Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Novi Vinodolski - NoviHorvátországHorvát-SzlavónországModrus-Fiume vármegye - Lopar

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Térkép

„Végezetül, a rejtélyes nevű, Novi Vinodolski melletti Lopar (Lopar kod Nova), ugyancsak titokzatos romjait kell megemlítenünk. A tenger mellett egy ötszögletű, élével a főút felé forduló, míg a tengerre néző homlokzatának két oldalán egy-egy toronnyal védett építmény, jó megtartású romjai emelkednek. Az egész építményt egy harántfal osztja ketté úgy, hogy a tenger felőli oldalon egy nagy, négyszögletes udvar alakítottak ki, melynek egy kisebb, háromszögletű rész támaszkodik. A két udvarrész összeeresztésében egy-egy kisebb torony, vagy erkély maradványai láthatók. A tengernek futó falak első része hiányzik, de lehet, hogy ott sohasem volt fal, illetve csak annyi, amennyi ma is látszik. Az egész építményt egy félköríves, tengertől tengerig érő külső fal övezi. Az építmény falain belüli sziklás talaj természetes állapotában maradt, sőt, soha nem is kívántak hozzányúlni, se elegyengetni, de valamiféle lakóépületnek sincs nyoma. Azonban a falak mind két oldalán egy-egy hatalmas, kőből készített lépcsőzet volt, melyek a fal tetejére vezettek, ami arra utal, hogy a falakat egykor pártázattal látták el. Hogy mely korból eredhet ez az építmény? Vannak jelek, amelyek azt mutatják, hogy ez egy római építmény és vannak jelek, amelyek ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Valószínűleg az lehet az igaz, hogy ez egy középkori, Frangepán építmény volt, amit valami tengerészeti célból, de nem egészen világos rendeltetéssel építettek fel. Létezik olyan elképzelés is, hogy ez valami hajóépítő műhely lehetett, de ennek kicsi a valószínűsége, vagy talán valamiféle őrhely, vagy áruraktár volt? Feltehetően erre már csak későbbi időkben lehet választ adni, illetve rendeltetését meghatározni.” 

---/---


Az erősség mai állapota:

A vár bejárása 2009. 06. 10-én történt Keserű László és Szabó Tibor társaságában. Novi Vinodolskitól délebbre, a Senjbe (Zengg) vezető part-menti út jobb oldalán, a Loparnak nevezett településrészen, a Donji Zagon-ba (Ledenicébe) vezető elágazás közelében, közvetlenül a tengerparton találhatók Lopszica (Lopsica) erődjének romjai. 
Az erősséget, római építésűnek tekintik, és a tájékoztató tábla szerint, feltehetően a római Liburnia határvidéket őrző hét castrum egyike volt. A feltételezések szerint, a Vinodoli völgységet megszerző vegliai főurak, a későbbi Frangepánok, még egyben találták az erősséget és itt alakították ki korai székhelyüket, de később egy új vár (Novi kaštel) felépítése mellett döntöttek, mely mellett aztán kifejlődött a mai Novi Vinodolski település magja, az Óváros (Stari grad). A romok egy kellemes, tengerpart sétányon találhatók, de a teljes területe még feltárásra és rekonstrukcióra vár. A Gj. Szabo féle alaprajz alapján az egyes részei kitűnően beazonosíthatók, noha ma már jóval kevesebb maradványok figyelhetők meg. Az erődítés északi falának kétharmada még teljes magasságában áll, de a többi része, egy-két falcsonkon kívül a föld alatt rejtőzik. Tekintve a környék látnivalóit (a vinodoli Frangepán kastély, a ledenicei romváros), s a könnyű megközelítést, a romok felkeresése ajánlott.
/Szatanek József/ 
---/---

