Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Lippától keletre, kb. 20 km-re, a Bánság északkeleti részében, a Ruszka-havasokhoz tartozó Lippai-hegycsoport területén, az itt nyugatra tartó Maros bal partjától mintegy 0,5-1 km-re fekszik Maroseperjes (Chelmac) község. A falutól északi irányban, kb. 1,5 km-re, a Maros déli partján, az ártérből kissé kiemelkedő halmon fekszik a maroseperjesi vár.

A vár építésének ideje homályba vész. A 15. században az itteni birtokos Patócsi-családé volt. Később, a Patócsiak férfiágának kihaltával Pethő és Kerecsényi László gyulai várkapitányok kapták adományképpen. A 16. század közepén a török foglalta el. 1595. aug. 13-án Borbély György karánsebesi bán az erdélyi katonákkal megerősített aradi és zarándi nemesség élén bevette Facsádot, majd a vár felmentésére érkező temesvári pasa seregét is szétverte. E hír hallatán az eperjesi török őrség nem merte bevárni az erdélyiek seregét; az erődítményt felgyújtották és elvonultak. A szabálytalan trapéz alakú vár hajdan, mint egy sziget, 1,5-2 méter relatív magasságban emelkedett a Maros ártere fölé. Napjainkban különösen a déli és nyugati oldalán még jelentős kőfalai állnak. Az északi és északkeleti oldalon a sűrű bozót miatt a falmaradványok alig követhetők. A falakkal körülvett terület 40 m x 20 m. A vár bejárata a nyugati oldalon lehetett, ahol kaputorony maradványait találjuk. A várfal déli oldala előtt egy kimélyített, farkasveremhez hasonló terület van, amelyre a várfalban háromosztású lőrés nyílik. A vár nyugati oldala mellett egy kövezett gyalogút halad el a Maros irányába. Ennek az útnak a keleti oldalán, kb. 3 méter magasságban áll a vár külső fala. Az ösvény nyugati felében egy toronyépület sarokfalának darabját találjuk. A vár belső területén, a déli oldalon egy boltozatos pincehelyiség falait és boltívindításait figyelhetjük meg. Ebből a helyiségből néz déli irányba a fent említett háromosztatú lőrés. Kisebb faldarabokat a vár délkeleti és keleti oldalán is felkutathatunk a sűrű bozótban.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 308.