horvátországi, néhány Una háti és Zríny hegységi várat is, melyeket utólag az Ogulini és a Hrasztovicai kapitánysághoz csatoltak. Az 1577-es összeírásban a Hrasztovicai kapitányság alá tartozott a korábban Bihácsi várak közül, Zríny, Gvozdanszkó, Mutbica és Greda. Bihácshoz ekkoriban Szluin, a Korana menti Terzsác, Podzvizd, Kladusapécs, sőt még a Sztenicsnyák közeli Kneja vára tartozott. A várak eloszlása az egyes dokumentumok és összeírások alapján változott, így nem tekinthető pontosnak.
259. oldal:
„„A már korábban meglévő Zenggi és Bihácsi kapitányság mellé, 1576. után, Ogulin és Hrasztovica székhellyel, két új kapitányságot is kialakítottak. Ekkor, a Bihácsi kapitányság alá rendelték az összes várat (28. db) az Unától a Zríny hegységig, valamint a Korana és a Glina folyókig. A várak a következők voltak: Szokol, Ripács, Drezsnik, Brekovica, Osztrozsác, Toplicski Turanj, Blagaj (a Korana menti), Kersztinja, Hresznó, Vranogrács, Felső, vagy Kiskladusa, Alsó, vagy Nagykladusa, Cetin, Perna, Kladuspécs, Szt. György vára, az osztrozsáci mezőn, Gvozdanszkó, Pedalj, Sturlics, Zríny, Középső, vagy Nagygradac, Mutnica, Gore, Mazin Greda és Bojna [438].
Ilyen nagyszámú várnak a Bihácsi kapitányság alá rendelése stratégiai szempontokból indokolatlan volt, hisz Bihács maga is képes volt a vidék védelmére, ezért az 1578-as összeírás szerint, a Zríny hegységi és környéki várakat, mint pld. Zrínyt, Gvozdanszkót, Mutnicát az újonnan alapított Hrasztovicai kapitánysághoz csatolták. Bihács alá ekkor, csak Szluin, Podzvizd és Kneja tartozott.
[438] A horvátországi kapitányságok várainak eme listája, a már említett határvidéki forrásokat összegyűjtő R. Lopašić művéből származik (SHKR, I. 41-44.), azzal a némi különbséggel, hogy követi az egyes kapitányságok várai közti változásokat is.
268. oldal:
„A törökök, Horvátország leggyengébben védett határszakaszának, a leendő Bánságnak a meghódítását 1577 őszén kezdték meg. A bosnyák szandzsák pasája, Ferhát pasa vezette török seregek, ekkor foglalták el Podzvizdt, Alsó- (Nagy-) és Felső(Kis-)kladusát, Sturlicsot, Ajticsot és Kladusapécset (Török Mihály Pécsét)…”
Zagreb, 1995.
Forrás:
Milan Kruhek: Krajiške utvrde i obrana Hrvatskog kraljevstva tijekom 16.st.. Hrvatski institut za povijest.
Radoslav Lopašic "Bihać i bihačka krajina" Zagreb 1890 .
