Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

„…Az Ősi Odorján megyében a dalmát határ felé, két vár maradt fenn: Rakovnik, melynek ma is áll a kerek főtornya és némi övező fala, valamint Zvonigrad. Míg az írásos forrásokból nagyon keveset tudunk Rakovnikról, addig Zvonigrad múltjáról pár információ azért fennmaradt. Zvonigrad, a Vinodolnak is nevezett, Zrmanje-i völgy egy elkülönülő hegyén emelkedett. A vár ura 1220 körül egy bizonyos „Buysenus, nobilis vir de Luca in Suinigrado, fautor hereticorum” (kb. Buysenus de Luca, zvonigrádi nemes férfiú, az eretnekek (?) pártfogója). 
Zsigmond király 1412-ben engedélyezte Nelipics Ivánnak, hogy szabadon rendelkezzen saját váraival, melyek között volt castrum Zvonygrad cum contrata eius Odorya nuncupata, (kb. Az Odorja megyei Zvonigád várát érintve, ünnepélyesen kihírdetve) így Nelipics Iván 1435-ben odaajándékozta Katalin nevű lányának, Frangepán János feleségének. A vár a későbbiekben a Kurjákovicsok kezén volt, makd 1509-ben Karlovics Iváné. 
Sabljar őrnagy megemlíti, hogy a vér még 1826-ban is jó állapotban volt, de ekkor Brkić plébános utasítást adott a köveinek ledöntésére, hogy malmot építsenek belőle. A bécsi hadilevéltárban létezik egy Zvonigradrot ábrázoló rajz, amit 1699-ben készítettek, amikor is jelentős átalakításokat végeztek a váron. Még ma is megfigyelhető a főtorony és egy újabb épület romjai, amit talán a régi palotára építettek rá. A várat messzire nyúló falakkal övezték, amit utóbb kettéosztottak, amivel a vár egy kettős külsővárat kapott. 


---/---

„2. Odorja megye (districtus, župa) A középkori Odorja súlypontja, Lika legdélibb részeit foglalta el: a Zrmanje folyóvölgyének felsőszakaszát, és a Tiškovac patak völgyét a Mračaj-i torkolatáig. E vidékeken kívül, a kerület része volt még az észak dalmáciai Plavno és a ma Boszniához tartozó Grahovo polje is. 
2.1 Zvonigrad Odorja egykori székhelyének romjai, egy meredek sziklás magaslaton terülnek el (391 m tszfm), közvetlenül a dalmáciai oldalról megközelíthető Zrmanja patak völgyének déli kapujában, Palanka település fölött. A török hódítás előtti várról nagyon kevés adatunk van. A vár 1220 körül a Subics (Šubić) nembeli Višan (BUYSENUS) birtokában volt. A 14. szd. végén és a 15. szd. elején, az egész megye, ahogy maga a vár is a Nelipicsek tulajdonában volt. János gróf „Zvonygrad cum provincia Odorja” jegyajándékként vőjének, Frangepán Anzsnak ajándékozta. A vár horvát származású kastellánusát (castellanus Svonigrad) 1468-ban, Kurjakovics Károly (Karlo Kurjaković) gróf szolgájaként említik meg. Zvonigrad 1509-ben Károly gróf fia és Karlovics Iván bán tulajdonában volt. A várat Gerard Mercator 1627-es, Szlavóniát, Horvátországot és Boszniát ábrázoló térképén is feltüntették, mint Xuonigrat. A vár jelentőségét, még ha indirekt módon is, bizonyítja az itt létező ferences kolostor, amit 1506-ban a váraljai településen említettek meg [2]. A bécsi hadilevéltárban megtalálható a vár 1699-es alaprajza, amit vár, a határőrvidék (Krajina) szükségleteinek megfelelő átalakításának idején készítettek. Az alaprajzon jól megkülönböztethető az öregtorony és a nagy valószínűséggel a régebbi alapokon emelt újabb épületek is. Látható, hogy a várat úgy vették körül falakkal, hogy azok egy kettős külsővárat képeztek. A vármag négyszögletes volt, amit egy szabálytalan alaprajzú külsővárral öveztek. Devčić szerint a külsővár kerülete 180 métert tett ki [3]. A vár bejárata nagy valószínűséggel nyugaton nyílott. A belsővár hossza 24 métert, szélessége 13 métert tett ki. Devičić leírásának idején (1895.) a vár falai, a déli oldal kivételével, meglehetősen magasan álltak. A külsővár falait ma már nem lehet végigkísérni, egykori helyük csak a terepalakulatokból sejthető. A vár legmagasabb pontját egy citadella képezi, melynek bejárata a délkeleti sarokban nyílott. Itt található a négy részre osztott palota is, amit Davčić még jól megfigyelhetett. A palotának még ma is jól kirajzolódik az alapja, de a helységek kiosztása már nem észlelhető. A palota a négyzetes öregtoronynak támaszkodott, melyből ma már csak a keleti sarka látható, azaz ahol a palota a toronyhoz kapcsolódott. Az 1 méteres falakkal bíró torony, valószínűleg a vármag legrégebbi része lehetett, melyhez utólag építették hozzá a már említett, közvetlenül a törökök kiűzése után készített, bécsi alaprajzon látható külső védelmi rendszert.
[2] F.E.Hoško: Franjevci u Krbavskoj biskupiji; Krbavska biskupija u srednjem vijeku, Rijeka-Zagreb 1988. 
[3] Ivan Devčić: Zvonigrad i Rakovnik ; Prosvjeta, 1895” 

---/---

A várhely mai állapota:

Zvonigrad (kb. Harangvár) várát 2010. 04. 17-én, Keserű László és Szabó Tibor társaságában jártuk be. A vár maradványai, egy relatív 80 m magas, kúp (mondhatni harang) alakú hegy, szikláktól erősen szabdalt felszínű tetején találhatók. A várból ma már nem sok látható. A legmagasabb ponton egy öregtorony falsarka és hozzá délről egy íves fallal csatlakozó, palota maradványa figyelhető meg. A palota déli falában, több ablaknyílás és egy árnyékszék akna maradványa látható. Áll még a palota délkeleti sarka és az innen kiinduló keleti falszakasz is. Itt lehetett a belsővár kapuja, melyhez a sziklába kialakított felvezető út vezetett. A felvezető utat, némileg lejjebb egy, csak szakaszokban fennmaradt fal kíséri. A fal az iránya alapján, az északi külsővár északi végében található, sziklába vágott mélyútba csatlakozhatott be, de ennek nyomai már nem láthatók. A vár déli oldalán, egy másik külsővár terült el, melynek külső falai, csak nyomokban észlelhetők. Tekintve, hogy a vár innen szinte támadhatatlan volt, így itt helyezkedhettek el a gazdasági épületek. A vár leginkább támadható oldala a nyugaton, északnyugaton volt. Az egy öregtorony maradványon és a sziklába vágott mélyúton kívül, azonban más erődítési nyom ma már nem látható. Az erősen tagolt, sziklás felszín miatt, egyéb épített maradvány nem észlelhető.

/Szatanek József/ 

Forrás:

Đuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb. (210-211. o.)
Krešimir Matijević: Naseljenje -Like-Tekst