Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Ripač, Ripács - RipačBosznia-HercegovinaBoszniaBosznia vármegye - Forkolan, Stari grad, Ripács

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Archívum
  • Térkép

Ripács várának helye, valamint az új dzsámi melletti Gradina nevű lelőhely, 2010. 04. 15-én került bejárásra, Keserű László és Szabó Tibor társaságában. A bejárás a körülmények miatt, csak a lokalizációra korlátozódhatott, ugyanis mind a középkori vár, mind a Gradina területe teljesen beépült, így felszíni maradványoknak nyoma sem maradt. Aki esetleg arra felé jár, annak azért az Una nyújtotta természeti szépségért érdemes egy 10-15 percre megállnia.

A vár történetéről az alábbiakban található bőséges leírás.

A vár története:

Ripács (Ripač), a Bihácsi síkság (Bihaćko polje) délkeleti részén, az Una folyó kanyonjának kijáratánál található, kb. 9 kilométerrel délebbre Bihácstól. A mai település kiterjed az Una mindkét partjára, a Nagy és a Kis szigetre (Veliki i Mali otok) is.

Közvetlenül a Nagy és a Kis sziget fölött, kb. 250 méterrel távolabb az Una jobb partján, egy Gradina nevű lelőhely található.

Történeti adatok: A Bihácsi síkon eddig három, az illír-japoda törzsek anyagi kultúrájára jellemző régészeti leletekkel (ie. 10. szd. – iu. 2. szd.) bíró temetkezési helyet tártak fel: Pritoka-ban a Jezerina nevű helyen, Ribić-ben és Golubić-ban a Crkvina nevű lelőhelyen.

Az őskori és az ókori lelőhelyekről, nincsenek történetei adataink. Régészeti adatok alapján, a Nagy és a Kis szigeten található cölöptelepülés, a késő bronz, illetve a kora vaskorra, azaz ie. 10-4. századi periódusra datálható.

A Nagy szigeten szétszórva talált ókori tárgyak, köztük hat római pénzérme, valamint egy ókori faldarab arra utal, hogy ebből a korból minimum egy épület állt a szigeten.

A Nagy szigeten állt egy Kula-nak (Torony) nevezett négyzetes építmény is, mely valószínűleg Ripács, 15. századi történeti forrásokból jól ismert, középkori várának a maradványa volt.

Ripács várát az írásos források 1408-tól említik folyamatosan.

1408-ban, Zsigmondi király kiállíttat egy oklevelet Tompa Tamás részére, melyben kiemelik érdemeit, hogy megvédte Ripácsot a bosnyák-török csapatoktól. Ripács ebben az időben Hum megye (župa) székhelye volt.

1431, 1434 – Zsigmond király odaadományozza Ripács várát a vegliai Frangepán grófoknak, majd meg is erősíti őket ebben.

1449 előtt – Ripács a vegliai Frangepán grófok birtoka.

1512 – említést tesznek Ripács helyőrségéről. Ettől az időtől 1587-ig, jó néhány várnagy - név szerint is ismert.

1527 – Jurisics Miklós átveszi Ripács várát Ferdinánd király részére, s megerősíti a polgárokat minden ősi kiváltságukban.

1591 – az oszmánok több támadás után elfoglalják Ripácsot, de nem tartják meg, mivel a várban fölrobbant a lőportár és összedőlt.

1592 – Bihács elestével, Ripács is oszmán uralom alá került. A vár és a város, kevésbé védhetőnek és gyönge fenntartásúnak számított egészen a bécsi háborúig és Bihács ostromáig.

1697 – Ripács várát utoljára említik meg a történeti források.

(Lopašić, 1943., 212-216).