LOPAR

Alig egy püskalövésnyire Novi Vinodolski Lišanj -i strandjától, a Zenggbe (Senj) vezető főút és a tengerpart között állnak Lopar ősi, komor romjai. Lišanjtól a romokig számos új, kertekkel övezett villa sorakozik , amit a tengerpart szerelmesei építettek. A főút és a tengerpart közti szűk, üres és sziklás terület a tengernek ereszkedik. Itt áll Lopar vára, főhomlokzatával a tenger habzó hullámai mosta, sziklás partra helyezve. Biztos, hogy a tenger is sokkal járult hozzá, hogy Lopar falai ennyire elpusztuljanak.
Lopar még látható hatalmas falai, részben fennmaradtak, részben a föld színével váltak egyenlővé. A várat, alapjaiban négyszögletesre építették, majd az északi oldalához egy, két fal által hegyesszöget alkotó részt illesztettek, így a vár egésze, valójában ötszögletűvé vált. A tengerre néző homlokzat mindkét oldalán, egy-egy testes, négyszögletes torony van, melyek a vár külső oldalához simulnak. A tornyok belső mérete, 3,4x4,9 m. A nyugati oldalon lévő torony meglehetősen jó állapotban van, de a vele szembeni oldalon lévő szinte már a földig leomlott. Hasonló, de jóval kisebb tornyok vannak a vár, északnak tartő és éket képező falainak tompaszögű végében. Itt is a nyugati torony örződött meg jobban, míg a vele szembeni teljesen romba dőlt. A nyugati torony bejárata az első emeleten, a várfalról nyílott, s itt még egy szűk, rézsűs ablak is fennmaradt. A két, testes torony közti homlokzatfal (egy kisebb résztől eltekintve) teljesen leomlott. Minden valószínűség szerint, itt lehetett a vár kapuja. A vár élének északi fala is leomlott, mint ahogy az itteni fal keleti része is.
A vár főhomlokzatán áthaladva, egy négyszögletes térbe lehet jutni. Hogy ennek a területnek az egésze egykor valamiféle várudvar volt e, azt ma már nem lehet megállapítani. A romok egészét, tengermelléki gaznövények nőtték be teljesen. A főhomlokzaton átlépve, rögtön balra látható a nyugati torony bejárata, mely előtt keletre, egy vékony fal emelkedik, holmi előteret képezve. E falak közti tér rendkívül szűk, s szélessége alig tesz ki 1 métert.
A gerendafészkek alapján, a nagy tornyoknak, 3-4, alacsony belmagasságú emelete volt. A tornyok bejárata kőkeretezésű volt és így kőboltozású is. Az ajtószárak tengelye fölötti boltív, meglehetősen mélyről indul. Az első, 36 m széles udvart, egy 1,8 m vastag fal választja el a második, háromszögletű udvartól, melybe a választófal középén lévő kapun keresztül lehetett bemenni. 
Az első, ahogy a második udvar mindkét oldalán is, a fal mellé épített lépcsőzeten át lehetett a falkoronát és a tornyokat megközelíteni. Ennek okán, a falak a lépcsőknél vastagabbak, mint másutt. Míg a falak és a tornyok falvastagsága 1,6 méter, addig az említett lépcsőknél, plusz 1,3 méterrel vastagabbak. A vár háromszögletű részében található lépcsőknél, a fal vastagsága 2,6 méter. A falkoronán, máig megfigyelhetők az egykori pártázat maradványai, míg alatta egy gerendafészek sor van, melybe a védőfolyosót tartó gerendákat illesztették. Mind ahol a koronáig fönnmaradt a fal, ott mindenütt ugyan ez a kialakítás figyelhető meg.
A vár egészét tört kövekből építették fel, téglának, vagy faragott kőnek nyoma sincs, csak a vakolatokban és a habarcsban látni apróra őrölt tégladarabokat. 
Az egész várat egy kacskaringós, 0,9 m vastag külső fal övezi, mely egészen a főútig, helyenként még alá is nyúlik. Ez a fal a keleti oldalon 4,5 m magas és a vár főhomlokzatának irányában, derékszögben megtörik, majd a torony sarka felé tart, s nagy valószínűséggel belekötött a keleti toronyba, noha a csatlakozásnak ma már nyoma sincs. 
A lopari romok, sok minden más miatt is nagyon érdekesek. Rögtön a külsőfalak és a vár falai között, de odébb is, számos római, kerámia és üvegedény töredéket találtak, ami tovább növeli a vár rejtélyeinek számát. Van, aki római építménynek tartja a várat, sőt bátran állítja, hogy Lopar vára, azonos azzal az ősi, római Lopszica erőddel, amit Ptolemaiosz a Senia-ba (Zenggbe) tartó út mellé helyezett és a liburniai limes hét római vára (septem turres) közé sorolja. Ám létezik egy másik elképzelés is Loparról, mely szerint egy nagyon ősi Frangepán volt, amit valami tengerészeti célból építettek, de lehetett erődített hajóépítődokk, csak őrhely, vagy áruraktár is (Gj. Szabo: Sredovječni gradovi, 190). És csakugyan sok olyan építészeti részlet található a várban, ami megengedi azt a feltételezést, hogy Lopar egy római építmény volt. Az is csodaszámba megy, hogy egyetlen középkori forrás sem említi a várat. 
A kiváló, horvát tudós, J. Brunšmid úgy tartja, hogy valahol itt állhatott a rómaiak Ad Turres nevű települése, mégpedig azon a ponton, ahol a Tarsaticából vezető két út találkozik, így nem lehetetlen, hogy épp Lopar romjai lehetnek a római erőd maradványai. Végül is, a vár a tornyai után, - melyből négyet lehet megkülönbözetni – is megkaphatta a római „Ad turres” nevet, ami kb. azt jelenti, hogy a toronynál, vagy tornyoknál. 
A híres, antwerpeni térképész, Abraham Ortelius a „Theatrum orbis terrarum” című, 1570-es művében megjelentetett Pannónia és Illíria térképén is ide helyezte Lopszicát, míg a Lopsza nemzetséget a környékére, valahova Zengg alá jelölte. Egy Ortelius térképénél régebbi, ismeretlen szerzőjű térképen, Novi helyén csak Lopart jelölik, míg August Hirschvogelius 1579-es, „Sclavoniae, Croatiae noua descriptio” című térképen, pontos helyükön ábrázolják Novit (Noui) is és Lopart (Lopur) is (a zágrábi, Horvát állami levéltár térképgyűjteményében).
Amíg Lopar múltjáról lecsiszolják a homályt, addig is bátran kijelenthető, hogy Lopar igen régi vár, s mindenképpen régebbi Novi váránál. Az is teljesen valószínű, hogy Lopart már itt találták a Frangepánok, amikor megkapták Vinodolt, s biztos az is, hogy akkor hagyták fel, amikor felépült az új váruk, amit a réginek tartott Lopar várától való megkülönböztetésül neveztek el Novinak (azaz újnak). Mindenesetre, az elhelyezkedése miatt, Novi jobb várnak bizonyult Loparnál, ám a Frangepánok a romos és korszerűtlen Lopart továbbra is őrhelyként és egyéb célokra is használatban tartották, míg nem az 1598-ban Novira törő Bembo velencei admirális végleg le nem romboltatta. 
Legalább is így mesélik (Lopašić: Hrvat. urbari 130). Ha így is volt az tény, hogy Lopar már évszázadok óta rom, ám egyszerű, de kitünően megépített falai, még mindig dacolnak az idő vasfogával.

