Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A várat 1433-ban, a Zsigmond király és a Velencei köztársaság közti egyesség során említik meg, mely alapján Zsigmond lemondott Dalmáciáról Velence javára, mint a magyar királyság horvátországi és a velenceiek dalmáciai határvára.

A vár a neve alapján, a horvát-magyar történelemben oly jól ismert Keglevics család ősi birtoka lehetett, amit megerősíthet az a tény is, hogy a vár közelében található az, az Ervenik nevű falu, amit 1177 körül, a Perkál/Prkalj/ Perlat/Poclat/Percal nemzetség bírt. A Perkál családnak még 1322-ben is voltak birtokaik Obrovác környékén, a Zrmanja folyó völgyében. A család egyik tagját Kegelnek nevezték, aki egyesek szerint a 14. szd. mások szerint a 15. szd. elején élt. Perkál Kegel fiait nevezték aztán Keglevicseknek. Valószínűsíthető, hogy e Kegel építhette (esetleg hasonló nevű őse) azt a várat, amit 1433-ban a fent említett szerződésben is megemlítettek, s amit a 15. szd. második felében is család birtokában említenek meg, mint Kegelj, Kegal vár. A vár ez időben Knin vármegyéhez tartozott, s 1522 körül kerülhetett törökkézre. Későbbi történetéről nem sikerül adatokat előtalálni.

Érdekes, noha nem a várhoz kapcsolódó, hanem a közeli településre vonatkozó adat, hogy Prkos/Prkosz név - beszélő név. A jelentése kettős. Az egyik értelemben dacot, dacosságot jelent, ami esetleg arra utalhat, hogy a népei akaratos hírben álltak, vagy hogy a sziklás terep ellenére is folytattak itt mezőgazdasági tevékenységet. A másik értelemben egy virágot jelöl, amit magyarul porcsin rózsának, vagy népiesen kukacvirágnak is neveznek. Lehet, hogy virágzási időszakában e növénytől tarkállik a vidék, amiről áprilisi ott jártunkkor nem sikerült meggyőződnünk.

A várhely mai állapota:

Keglevics várát 2010. 04. 17-én, Keserű László és Szabó Tibor társaságában látogattuk meg. Noha a vár már éppen az 1914-es határokon kívül esik, de mivel a magyar történelemben is oly jelentős szerepet játszó Keglevics család ősi fészkének tekinthető, így felkeresését nem lehetett mellőzni.

A vár egy előbb enyhe lejtésű, majd mind meredekebbé váló sziklás domboldal, várépítésre még épp elegendő helyet biztosító pontján épült fel. A várat három oldalról, a Zrmanja folyó 200 méter mély kanyonja fogja körül. A vár legfőbb védelmét a leginkább támadható oldalra épített, ma is kb. 5 emelet magasan álló téglalap, vagy patkó alakú öregtorony adta. A torony alaprajzi kialakítása már nem megállapítható, noha az egyik nyugati és északi fala teljes hosszában és teljes magasságában áll. A fennálló maradványok alapján téglalap alakú volt, de a nyugati fal, déli sarka egy erős ívet képez, mely után már nincsenek felszíni maradványok. Így elképzelhető az is, hogy az ív tovább folytatódik, majd egy patkó alak után egyenes oldallal visszacsatlakozott az északkeleti, épen álló sarokba. Az is lehet, hogy itt csak egy lekerekített falsarok volt, s a tornyot délről nem egy íves, hanem egy egyenes fal zárta le. A torony falai monolitikusak, csak az északi fal, legfelső szintjén látható egy kifelé szűkülő lőrés. Lehetséges, hogy a déli és keleti falban a többi szinten is voltak ablakok, de miután itt eltűntek a falak így ez csak feltételezés lehet. Minden esetre e falak eltűnése, gyengébb konstrukcióra utal. A hosszúkás, kb. É – D irányú sziklatömb északi oldalán található torony bejárata délre nyílhatott, ahol a terepadottságok alapján, valami palotaszerűség is lehetett. A torony északi homlokzata előtt, egy részben természetes, részben mesterséges sziklaárok van. A toronytól nyugatra és délnyugatra, egy külsővár került kialakításra, a lőrései alapján, már a tűzfegyverek korában. A külsővár, lőrésekkel teletűzdelt északi fala a torony nyugati lábától indul, majd kb. 25 m után derékszögben halad tovább, kb. 25 méter. Innentől falak nyomai nem látszódnak, ám a terep alapján a fal egy ívet alkotva fordult vissza a toronynak helyet adó sziklatömb délkeleti oldalába. Az építők a sziklák adta lehetőségeket kihasználva, a falakat helyenként a sziklák közé építették.

A külső várban két lakóhelyiség maradványai láthatók, egyéb romok a sziklás felszín miatt, már nem figyelhetők meg. /Szatanek József/