A műemlék leírása:

A ripácsi lelőhelyen tártak fel legelőször őskori cölöptelepülést Boszniában. Emellett, csak a Bosanka Gradiška közeli Donja Dolina mutatkozik még ilyen kivételesen értékes és gazdag, jelentőségében első osztályú régészeti lelőhelynek. A 19. század végén végrehajtott régészeti feltárások idején, az Una menti Ripács még négy szigetből állt: a Nagy és a Kis szigetből, valamint két nagyon kicsiny szigetből, melyek közül az egyik mára teljesen eltűnt, míg a másik fennmaradt részei a két sziget közti mésztufa lépcsőkben figyelhetők meg. A Nagy sziget nyugati része szintén teljesen eltűnt, valószínűleg annak következtében, hogy a régészeti kutatásokkal fellazították a talajt, mely aztán az Una magas vízállásával elmosódott. A régészeti kutatások alapján, a cölöptelepülés kiterjedt mindkét mai szigetre, az Una szigetek közti folyóágára, valamint a két legkisebb szigetre is. A becslések alapján, a település kb. 3.000 m2 területet foglalt el. Az első ásatás alkalmával, kb. 865 m2 területet kutattak meg, míg az 1975-ös és 1976-os ásatás 47 m2 felületet érintett. A további kutatások számára, a lelőhely kb. 2/3-a maradt vissza. Ezen a területen új magánházak és más építmények találhatók, ami jelentősen lecsökkenti a további kutatások lehetőségeit.

A 19. szd. végi ásatásokat a Nagy sziget akkori felszínén, átlag 3 méteres mélységben hajtották végre, amit rétegtanilag (stratigráfia) 7 rétegre osztottak. Az 1975-ös ásatás során, valamivel több, mint 6 méternyi mélyre hatoltak le, mivel ebben a mélységben is mutatkoztak régészeti leletanyagok. Miután a 3-6 méteres mélység rétegei már az Una vízszintje alatt találhatók, így a folyóvíz beszivárgása következtében már nem lehetett elérni az érintetlen rétegeket.

A Ripácsban megállapított rétegtani szituáció ugyanakkor, nagy biztonsággal rámutat arra is, hogy magának a szigetnek a létrejötte is azon emberek jelenlétéhez köthető, akik a szigetek térségét elfoglalták.

A cölöptelepülés kialakítása során, az eredetileg a folyó fenekébe levert cölöpök egy mesterséges akadályt képeztek, amely elősegítette az üledékképződés fokozódását. A folyamatot gyorsította a cölöplakók részéről az Una medrébe dobált hulladék is (kerámiatöredékek, állatcsontok, stb.), melyből valószínűleg több kisebb sziget nőtt ki, melyek az idők folyamán egy nagyobb szigetté álltak össze. A Nagy sziget fölött, a folyó fő sodorvonala szinte egy szabályos derékszögben balra kitér, egy éles, teljesen természetellenes kanyart hozva létre. A Nagy és a Kis sziget közti folyóág pontosan a folyó természetes folyásirányában található, melyből nyilvánvaló, hogy valamikor, a cölöptelepülés pusztulása utáni időben, ám még a Nagy szigeti, középkori, ripácsi vár felépítése előtt, a folyó utat tört magának az eredetileg eggyé összeállt szigeten.

Az első, ripácsi kutatások adatai alapján megállapítható, hogy a cölöptelepülés építményei egymástól elkülönülve álltak, a köztük való közlekedést csónakokkal oldották meg, legyen szó akár egy-egy nagyobb építményről, akár két-három, kisebb, szorosan egymás mellé épített épület együtteséről.

A több mint 2.500 feltárt cölöp elrendezésében, meglehetős szabályosság figyelhető meg. A cölöpök egy délkelet-északnyugat irányú, 6-8m széles és egy délnyugat-északkelet irányú, 10-12 m hosszú téglalapot alkotnak.

Az még nyitott kérdés, hogy az épületek elfoglalták e a cölöpök alkotta felszín egészét, vagy az épületek körül, legalább az egyik, vagy akár több oldalon is volt elég hely a mozgáshoz. Az első ásatások során, az egyik helyiség vízszintesen, egymás fölé elhelyezett dorongfából készített falainak az alsó részeire is ráleltek. Feltételezhető, hogy az épületek a keskenyebb oldalukon egy ajtóval, másutt ablakokkal voltak ellátva, míg a tetőt szalmával, vagy fakéreg lapokkal fedték le. Néhány helyen, valamiféle platform (emelvény/alépítmény) részeire is ráleltek, melyen házak álltak. A házak padozata és falai, valamiféle házi ragasztószerrel voltak összeragasztva. Az épületek egy vízszintes gerendakoszorún álltak, melyek a folyó fenekébe vert, 15-40 cm átmérőjű, rönk, vagy faragott tölgy, ritkábban fenyőcölöpökön feküdtek. A feltárás során, sikerült megállapítani a cölöpök összeerősítésének számos módját is (lapolás, furatozás, csapolás, toldás, stb.).