„Végezetül, a rejtélyes nevű, Novi Vinodolski melletti Lopar (Lopar kod Nova), ugyancsak titokzatos romjait kell megemlítenünk. A tenger mellett egy ötszögletű, élével a főút felé forduló, míg a tengerre néző homlokzatának két oldalán egy-egy toronnyal védett építmény, jó megtartású romjai emelkednek. Az egész építményt egy harántfal osztja ketté úgy, hogy a tenger felőli oldalon egy nagy, négyszögletes udvar alakítottak ki, melynek egy kisebb, háromszögletű rész támaszkodik. A két udvarrész összeeresztésében egy-egy kisebb torony, vagy erkély maradványai láthatók. A tengernek futó falak első része hiányzik, de lehet, hogy ott sohasem volt fal, illetve csak annyi, amennyi ma is látszik. Az egész építményt egy félköríves, tengertől tengerig érő külső fal övezi. Az építmény falain belüli sziklás talaj természetes állapotában maradt, sőt, soha nem is kívántak hozzányúlni, se elegyengetni, de valamiféle lakóépületnek sincs nyoma. Azonban a falak mind két oldalán egy-egy hatalmas, kőből készített lépcsőzet volt, melyek a fal tetejére vezettek, ami arra utal, hogy a falakat egykor pártázattal látták el. Hogy mely korból eredhet ez az építmény? Vannak jelek, amelyek azt mutatják, hogy ez egy római építmény és vannak jelek, amelyek ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Valószínűleg az lehet az igaz, hogy ez egy középkori, Frangepán építmény volt, amit valami tengerészeti célból, de nem egészen világos rendeltetéssel építettek fel. Létezik olyan elképzelés is, hogy ez valami hajóépítő műhely lehetett, de ennek kicsi a valószínűsége, vagy talán valamiféle őrhely, vagy áruraktár volt? Feltehetően erre már csak későbbi időkben lehet választ adni, illetve rendeltetését meghatározni.” 

---/---


Az erősség mai állapota:

A vár bejárása 2009. 06. 10-én történt Keserű László és Szabó Tibor társaságában. Novi Vinodolskitól délebbre, a Senjbe (Zengg) vezető part-menti út jobb oldalán, a Loparnak nevezett településrészen, a Donji Zagon-ba (Ledenicébe) vezető elágazás közelében, közvetlenül a tengerparton találhatók Lopszica (Lopsica) erődjének romjai. 
Az erősséget, római építésűnek tekintik, és a tájékoztató tábla szerint, feltehetően a római Liburnia határvidéket őrző hét castrum egyike volt. A feltételezések szerint, a Vinodoli völgységet megszerző vegliai főurak, a későbbi Frangepánok, még egyben találták az erősséget és itt alakították ki korai székhelyüket, de később egy új vár (Novi kaštel) felépítése mellett döntöttek, mely mellett aztán kifejlődött a mai Novi Vinodolski település magja, az Óváros (Stari grad). A romok egy kellemes, tengerpart sétányon találhatók, de a teljes területe még feltárásra és rekonstrukcióra vár. A Gj. Szabo féle alaprajz alapján az egyes részei kitűnően beazonosíthatók, noha ma már jóval kevesebb maradványok figyelhetők meg. Az erődítés északi falának kétharmada még teljes magasságában áll, de a többi része, egy-két falcsonkon kívül a föld alatt rejtőzik. Tekintve a környék látnivalóit (a vinodoli Frangepán kastély, a ledenicei romváros), s a könnyű megközelítést, a romok felkeresése ajánlott.
/Szatanek József/ 
---/---