Az ásatások felülvizsgálatakor, két további helyiség maradványait tárták fel. Az egyes elemeik alapján feltételezhető, hogy azok két, egymástól csak alig 0,5 méterre álló épülethez tartoztak. Eme helyiségek padozatának szerkezetében, addig nem ismert elemek kerültek megállapításra. A délkeleti hegyiség padozatát az alábbiak alkották: az alépítmény egy egymás mellé szorosan illesztett hasított deszkából állt, melyre egy kb. 10 cm vastag, tiszta homokréteget terítettek szigetelésként a nedvesség ellen, amin egy kb. 3 cm vastag, égetett, döngölt agyagréteg volt.

Az északnyugati helyiséget, egy kettős padozat fedte: az újabb, tömörített, apróra zúzott kövekből és folyami kavicsból állt, mely alatt egy fajta vékony fagerendából és lécekből készített, kb. 15 cm vastag „rostély” volt, amit földdel, apró kerámiatörmelékkel és elrothad fahulladékkal töltöttek ki.

A régebbi padozat összetétele azonos az újabbéval, de alatta egy vékony földréteg volt, s az egész egy fapadozatú alépítményen „platformon” feküdt, mely fenyődorongokból, deszkákból, ágkötegekből állt, s csak mindezek alatt voltak a cölöpök. Tekintettel a kettős, kövezett padozat együttes vastagságára és súlyára, joggal feltételezhető, hogy ez az épület a sziget szilárdabb talaján állt, jóllehet az alapzat a cölöpépület tervszerű építésekor is készülhetett.

A ripácsi cölöptelepülés faépítészete kivételesen jó állapotban maradt fenn.

A ripácsi cölöptelepülés anyagi leleteinek zömét, többé-kevésbé egészben maradt kerámiaedény töredékekből áll. A jellemzően feketén fénylő, sima edények zömét, ál, szalagornamentikával díszítették, míg a régebbi darabokat, élesen kiálló, lekerekített élű (fazettás) karimával és fogantyúval díszítették. Az edények kialakítása a legkülönfélébb alakokat mutatja: poharak, tálak, edények, urnák, stb.. A kerámiaedények kialakítása, egységes alakjuk és részleteik, az Una hátság (Pounj) egykorú, erődített településeinek kerámiaanyagához köthető (Fiala, 1896, 94-100; Radimský, 1896, 73-93; Čović, 1962,41-61), de egy sor közelebbi és távolabbi lelőhelyhez is.

A fém leletek, különösen a fibulák és a tűk, közvetlenül kötődnek, az Una völgyi japoda temetkezési helyek hasonló leleteihez (Marić, 1968, 5-79). A számos szekerce, lándzsahegy és más tárgyak öntőmintái, fejlett fémkohászati tevékenységre utalnak. Mivelhogy a tágabb környéken sincsenek jelentősebb érclelő helyek, bányák, így a nyersanyagot árucsere útján szerezték be.

A település gazdasági életének alapját, a földművelés és az állattenyésztés képezte, melyek jelentős többletterméket állíthattak elő, ami az árucserét szolgálta. Az előkerült növénymaradványok azt mutatják, hogy a cölöptelepülés lakosai gabonát (búzát, árpát, zabot), hüvelyeseket (babot, borsót) termesztettek, míg a különböző, zömében vadon termő gyümölcs magvak, feltehetően a gyümölcstermesztés kezdeteire utalnak.

A csonttani (osteologiai) maradványok között túlnyomó a háziállatok csontja (sertés, kecske, juh, bivaly, ló), míg a vadászott állatok csontjai (szarvas, őz, alpesi vadjuh, nyúl, borz, hód, medve, róka, vadmacska) jóval kevesebb számban képviseltetik magukat. Úgy tűnik, hogy a vadászat, halászat és a gyűjtögetés, csak kiegészítő szerepet játszott.