LOPAR

Alig egy püskalövésnyire Novi Vinodolski Lišanj -i strandjától, a Zenggbe (Senj) vezető főút és a tengerpart között állnak Lopar ősi, komor romjai. Lišanjtól a romokig számos új, kertekkel övezett villa sorakozik , amit a tengerpart szerelmesei építettek. A főút és a tengerpart közti szűk, üres és sziklás terület a tengernek ereszkedik. Itt áll Lopar vára, főhomlokzatával a tenger habzó hullámai mosta, sziklás partra helyezve. Biztos, hogy a tenger is sokkal járult hozzá, hogy Lopar falai ennyire elpusztuljanak.
Lopar még látható hatalmas falai, részben fennmaradtak, részben a föld színével váltak egyenlővé. A várat, alapjaiban négyszögletesre építették, majd az északi oldalához egy, két fal által hegyesszöget alkotó részt illesztettek, így a vár egésze, valójában ötszögletűvé vált. A tengerre néző homlokzat mindkét oldalán, egy-egy testes, négyszögletes torony van, melyek a vár külső oldalához simulnak. A tornyok belső mérete, 3,4x4,9 m. A nyugati oldalon lévő torony meglehetősen jó állapotban van, de a vele szembeni oldalon lévő szinte már a földig leomlott. Hasonló, de jóval kisebb tornyok vannak a vár, északnak tartő és éket képező falainak tompaszögű végében. Itt is a nyugati torony örződött meg jobban, míg a vele szembeni teljesen romba dőlt. A nyugati torony bejárata az első emeleten, a várfalról nyílott, s itt még egy szűk, rézsűs ablak is fennmaradt. A két, testes torony közti homlokzatfal (egy kisebb résztől eltekintve) teljesen leomlott. Minden valószínűség szerint, itt lehetett a vár kapuja. A vár élének északi fala is leomlott, mint ahogy az itteni fal keleti része is.
A vár főhomlokzatán áthaladva, egy négyszögletes térbe lehet jutni. Hogy ennek a területnek az egésze egykor valamiféle várudvar volt e, azt ma már nem lehet megállapítani. A romok egészét, tengermelléki gaznövények nőtték be teljesen. A főhomlokzaton átlépve, rögtön balra látható a nyugati torony bejárata, mely előtt keletre, egy vékony fal emelkedik, holmi előteret képezve. E falak közti tér rendkívül szűk, s szélessége alig tesz ki 1 métert.
A gerendafészkek alapján, a nagy tornyoknak, 3-4, alacsony belmagasságú emelete volt. A tornyok bejárata kőkeretezésű volt és így kőboltozású is. Az ajtószárak tengelye fölötti boltív, meglehetősen mélyről indul. Az első, 36 m széles udvart, egy 1,8 m vastag fal választja el a második, háromszögletű udvartól, melybe a választófal középén lévő kapun keresztül lehetett bemenni. 
Az első, ahogy a második udvar mindkét oldalán is, a fal mellé épített lépcsőzeten át lehetett a falkoronát és a tornyokat megközelíteni. Ennek okán, a falak a lépcsőknél vastagabbak, mint másutt. Míg a falak és a tornyok falvastagsága 1,6 méter, addig az említett lépcsőknél, plusz 1,3 méterrel vastagabbak. A vár háromszögletű részében található lépcsőknél, a fal vastagsága 2,6 méter. A falkoronán, máig megfigyelhetők az egykori pártázat maradványai, míg alatta egy gerendafészek sor van, melybe a védőfolyosót tartó gerendákat illesztették. Mind ahol a koronáig fönnmaradt a fal, ott mindenütt ugyan ez a kialakítás figyelhető meg.
A vár egészét tört kövekből építették fel, téglának, vagy faragott kőnek nyoma sincs, csak a vakolatokban és a habarcsban látni apróra őrölt tégladarabokat. 
Az egész várat egy kacskaringós, 0,9 m vastag külső fal övezi, mely egészen a főútig, helyenként még alá is nyúlik. Ez a fal a keleti oldalon 4,5 m magas és a vár főhomlokzatának irányában, derékszögben megtörik, majd a torony sarka felé tart, s nagy valószínűséggel belekötött a keleti toronyba, noha a csatlakozásnak ma már nyoma sincs. 
A lopari romok, sok minden más miatt is nagyon érdekesek. Rögtön a külsőfalak és a vár falai között, de odébb is, számos római, kerámia és üvegedény töredéket találtak, ami tovább növeli a vár rejtélyeinek számát. Van, aki római építménynek tartja a várat, sőt bátran állítja, hogy Lopar vára, azonos azzal az ősi, római Lopszica erőddel, amit Ptolemaiosz a Senia-ba (Zenggbe) tartó út mellé helyezett és a liburniai limes hét római vára (septem turres) közé sorolja. Ám létezik egy másik elképzelés is Loparról, mely szerint egy nagyon ősi Frangepán volt, amit valami tengerészeti célból építettek, de lehetett erődített hajóépítődokk, csak őrhely, vagy áruraktár is (Gj. Szabo: Sredovječni gradovi, 190). És csakugyan sok olyan építészeti részlet található a várban, ami megengedi azt a feltételezést, hogy Lopar egy római építmény volt. Az is csodaszámba megy, hogy egyetlen középkori forrás sem említi a várat. 
A kiváló, horvát tudós, J. Brunšmid úgy tartja, hogy valahol itt állhatott a rómaiak Ad Turres nevű települése, mégpedig azon a ponton, ahol a Tarsaticából vezető két út találkozik, így nem lehetetlen, hogy épp Lopar romjai lehetnek a római erőd maradványai. Végül is, a vár a tornyai után, - melyből négyet lehet megkülönbözetni – is megkaphatta a római „Ad turres” nevet, ami kb. azt jelenti, hogy a toronynál, vagy tornyoknál. 
A híres, antwerpeni térképész, Abraham Ortelius a „Theatrum orbis terrarum” című, 1570-es művében megjelentetett Pannónia és Illíria térképén is ide helyezte Lopszicát, míg a Lopsza nemzetséget a környékére, valahova Zengg alá jelölte. Egy Ortelius térképénél régebbi, ismeretlen szerzőjű térképen, Novi helyén csak Lopart jelölik, míg August Hirschvogelius 1579-es, „Sclavoniae, Croatiae noua descriptio” című térképen, pontos helyükön ábrázolják Novit (Noui) is és Lopart (Lopur) is (a zágrábi, Horvát állami levéltár térképgyűjteményében).
Amíg Lopar múltjáról lecsiszolják a homályt, addig is bátran kijelenthető, hogy Lopar igen régi vár, s mindenképpen régebbi Novi váránál. Az is teljesen valószínű, hogy Lopart már itt találták a Frangepánok, amikor megkapták Vinodolt, s biztos az is, hogy akkor hagyták fel, amikor felépült az új váruk, amit a réginek tartott Lopar várától való megkülönböztetésül neveztek el Novinak (azaz újnak). Mindenesetre, az elhelyezkedése miatt, Novi jobb várnak bizonyult Loparnál, ám a Frangepánok a romos és korszerűtlen Lopart továbbra is őrhelyként és egyéb célokra is használatban tartották, míg nem az 1598-ban Novira törő Bembo velencei admirális végleg le nem romboltatta. 
Legalább is így mesélik (Lopašić: Hrvat. urbari 130). Ha így is volt az tény, hogy Lopar már évszázadok óta rom, ám egyszerű, de kitünően megépített falai, még mindig dacolnak az idő vasfogával.

Forrás:

Gj. Szabo: Sredovječni gradovi… (Zagreb, 1920. 21?. oldal.)
EMILIJ LASZOWSKI, Gorski kotar i Vinodol dio državine knezova Frankopana i Zrinskih, mjestopisne i povjesne crtice, Zagreb 1923. (260-264. oldal) 

GPS: É 45° 7.313 (45.121880)
K 14° 48.125 (14.802089)
Várak.hu mobil applikáció