A kivételes jelentőségű leletek közé számít, az a tizenöt, zömében igen nagyon elnagyolt kidolgozású antropomorf szobor, melyeken az emberi testnek csak néhány eleme ismerhető fel. A szobrocskáktól elüt egy piramidális alakkal bíró szobrocska, mely azon piramidális, antropomorf, terrakotta tárgyak utolsó darabjának mutatkozik, melyek eredete még a bronzkorba nyúlik vissza, valamint két, csupasz hermafroditát ábrázoló szobrocska.

Végezetül, e tárgyak közül a legnagyobb, egy hasáb alak, mely egy ülő, meztelen nőalakot ábrázol, aki valószínűleg valamilyen nagytekintélyű női istenség lehetett. Ezekkel a szobrocskákkal rokon, számos, hasonló példány található koncentráltan az északnyugat Balkánon (Raunig, 2004)..

Gradina A lelőhely az Una jobb partján, egy hosszan elnyúló fennsíkon mutatkozott meg. Az AVNOJ Út bevágása előtt, a Gradina egy megközelítőleg négyzetes, a terephez idomuló alakkal, íves, hosszúkás oldalakkal bírt. Az említett út építésekor, egy kb. 500 m2 részt metszettek le a Gradina északkeleti részéből. A lelőhely nyugati oldala az Una jobb partjának ereszkedik le, közvetlenül a szigetekre települt cölöptelepülés fölött (kb. 250 méterrel). A Gradina délkeleti végében, a mezőgazdasági munkálatokkal véletlenül, egy temetkezési helyet tártak fel. A gradinai temetkezési helyről a megtaláló az egyik sírban csontokat, míg máshonnan mellékleteket (kisebb agyagedényeket, némi vastárgyakat) tartalmazó kerámiaurna töredékeket gyűjtött össze. A „csontos” sírt az Una völgyi japoda temetkezési hely I. fázisára (ie. 800-650) lehet datálni, míg az urnasírok zöme a II. (ie. 650-350), illetve a III. fázishoz (ie. 360-250) tartozott (Raunig, 1981, 141-161).

A megtalált sírok közeli területen nyitott, kisebb ellenőrző szondából kapott adatok egy, őskori, késővaskori település létére utalnak. A terepszituáció alapján látható, hogy a temetkezési hely nagyobbik része megsemmisült a dombtető későbbi hasznosítása során (töröktemető, új épületek, gyümölcsös, út), ám lehetséges, hogy még mindig fel lehetne tárni néhány őskori sírt.

Ripács középkori vára A várat az Una átkelőhelyének védelmében stratégiai helynek számító Nagy szigeten építették fel. A 19. szd. második felében, egyes helyeken még 2 méter magas falai voltak láthatók, míg nem a század végén ledöntötték őket, mivel gátolták a víz áramlását a közeli malmokhoz. Radimskynek még lehetősége volt arra, hogy rekonstruálja a Nagy sziget teljes területét elfoglaló vár alaprajzát. A vár a helyi lakosok körében Forkolan, míg a történeti forrásokban Ripács név alatt volt ismert (Lopašić 1943.,212). A vár alaprajzában háromszög alakú. A vár széltében (délkeleti oldal) 120 méter széles volt, míg innen a háromszög északkeleti csúcsáig 190 m hosszan nyúlt el. A külső várfalak mentén négy, félig kiugratott, kerek torony volt. Abban az időben, mikor Radimsky bejárta a várat, a falakon belül csak egy négyzetes torony alapjait látta (Radimsky, 1983, 61). Mára, a torony alapjainak utolsó maradványai, az újonnan épített (2003) híd betontartójában végezték.

A szárazföldet és a Nagy szigetet egy hosszú híddal kötötték össze (ma két híd van itt, egy a szárazföldről a Kis szigetre és egy a Kis szigetről a Nagy szigetre). Rögtön a hídon átkelve a Nagy szigeten egy ma már tetőnélküli dzsámi van, mely az Ibrahimpasics (Ibrahimpašić) családé volt. Közvetlenül a dzsámi mellett, a vár falainak maradványai voltak.

A lelőhely eddigi törvényi védelme A lelőhely 1992-ig nem került bejegyzésre az ingatlan javak Regiszterébe, noha a szakemberek részéről voltak erre kísérletek, ekkor a Hivatal részéről védelem alá helyezték, mint a BiH SR védendő kulturális műemléke.

A ripácsi lelőhely a nemzeti műemlékek Ideiglenes listáján található, a 62. sorszám alatt.

Összhangban Bosznia és Hercegovina regionális tervével, az Una folyó térségét, a forrástól Ripácsig, „0” kategóriás, nemzetközi jelentőségű területnek sorolták be.

1. A 19. szd. második felében, Lopašić járja be a terepet és közli a középkori vár rövid leírását

2. 1892-ben, véletlenül egy őskori lelőhelyet tárnak fel

3. 1893-1897 között, a szarajevói Bosznia-Hercegovina Nemzeti múzeum, V Radimsky és V. Čurčić vezetésével szervezett feltárást hajtott végre; az ásatások során összegyűjtött anyagok a szarajevói Bosznia-Hercegovina Nemzeti múzeumban találhatók, míg a dokumentációk elvesztek, legalább is a Nemzeti múzeumban a 20. szd. hatvanas éveiben végrehajtott felülvizsgálatok során, nem találták meg, ám a technikusi rajzok zömét közzétették.

1. A 19. szd. második felében, Lopašić járja be a terepet és közli a középkori vár rövid leírását

2. 1892-ben, véletlenül egy őskori lelőhelyet tárnak fel

3. 1893-1897 között, a szarajevói Bosznia-Hercegovina Nemzeti múzeum, V Radimsky és V. Čurčić vezetésével szervezett feltárást hajtott végre; az ásatások során összegyűjtött anyagok a szarajevói Bosznia-Hercegovina Nemzeti múzeumban találhatók, míg a dokumentációk elvesztek, legalább is a Nemzeti múzeumban a 20. szd. hatvanas éveiben végrehajtott felülvizsgálatok során, nem találták meg, ám a technikusi rajzok zömét közzétették.

1. az új házak miatt, az Una mindkét szigetén, még a 20. szd. hetvenes éveinek elejétől máig intenzíven folyik terep pusztulása és a kivételesen attraktív helyen lévő, japoda cölöptelepülés maradványainak megsemmisülése. A területnek szintén nagy jelentősége van, Bosznia és Hercegovina e részének legrégebbi, név szerint is ismert lakosai maradványainak további, tudományos kutatásában. A további, kontrolálatlan építkezések és a ripácsi cölöptelepülés még kutatatlan részeinek megsemmisülésének megakadályozása, ennek a jelentős kulturális-tudományos kincsnek a jövő számára történő megőrzését jelentheti.

2. a Gradinán már hosszú idők óta jelen vannak az állandóra épített házak. A Nagy szigeten 1975-ben 15 ház volt, ma van vagy 20. A Gradinán 1974-ben csak néhány parasztház állt, ma van vagy 20 is.

Ripač települését Bihácsból, az Una jobb (keleti) parta mentén vezető főútról érhettjük el a legkönnyebben. Az egykori, középkori várnak helyet adó Velika Otoka - Nagy Szigethez a település közepén, közvetlenül a főút mellett elhelyezkedő, új építésű dzsámi mellett, az Una partjára levezető, szűk utcácskán juthatunk. A partról egy kettős híd vezet az egykori vár helyén található üdülőházakhoz

Várak.hu mobil applikáció
Új feltöltések, frissítések
01NovSzibiel - Vár
31OktTarján - Vár
14OktSopronkeresztúr - Nádasdy várkastély
11OktVilonya - templom
10OktSzihalom - Árpádvár
08OktMecseknádasd - Schlossberg
07OktTorna - templom
Ajánlott látnivalók
Réka vára, Rika vára, Nyugati építmény
VargyasRéka vára, Rika vára, Nyugati építmény
templom
Kissinktemplom